A labdarúgócsapat mögött hagyott viszontagságos fél évről, azaz fél idényről, a miskolci drukkerek által is előszeretettel kitárgyalt edzőkérdésről beszélt a hivatalos klubhonlapon elindított interjúsorozat első cikkében Nagy Béla, a DVTK-t működtető vállalkozás vezetője (ily módon a patinás, hamarosan százéves egyesület elnöke).
Úgy tűnik, bevált a kezdeményezés, amely a korábbi ígéret nyomán „Tegye fel kérdését Nagy Bélának, a DVTK elnökének!” címen öltött testet nemrég. A topikba félszáz bejegyzés került, tehát szurkolók tucatjai érdeklődtek a diósgyőri klubvezetőtől, sok mindenről. A válaszok sora pedig most megindul – kezdődik a dvtk.eu honlap minap kikerült, s máris többtucatnyi olvasói hozzászólást generált írása.
Természetesen a kérdések tekintélyes része nagyjából ugyanazokra a témákra irányul. A szimpatizánsok szeretnék, ha megnyugtatnák őket az egyesület stabilitása, jövője felől, kíváncsiak a téli időszak küszöbön álló változásaira, kérdezik, ki lesz az edző, marad-e az eddigi vagy érkezik más, és akárki is ül majd tavasszal a kispadon, vajon milyen játékoskerettel dolgozhat? Jön-e Bajzát, Oláh, Bubenkó? Nem minden kérdésre lehet már most válaszolni. Mint ismeretes, épp a napokban történt fontos változás a klubnál, s az új sportigazgató kinevezése, munkába állása nyilvánvalóan a fentiek közül is több ügyre hatással lesz majd. E pillanatban edző-ügyben sincs még döntés, mint ahogy az is képlékeny, mely játékosok távozhatnak az Andrássy útról, s kik érkeznek helyükre.
Nagy Bélával a napokban ültünk le, hogy átnézzük, mi minden került szóba az említett topikban. Sok az ismétlődő kérdés, a felvetések többsége nem köthető egy-egy személyhez, névhez, úgyhogy azt a feldolgozási formát választottuk, hogy interjú jelleggel beszélgetünk, aztán ezt cikksorozatként tesszük közzé – most és a következő néhány napban. Íme:
– Kezdjük a legkellemesebb részével: sokan arra használták fel az alkalmat, hogy gratuláljanak a nyár óta a DVTK élén végzett munkához, további sok sikert kívánjanak, biztatni próbálják az új klubvezetést a folytatásra.
– Ezt nagyon köszönöm, köszönjük. Elmondhatom, hogy borzasztó megélni a kettősséget. Szurkoló is vagyok, azaz maradtam és most már elnök is. Emiatt is jó a visszacsatolás a többi szurkoló részéről, hogy mögöttünk, mellettünk állnak. Tudtuk, hogy nehéz lesz, és volt már, hogy pesszimistábban láttam a helyzetet, mint most. Még mindig kevés, amit tettünk. Kevés az idő, kevesen is vagyunk, én is már csak ezt csinálom, minden más munkám kárára. És végül: bár inkább szidnának mint elnököt, de a csapatunk jobban állna… elfogadnám.
– A bevezető tiszteletkörök után csapjunk a sűrűjébe: könnyen kitalálható, hogy a legtöbb diósgyőri futballbarátot ezekben a napokban az edzőkérdés izgatja a legjobban. Kik személyesen hajtanák el Miskolcról Aczél Zoltánt, kik váltig ragaszkodnának a személyében megismert szimpatikus, energikus és őszinte trénerhez; a többség, persze, egyszerűen csak várja, mi lesz vele. Ő maga, mint tudjuk, már kétszer is tett olyan nyilatkozatot, ami arra utal, hogy nem csodálkozna, ha kiadnák az útját.
– Meggyőződésem, hogy Aczél Zoltán jó edző. Ezt ki kell jelentenem. És az is, hogy a mai magyarországi edzők 95 százalékával nem lettünk volna előrébb ebben a fél idényben. Ezt állom. Láttam, látom a mindennapokat, az elvégzett munkát. Na, jó, persze, lehet, hogy mással máshogy alakult volna. De minden csak találgatás. Most az van, hogy le kell ülnöm vele, néhány napon belül, ez fog befolyásolni a döntésemben.
– Közben színre lépett egy új sportigazgató. Tehát nem ő dönt ebben a kérdésben.
– Tóth Lászlónak lesz beleszólása. A döntés az enyém lesz. Az edzői teljesítmény megítélésekor abból indulok ki, hogy 15 pont elérhető lett volna ősszel, de akkor az a csodával határos… A 12 pont is szinte az, ismerve a szezon közvetlen előzményeit. Vegyük azt, hogy az alig előttünk lévő Honvéd kétszer annyiból gazdálkodik, mint mi, a Fradi meg… Mindenki tudja. Sajnálom, hogy sok tényező hátráltatta a mögöttünk hagyott hónapokban a szakmai munkát. Sérülések, eltiltások, és az ifjúsági válogatott körüli hercehurca. Takács, Balajti és Búrány bombaformában ment el a vébé előtti összetartásra, és katasztrofális állapotban tértek vissza… Az MLSZ nem hallgatta meg az ezzel kapcsolatos kérdéseinket, nem tolerálta a gondjainkat. Ez is hátráltatott, nem tudtunk meccseket halasztani a kritikus időszakban; más csapatok élhettek ezzel az eszközzel. Vagy a sérülések: például Horváth Gabié a legrosszabbkor jött. A csapat ennyi játékosának a kiválását nem bírja el.
– Maradjunk az edzőkérdésnél. Tóth László mit gondol róla, milyen igénnyel vagy javaslattal állt elő?
– Vele még nem beszéltünk erről. Abból indulok ki, hogy Aczél Zoltánt tisztelni kell. Jelenleg, ugye, ő az edző, szerződése van. Ennek a klubnak úgy kell működnie, hogy mindenkivel tisztességesen viselkedik. Leülünk, megbeszéljük, és akkor lesz döntés. Viszont jellemző a feszült helyzetre, hogy tóth Lászlóval amikor együtt mentünk az MTK-meccsre, már az pletykára adott okot… Pedig akkor ez nekem eszembe se jutott.
– Aczél Zoli az őt bíráló szurkolóktól megkapta az „sms-edző” titulust. Mondván: a válogatott mellett betöltött funkciója túl sok időt és figyelmet vesz el a Diósgyőrtől.
– Ez annyiban jogos felvetés, hogy ha ő marad nálunk, akkor én is választás elé fogom állítani: vagy-vagy.
– „Ha ő marad…” Mi az alternatíva?
– Nincs a látókörömben más edző. Semmi konkrét névvel nem szolgálhatok jelenleg.
– A szurkolói találgatásokban, ugye, szerepelt Tóth László, ő most ilyeténképpen kiesett. Aztán olvashattunk még jópár további nevet.
– Végigmehetünk rajtuk. Teodoru Vaszilisz nekem szimpatikus volna. Bognár Györgynek is nagy tisztelője vagyok. A többiek is, akik a találgatásokban szóba kerültek, jónevű szakemberek. Csakhogy én eddig senkivel nem tárgyaltam.
– A játékoskeret kialakítása, erősítése is függvénye kell hogy legyen az új szakvezető személyének.
– Így van, az edző fogja megmondani, kire van szüksége. Aztán hogy az a lista reális-e, hogyan állunk anyagilag januárban… Majd meglátjuk. Az elmúlt négy hónapban folyamatosan tárgyaltam játékosokkal. Kétfélére van, azaz lesz szükségünk. A „tűzoltókra”, akik megmentik az idényünket tavasszal, valamint olyanokra, akikkel hosszabb távon számolhatunk. Ha úgy tetszik, a „jövő Balajtijai”.
Balogh Attila
