Még az idén hazakerülhet a vélhetően az egykori Pannoniából származó Seuso-kincs. A késő római kultúra egyik legértékesebb ezüsttárgy-együttesét Zelnik István műgyűjtő, a nevét viselő budapesti aranymúzeum tulajdonosa vásárolná meg.
Zelnik István az MTI-nek szerdán elmondta, hogy az eddig 14 darabosként ismert leletegyüttes eddig lappangó 15. darabját – egy Hadrianus-portréval díszített, több mint 8 kilogrammos ezüsttálat – is megvásárolná.
Mint felidézte, másfél éves nyomozást folytatott: nemzetközi szakértők és ügyvédek bevonásával sikerült megtudnia, hány darabból áll a Seuso-kincs, kik a tényleges tulajdonosai, hol találhatók a tárgyak, és megvásárolhatók-e. A vételárról Zelnik István nem közölt részleteket, az index.hu hírportál szerint azonban több tízmilliárd forintos nagyságrendről van szó.
„Feltehető, hogy sok apróbb darab – például evőeszközök, poharak – is tartozhatott a készlethez. Ezek nem bukkantak fel az akkori nyugati műtárgy-kereskedelemben, de talán feltűnhetnek a következő időszakban, ha nyilvánosságra kerül, hogy a Seuso-kincsegyüttes hazatért” – vélekedett a műgyűjtő.
Zelnik István azonban hangsúlyozta: igazából akkor lehet „hazatérésről” beszélni, ha bizonyítható lesz, hogy kétséget kizáróan a mai Magyarország területéről származik a lelet; ez még hosszú tudományos kutatómunkát igényel. Mint elárulta, a műkincsnek külön múzeumot hozna létre: jelenleg hat palota eladó az Andrássy úton az Oktogon és a Hősök tere között, ebből három-négy alkalmas lehet arra, hogy benne egy új Seuso Múzeum létesüljön – jegyezte meg.
Ez a világ legjelentősebb késő római kincslelete, ezért egy önálló múzeumot is lehet rá alapozni, amelyet a Budapestre érkező turisták többsége is felkeresne. Ezt lehetne kiegészíteni az 1-5. századi ötvösművészetet bemutató arany- és ezüsttárgyakkal, – érmékkel, esetleg egyéb, a kort idéző tárgyakkal, szobrokkal, amforákkal – és létrehozni egy Seuso Múzeumot a legjobb magyar és külföldi szakemberek bevonásával – szólt saját forrásból megvalósítani kívánt terveiről.
Mint hozzátette, a sok milliárdos befektetéshez a magyar állam hozzájárulása is szükséges, Magyarország ugyanis saját tulajdonának tartja a vélhetően Polgárdi mellett előkerült kincset, ezt az igényét azonban az amerikai bíróságon nem sikerült érvényesítenie. Amennyiben az állam vállalná, hogy ideiglenesen lemond követeléséről, és nem kobozza el a Seuso-kincset, Zelnik István végrendeletében Magyarországra hagyná azt.
Beszámolója szerint a műgyűjtő a kérdésről a „legmagasabb szinteken tárgyalt”, a kormánytól azonban egyelőre nem kapott konkrét visszajelzést.
Zelnik István további terveiről szólva elmondta: jelenleg folyik a tulajdonában álló Magyar Indokína Társaság konszolidációja, ezért a napokban 249 millió forinttal megemelte a társaság alaptőkéjét. „Ezt a konszolidációs folyamatot szeptember végére szeretném lezárni, ha ez megtörtént, akkor kerülnek érdemben terítékre a következő nagy projektek” – fűzte hozzá.
Elárulta, hogy már elindult az esetleges Herendi Múzeumhoz kapcsolódó első önálló vándorkiállítás anyagának feldolgozása. „Ez nem lesz más, mint a gyűjteményemben található mintegy ötszáz Herendi bonbonniére, szelence és porcelándoboz tudományos igényű, de egy vándorkiállítást előkészítő feldolgozása egy önálló kötetben. Ez a munka várhatóan jövő tavasszal lesz készen” – közölte.
A Seuso-kincsről
A mai Dunántúlt időszámításunk előtt 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésű, partjain ingoványos Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso (Sevso), aki gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója lehetett. Valamelyik barbár betörés alkalmával rejthette el a kincseket. Polgárdi térségében húzódott egy fontos római út, nem volt messze Gorsium (Tác) sem.
Sümegh Józsefről a Balatonakarattya melletti Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975-1976-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. A leszerelés előtt álló kiskatonát, Sümegh Józsefet 1980-ban meggyilkolták. Felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg, amely akkor a polgárdi Borbély család tulajdonában állt. Az Ügyészség vizsgálata akkor is, majd tíz évvel később is öngyilkosságnak minősítette az esetet.
1982-ben az angol Lord Northampton megbízta az Allen és Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját (a teljes kincs 15 darabból áll). Az ügyvédi iroda libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez amik később hamisnak bizonyultak. Emiatt nem is akad aukciósház, amelyik vállalná a kincs adásvételét. 2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket két méter mély gödörben találtak két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.
A magyar állam 1993-1994-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen a tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat: azt, hogy az egyik tálon a PELSO felirat olvasható. A rómaiak Pelso, Pejso illetve, Peiso, Pelsois, Pelsodis lacus név alatt ismerték a mai Balatont. Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusoé lehetett. A magyar szakértők szerint a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült késő római kori ezüstálvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő bizonyítékot.
Miután Magyarország, Horvátország a pert elvesztette, Lord Northampton 2006 októberében bejelentette eladási szándékát, így kívánva fedezni egyéb kiadásait. Bár a várható eladási árat több tízmillió angol fontra becsülik, a kincset azóta se sikerült eladni. 2012-ben Zelnik István műgyűjtő állítólag megvásárolta Magyarországra hozatal céljából.
