Gyűjtőszenvedély
Belépek az irodába, és mindenhol a polcokon, ameddig a szem ellát, színes sildes sapkák sorakoznak. Azt azért el kell árulnom, hogy nem egy varroda, hanem egy mezőgazdasági részvénytársaság irodájában járok.
Jó néhány esztendeje ismerem már Rácz László elnököt, jártam is nála sokszor, de akkor csak a csodálatos vadásztrófeákra lettem figyelmes, amelyek a tárgyaló falát díszítik.
– Így rögtön rá is kérdezek, hogy mikor csempészte be ide ezt a sok fejfedőt?
– Az-az igazság, hogy otthon gyűjtögettem ezeket a sapkákat, de a feleségem egyszer azt mondtam, hogy rakjam el valahová, mert csak porosodnak. Ezért aztán behoztam őket az irodába, Igaz itt is porosodnak, de legalább nincsenek útba.
– Hány darabból áll ma a gyűjtemény?
– Most 273 darab, de mindig gyarapodik.
– Ha leemelek egyet a polcról, meg tudja mondani, hogy az honnan való?
– Természetesen, bármelyiket, mert mindegyik egy-egy céghez, vagy utamhoz kötődik.
– Hogyan kezdődött?
– Egy amerikai gépgyártó cégtől kaptam az elsőket, s azért mondom, hogy elsőket, mert ott mindegyik szakma a cég logójával jelzettet, de más-más színűt visel. Sok darab van a növényvédő cégektől is. Azután ahogy kiderült ez gyűjtőszenvedélyem a barátaim a külföldi útjaikról is ezt hoznak nekem ajándékba.
– Van valamiféle rendszer abban, ahogy a polcokra sorban vannak rakva?
– Igen, Cégek, szakmák, helyek szerint teszem Őket.
– Hol van ennek a gyűjtőszenvedélynek a vége?
– Nem is tudom, szerintem a férőhely szab majd határt…
Orosz B.Erika
