Mitől lesz valóban pontos egy látásvizsgálat?
Egy korszerű látásvizsgálat jóval többről szól annál, hogy el tudjuk-e olvasni a tábla utolsó sorát, vagy milyen dioptriát mér egy automata. A szem aktuális állapota, az alkalmazkodóképesség, a két szem együttműködése, a szaruhártya tulajdonságai, a páciens visszajelzései és még a vizsgálat körülményei is részei lehetnek annak a képnek, amely alapján végül megszületik a megfelelő korrekció. De van egy tényező, amelyet a gyakorlatban ritkán változtatunk. Szinte mindig ülve vizsgáljuk a látást. Pedig nemzetközi kutatások alapján már az is indokolt kérdés lehet, hogy számít-e, milyen testhelyzetben történik a mérés.
A szemüveget viselők számára a látásvizsgálat végeredménye gyakran egyetlen adattá egyszerűsödik: hány dioptriás lencsére van szükségük. A korszerű látásvizsgálat azonban ennél jóval összetettebb.
Az American Optometric Association szakmai irányelve szerint egy átfogó vizsgálat része lehet többek között a páciens látási és általános egészségi előzményeinek feltérképezése, a távoli és közeli látásélesség vizsgálata, az objektív és szubjektív refrakció, a szemmozgások, a binokuláris látás és az alkalmazkodás értékelése, valamint a szem különböző struktúráinak vizsgálata és a szemnyomás mérése. Vagyis önmagában egy automata által kiadott refrakciós érték még nem azonos a teljes látásvizsgálattal vagy a kész szemüvegrecepttel.
A gép által mért dioptria még csak a történet kezdete
Az objektív refrakció során a műszer a páciens válaszaitól függetlenül becsüli meg a szem fénytörési állapotát. Ezt követheti a szubjektív refrakció, amikor különböző lencsékkel finomítják az eredményt, és maga a páciens is visszajelzi, melyik korrekcióval lát tisztábban és komfortosabban.
Ennek azért van jelentősége, mert a cél nem pusztán egy műszer által meghatározott szám előállítása. A megfelelő korrekciónak annak az embernek kell jó látást biztosítania, aki a szemüveget a saját hétköznapi életében használja számítógép előtt, vezetés közben, olvasásnál, sportoláskor vagy éppen mozgás közben. A nemzetközi szakmai ajánlások ezért a páciens mindennapi vizuális igényeinek feltérképezését is a vizsgálat részének tekintik.
„A technológia ma már elképesztően részletes információt képes adni a szemről, de attól, hogy egy műszer nagyon pontos, még fel kell tennünk a kérdést, pontosan milyen körülmények között mérünk? Engem régóta az foglalkoztat, hogyan lehet a vizsgálatot közelebb vinni ahhoz, ahogyan az emberek a valóságban használják a látásukat” – mondta Zack Tipton, a Tipton Eyeworks alapítója.
Van egy körülmény, amelyet szinte mindig adottnak veszünk
Tipton figyelmét egy egészen hétköznapi jelenség keltette fel. Az alapító a világ számos országában vett részt látásvizsgálatokon, többek között Japánban, Mexikóban, Hollandiában és Indonéziában is járt optikai vizsgálóhelyiségekben. A technológia, a környezet és a módszerek változtak, egy dolog azonban újra és újra ugyanaz maradt, a műszeres vizsgálat során leültették. Ez elsőre jelentéktelen részletnek tűnhet. A látás és a testhelyzet kapcsolatával azonban nemzetközi kutatások is foglalkoznak.
Egy 2022-ben publikált vizsgálatban például 37 egészséges fiatal felnőttnél ugyanazon környezeti feltételek és ugyanazon vizsgáló mellett végeztek objektív refrakciós mérést álló és ülő helyzetben. A kutatók a két pozícióban kapott látási paraméterek között statisztikailag szignifikáns különbségeket találtak; az egyes mért refrakciós eltérések maximuma elérte a 0,75 dioptriát, és a résztvevők többsége érzékelte is a két mérési konfiguráció közötti különbséget a későbbi szubjektív teszt során. A szerzők eredményeik alapján felvetették, hogy érdemes lehet az objektív refrakciót álló testhelyzetben is vizsgálni.
Ez egyetlen, kis létszámú kutatás, ezért nem jelenti azt, hogy állva mindenkinek más a dioptriája, és azt sem, hogy az ülve végzett refrakció pontatlan lenne. Arra azonban rámutat, hogy a testhelyzet, mint mérési körülmény tudományosan vizsgálható kérdés.
Más szemészeti méréseknél a testhelyzet hatását régóta kutatják. Több tanulmány vizsgálta például, hogyan változhat a szemnyomás ülő, álló vagy fekvő helyzetben. Az eredmények nem minden vizsgálatban azonosak, ami éppen azt mutatja, hogy a testhelyzet hatása összetett, és a mérési módszertől, az eltelt időtől és a vizsgált populációtól is függhet.
Miért csak ülve mérünk, ha utána felállunk?
Zack Tipton számára ebből született meg a következő kérdés. Ha életünk során ülve, állva és mozgás közben egyaránt használjuk a látásunkat, miért ne lehetne legalább megvizsgálni, hogy ugyanazt mérjük-e különböző testhelyzetekben?
„Nem azt állítom, hogy az ülve végzett látásvizsgálat rossz, vagy hogy állva mindenkinek más dioptriára lenne szüksége. Éppen ellenkezőleg. Ezt meg kell mérni! Számomra az volt furcsa, hogy miközben a látásdiagnosztika technológiája óriásit fejlődött, magától értetődőnek tekintjük, hogy a páciens közben ül. Ha képesek vagyunk ugyanazt az embert ugyanazzal a technológiával más testhelyzetben is megvizsgálni, miért ne szereznénk meg ezt a plusz információt?” – fogalmazott Zack Tipton.
A kérdésből végül műszaki fejlesztés született. A budapesti Tipton showroomban olyan rendszert alakítottak ki, amelynek segítségével a ZEISS i.Profiler plus diagnosztikai berendezés függőleges helyzete a pácienshez igazítható, így ugyanazzal a műszerrel ülő és álló helyzetben is elvégezhetők a mérések. A konstrukció akár 2,2 méter magas ember vizsgálatához is beállítható.
Az i.Profiler plus többféle diagnosztikai információt képes egyetlen mérési folyamatban rögzíteni, többek között objektív refrakciós adatokat, hullámfront-aberrometriát, szaruhártya-topográfiát és keratometriát.
Nem feltétlenül több dioptria kell. Több információra van szükségünk.
A Tipton módszerének jelenlegi jelentősége ezért nem az, hogy álló helyzetben szükségszerűen más szemüvegrecept születik. Ehhez nagyobb betegszámon, kontrollált körülmények között végzett összehasonlító vizsgálatokra lenne szükség. A fejlesztés azt teszi lehetővé, hogy egy eddig ritkán változtatott mérési körülményt is vizsgálni lehessen.
„A jó látásvizsgálat számomra nem azt jelenti, hogy minél több gépet használunk. Azt jelenti, hogy minél jobban megértjük azt az embert, aki majd felveszi a szemüveget és kilép vele az ajtón. Ha két testhelyzetben ugyanazt mérjük, az is fontos információ. Ha eltérést látunk, az pedig felvet egy újabb kérdést, amelynek érdemes utánamenni” – tette hozzá Zack Tipton.
A modern látásvizsgálat fejlődése így nem feltétlenül csak egyre pontosabb műszerekről szól. Arról is szólhat, hogy egyre pontosabban próbáljuk reprodukálni azokat a körülményeket, amelyek között a látásunkat valóban használjuk.
