Miért érinthet ennyire mélyen egy szeretett állat elvesztése
Egy szeretett kisállattól elbúcsúzni sokszor már az elvesztése előtt is megterhelő. Gyarmati Andrea, a Kisállatgyász egyik gyászcsoportvezetője szerint a búcsúzással járó bűntudat és egy új kedvenc befogadása minden gazdi számára más érzelmi kihívást jelenthet.
„Egy társállat elvesztése ugyanolyan mély fájdalmat okozhat, mint egy családtag elvesztése, sőt egyesek számára akár még nehezebben megélhető veszteség is lehet” – fogalmazott Gyarmati Andrea, aki szerint egy társállat elvesztése azért is lehet különösen fájdalmas, mert a kapcsolat alapja a feltétel nélküli szeretet, a mindennapos együttlét és a gondoskodás. A gazdi nemcsak egy szeretett társtól búcsúzik, hanem a hozzá kapcsolódó napi rutin is egyik pillanatról a másikra megváltozik. Gyarmati Andrea a gyászcsoportvezető társával, Smida Zsófiával erről is beszél majd az október 25-i, ingyenesen látogatható Állatjólléti és Állatbarát Expo és Konferencián.
A gyász ráadásul már azelőtt elkezdődhet, hogy kedvencünk távozna. „Itt is ugyanúgy megjelenik az előgyász, ha valakinek idősebb vagy beteg társállata van” – magyarázta Gyarmati Andrea, majd folytatta: „ha például egy társállatnál daganatos betegséget diagnosztizálnak, a gazdinak lehetősége lehet arra, hogy fokozatosan felkészüljön a veszteségre, és tudatosabban élje meg a még hátralévő közös időt. Egy váratlan veszteségnél viszont gyakran megmarad a lezáratlanság érzése, hogy mennyi minden lehetett volna még.”
Különösen nehéz helyzetet jelenthet, amikor a gazdinak kell meghoznia az eutanáziáról szóló döntést. „Azt tapasztaljuk a csoportokban, hogy a gazdik úgy érzik, egy olyan lépés, amit még ők megtehetnek azért, hogy mentesítsék kedvencüket a további szenvedéstől” – mondta a gyászcsoportvezető. Hozzátette, hogy a döntést gyakran bűntudat és kételyek kísérik, sokan utólag is azon gondolkodnak, vajon túl korán vagy túl későn engedték-e el kedvencüket. A gyászcsoportok tapasztalatai szerint azonban sokan hálásak azért, hogy megkímélhették szeretett állatukat a további szenvedéstől.
A búcsút követően a gazdiknak társállatuk hiányával is meg kell tanulniuk együtt élni. „Mi nem azt szoktuk mondani, hogy a gyászt fel kell dolgozni, inkább azt, hogy meg kell dolgozni, hiszen ez egy hosszú és nagyon egyéni folyamat” – hangsúlyozta Gyarmati Andrea. A veszteség megélésének nincs egyetlen helyes módja. Van, akinek a közös fényképek nézegetése, a játékok megőrzése vagy egy emléktárgy készítése segít, másnak éppen az, ha elpakolja kedvence holmijait.
A veszteség nemcsak érzelmileg, hanem a mindennapokban is változást hoz, hiszen a korábban megszokott közös rutin és gondoskodás is átalakul. Idővel pedig sok gazdiban felmerülhet a kérdés, hogy készen áll-e egy új állat befogadására. „Ami itt nagyon fontos, hogy azt tudatosítsuk magunkban, hogy őt pótolni nem tudjuk” – emelte ki a gyászcsoportvezető. Van, akinek egy új állatról való gondoskodás segít visszatalálni a mindennapi rutinhoz, míg másnak hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy készen álljon egy új társállat befogadására. „Hiába keressük egy másik állatban azt, akit elveszítettünk, őt nem fogjuk megtalálni. Fontos, hogy ne pótlékot keressünk, hanem teret adjunk egy új, önálló kapcsolat kialakulásának” – világított rá a gyászkísérő.
A gyász, a bűntudat és az újrakezdés kérdései is helyet kapnak az első Állatjólléti és Állatbarát Expo és Konferencián, ahol a szakmai előadások mellett kerekasztal-beszélgetések várják az érdeklődőket. Szó lesz a kutyák testbeszédéről, egészségének megőrzéséről és viselkedési nehézségeiről is.
Az első Állatjólléti és Állatbarát Expo és Konferencia 2026. október 25-én ingyenesen látogatható a budapesti Lurdy Házban. További információk: LINK
