Az áprilisi országgyűlési választásokat követő győzelmi beszédében a leendő miniszterelnök lemondásra szólította fel az elmúlt tizenhat évben kinevezett és bebetonozott vezető közjogi tisztségviselőket. Mivel az érintettek egyelőre nem mondtak le, az új kormány várhatóan jogalkotási lépésekkel fogja őket leváltani, a miniszterelnök ígérete szerint jogállami keretek között. Hogyan valósítható ez meg? Háttéranyagunkban összegyűjtöttük azokat a nemzetközi követelményeket, amelyek hasonló helyzetben irányadók, és amelyekhez a magyar kormánynak is tartania kell magát.
Az országgyűlési választások estéjén a magabiztos fölénnyel győzedelmeskedő Tisza párt azóta megválasztott miniszterelnök-jelöltje, Magyar Péter ünneplő beszédében kijelentette, hogy győzelmükkel nemcsak kormányváltásra, hanem rendszerváltásra is felhatalmazást kaptak, amelynek célja a Fidesz kormányzása alatt szisztematikusan leépített jogállami működés helyreállítása, az eddigi illiberális politikai rendszer visszaterelése a demokratikus keretek közé. Ehhez pedig szükség van azoknak a fontos közjogi tisztségviselőknek a leváltására, akik az elvben a kormány ellensúlyozására és az alkotmányosság biztosítására hivatott intézmények vezetőiként aktívan hozzájárultak a Fidesz hatalomban tartásához és a kormányzat korlátlan hatalomgyakorlásához. Magyar Péter ezért lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt, a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az Alkotmánybíróság elnökét, az Állami Számvevőszék elnökét, a Gazdasági Versenyhivatal elnökét és a Médiatanács elnökét. Május 31-ig adott határidőt a megnevezetteknek a lemondásra, és kijelentette, hogy ha önként nem távoznak hivatalukból, jogi úton fogják őket eltávolítani. Felszólítását azóta többször megismételte.
A lemondásra adott határidő azonban eredménytelenül telt el, az érintettek közül eddig senki nem mondott le, így a kormánytöbbség várhatóan meg fogja tenni a közjogi vezetők elmozdításához szükséges lépéseket, és helyükre új személyeket fog választani. A kormány vállalása az, hogy az eljárások meg fognak felelni a jogállami követelményeknek. Ez a vállalás szükséges a jogállami helyreállítás érdekében, megvalósítása azonban korántsem egyszerű. Az eljárásoknak meg kell felelniük mind a magyar alkotmányos elveknek, mind a nemzetközi és uniós elvárásoknak.
A nemzetközi és uniós bírói gyakorlat (Emberi Jogok Európai Bírósága, illetve az Európai Unió Bírósága), valamint a nemzetközi megfigyelő szervezetek (Velencei Bizottság, EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala) véleményei nagyon sokféle összefüggésben tárgyalják a közjogi tisztségviselők elmozdíthatatlanságának követelményét akkor, amikor ez a jogállami leépítés részeként, a fékek és ellensúlyok felszámolása érdekében valósul meg. Ezzel szemben ma még nincs kiforrott nemzetközi és uniós követelményrendszer a közjogi tisztségviselők jogállami helyreállítás során történő elmozdíthatóságával kapcsolatban, hiszen ez egy újszerű és kivételes helyzet Európában. Az Európai Unión belül Lengyelországban zajlik ilyen folyamat 2023 óta, de eddig kevés ügyben született konkrét iránymutatásokat tartalmazó nemzetközi dokumentum, így nagyon nehéz következtetéseket levonni a magyar helyreállítás kívánatos módjára vonatkozóan.
Háttéranyagunkban összegyűjtöttük azokat a szempontokat, amelyeket a rendelkezésre álló nemzetközi és uniós források alapján figyelembe kell venni, amikor döntés születik a vezető közjogi tisztségviselők leváltásáról. A jogállami helyreállítás szempontjából legnagyobb jelentőséggel bíró három tisztség: az államfő, a Kúria elnöke és az alkotmánybírák kapcsán részletesen kitérünk arra is, hogy elmozdításukra milyen konkrét jogi megoldások képzelhetők el az említett sztenderdek alapján. Figyelemmel arra, hogy amint azt fent is jeleztük, az új magyar kormánytöbbség által ígérthez hasonló jogállami rekonstrukcióra és annak átfogó nemzetközi értékelésére még nem került, támpontul ismertetjük a kérdéshez eddig hozzászólt jogász szakértők véleményeit is.
Ha a magyar kormány teljesíteni kívánja azt a vállalást, hogy nem tér el a jogállami keretek között elfogadható megoldásoktól, akkor az így kirajzolódó nemzetközi és uniós követelményektől sem térhet majd el. A jogállami helyreállítás mint kivételes helyzet ugyanis erős és elfogadható indokot jelent ahhoz, hogy az általános elmozdíthatatlansági tilalomtól a kormányzat egyszeri, kivételes és garanciákkal megfelelően körbebástyázott intézkedéssel eltérjen, önmagában azonban a helyreállítás mint cél nem igazolhatja a jogállami garanciák figyelmen kívül hagyását.
A teljes háttéranyag itt érhető el.
Kik a legfontosabb közjogi vezetőink, és meddig tart a megbízatásuk? Ide kattintva megtudod.
