Jó példa erre Arnold Schwarzenegger története, aki egy balatoni jégpályán jelent meg. Az erről szóló kép néhány napja futótűzként terjedt: a Terminátor mosolygott, mintha épp egy téli filmforgatásra ugrott volna be Füredről természetsemmi nem volt igaz az egészből. De a fotó mindenkitől időt rabolt el, aki megállt, megnézte, megosztotta vagy kommentelte – és közben a valódi balatoni hírek láthatatlanok maradtak számukra.
És kovács Péter, a Balatoni Turizmus Szövetség tanácsadója szerint ez az epizód nem különös kivétel, hanem tünet. „Ma a Balatonról szóló online kommunikáció jelentős része időt rabló tartalom” – mondja. Olyan posztok, képek, illusztrációk, amelyek felvillannak, figyelmet követelnek, majd nyomtalanul eltűnnek, anélkül hogy bármit hozzáadnának a valósághoz. Nem mesélnek történetet, nem közvetítenek élményt, nem segítik a döntést. Csak elfoglalják a teret.
A figyelem pedig – különösen a turizmusban – véges erőforrás. Az AI éppen ezért ellenállhatatlanul vonzó a szállodák, a turisztikai szervezetek számára: gyors, látványos és olcsó. Egy kattintás, és kész a „tökéletes” vendégcsalogató kép. De ahogy Éskovács fogalmaz, a gyorsaság nem egyenlő a hatással. Az internetet ma elborító fotórealisztikus AI-képek – az úgynevezett vizuális slop – nem informálnak, hanem állítanak. És ezek az állítások gyakran nem igazak.
A probléma nem önmagában a technológia, hanem az, hogy valóságot imitál, következmények nélkül. Szállodák, cukrászdák, turisztikai attrakciók jelennek meg irreális fényekben, fiktív eseményekkel, sosem létezett pillanatokkal. Ezek a képek nem illusztrálnak, hanem ígérnek. A turizmusban pedig a kép nem dekoráció, hanem szerződés: „Ha ide jössz, ezt kapod.” Amikor az ígéret és a valóság között túl nagy a rés, csalódás keletkezik. A csalódott vendég nem tér vissza. A bizalom pedig, ha egyszer elvész, drága mulatság visszaszerezni.
Éskovács nem tagadja, hogy volt idő, amikor az AI-képek kísérletnek számítottak. A Balatoni Turizmus Szövetség maga is használt ilyen illusztrációkat évekkel ezelőtt, nem megtévesztésből, hanem éppen azért, hogy kritikus gondolkodásra ösztönözze az olvasót. De ami akkor reflexió volt, mára vizuális spam lett. A jelöletlen, közepes minőségű AI-fotók elárasztották a médiát, és már nem kérdeznek, csak zajonganak.
Nem véletlen, hogy egyre több szerkesztőség fordul el a fotórealisztikus imitációtól. Az amerikai sajtó – a The New Yorker, a The Atlantic, a The New York Times – inkább rajzos, szerkesztőségi illusztrációkat használ, amelyek nem akarnak valóságnak látszani. Nem hazudnak, hanem értelmeznek. A Balatoni Turizmus Szövetség is ezt az utat választja: 2026-tól nem használ AI-generált emberábrázolásokat.
A Balaton ereje ugyanis nem a mesterségesen gyártott látványban rejlik, hanem a valós, időtálló élményekben. Az egyediségben, a történetekben, a megélt pillanatokban. A közepes AI-képek mindezt elfedik.
Éskovács egy régi Ogilvy-idézettel foglalja össze a helyzetet: „A fogyasztó nem hülye, hanem a feleséged.” A mai turisták előbb-utóbb felismerik a manipulációt, és eltávolodnak azoktól a helyektől, ahol mesterséges fikciókkal próbálják őket meggyőzni. Az AI lehet hasznos eszköz, de amikor Schwarzenegger feltűnik egy balatoni jégpályán anélkül, hogy valaha ott járt volna, az nem kreatív marketing. Az csak időrablás.
A Balatonra végső soron nem a Terminátor hozza a látogatót, hanem a hitelesség. Minden más csak zaj. Vizuális szemét – még akkor is, ha éppen egy világsztár áll a jégen. Fontos volna, hogy ezt 2026-ban mindenki tudomassul vegye. Mindenki. A szállodák szakemberei, a települések turisztikai referensei, de még a lángossütők tulajdonosai is, akik a világhálón való megjelenésükkel segíthetik a tájékozódást, vagy értékes perceket rabolhatnak el tőlünk, akik szeretnénk a Balatonon jól érezni magunkat, ha oda utazunk.
