A Zazie étterem konyhájának élére a fiatal séfgeneráció egyik tehetséges és elhivatott tagja, Endrész-Nagy Tamás érkezett, akinek pályája különleges ívet járt be: a többezer fős rendezvényektől a fine dining vacsorák világáig szerzett tapasztalatokat. Megjárta a szakma minden állomását, hideg pultostól a sous chef pozícióig, mielőtt a Michelin-ajánlott étterem séfje lett. Számára a kreativitás nem luxusalapanyagokban, hanem a korlátok közötti gondolkodásban és a közérthető, szerethető ízek megteremtésében rejlik.
A konyhaművészet világa folyamatosan változik, és a fiatal séfgeneráció újfajta szemlélettel formálja át a gasztronómia szabályait. Ennek az újhullámnak az egyik kiemelkedő képviselője Endrész-Nagy Tamás, aki szerint egy séf nem attól kreatív, hogy drága alapanyagokból főz fine dining stílusban, hanem, ha alacsonyabb költségvetésből is kiemelkedő minőséget tud alkotni, ami a hétköznapi vendégek – akár családok, a fiatalok vagy egy irodaház dolgozóinak – szívét is meghódítja. Tamás pályafutása messze nem egyenes vonalú, tele van izgalmas fordulatokkal és tanulságokkal. Két nagymama is a vendéglátásban dolgozott – az egyik iskolai menzán, a másik a honvédség konyháján –, így a konyha illata és a főzés szeretete már egészen gyermekkorában áthatotta. „Már 8-10 évesen tudtam, hogy a főzés lesz az utam” – mondja Tamás. „A Zazie az első hely, ahol valóban kreatív lehetek. A legtöbb étteremben szigorú korlátok között dolgoztunk, itt viszont a saját koncepcióm jelenik meg az étlapon és ez nagyon izgalmas.” – teszi hozzá.
Magyaros gyökerekre építő, modern bisztrókonyha
A séf hitvallása szerint a jó étel nemcsak ízében és látványában emlékezetes, de mindenki számára értelmezhető és élvezhető. A Zazie-ban a tálalás is ezt szolgálja: „Nem a díszítés viszi el a figyelmet, hanem az ízek. A cél, hogy a vendég szeresse, megértse, és újra visszatérjen érte.” – mondja a séf. Az új étlap egyik ikonikus fogása például a palóc marha, amely a klasszikus palócleves elemeit gondolja újra egy izgalmas főételben. Ez a típusú megközelítés jól tükrözi a Zazie filozófiáját: a magyaros gyökerekre építő, modern bisztrókonyha, amely egy csipetnyi játékosságot és szakmai igényességet is hordoz. Aki rajong a magyaros ételekért, annak nagy kedvence lesz a borsóleves grízgaluskával és a tatár beefsteak házi kovászsos uborkával és marinált lilahagymával, valamint a palóc marha Zazie módra, ami egy omlós marhahús paprikás mártással, sült tejföllel, burgonyával és langyos zöldbab salátával.
Zazie Michelin-ajánlása mellett is megmaradt hétköznapinak, szerethetőnek és őszintének. Az új séf számára ez a fajta stabilitás és emberközpontúság jelenti az ideális munkakörnyezetet – nem véletlen, hogy hosszú távra tervez az étteremben. A Zazie így nemcsak egy hangulatos gasztronómiai helyszín a belváros szívében, hanem egy valódi kulináris otthon is, ahol egy fiatal séf újító szemlélete, a csapat elhivatottsága és a vendégek iránti figyelem együtt alkotják a siker receptjét.
“Az eddigi pályám során a Zazie-ban tudok először igazán kreatív lenni.”
Mikor lesz igazán kreatív egy étterem konyhája? Interjú Endrész-Nagy Tamással, a Zazie új séfjével
Új séf irányítja a Zazie Bisztró konyháját. A MOL Campus legalsó szintjén található Michelin ajánlott étterem 30 éves séfje szerint az igazi kihívás egy séf életében nem az, amikor drága alapanyagokból alkothat valaki és a fine dining közönség szolgálja ki, hanem amikor alacsonyabb költségvetésből is kiemelkedő minőséget tud alkotni az ember, úgy, hogy az a hétköznapi vendégek ízlésének is megfeleljen. Honnan érkezik, mi motiválja, miért érzi életében fontos tapasztalásnak, hogy csárdában és fine dining étteremben is dolgozott korábban – elárulja nekünk. Fedezzük fel együtt és jegyezzük meg magunknak a Zazie új séfjét!
Sokan vannak. Ez egy átlag hétköznapi forgalom?
Az ebédek mindig erősek, szerencsére a MOL Campus mellett több irodaházból és a környék lakóparkjaiból szeretnek idejárni az emberek. A forgalom még tovább növekedett, hogy visszatértek a MOL Campus irodákba az eddig részben otthon dolgozók. Száz fő környéki ebédet csinálunk. Az esték is jól pörögnek, néha a hétfő, kedd is olyan erős, mint a csütörtök, péntek. Jó időben a teraszunk is nagy vonzerő, így a nyár sokkal jobban alakul, mint számítottuk.
Dolgoztál már olyan helyen, ami viszonylag nagy számú vendéget szolgált ki?
Pályám legelején Domonyvölgyben dolgoztam a Lázár testvérek lovastanyáján. Ott azért többezer fős rendezvények is voltak, ott nagyon sokat látott az ember. A családi napokon reggeltől ebédig csak ettek, egy hétig főztünk rá. Egy hétvége alatt 5-6 lagzit megcsináltunk. Ezek ilyen elvetemült mennyiségek. Nyilván az egy teljesen más stílus, egy magyaros csárda. Ehhez képest volt életemben a következő állomás a Caviar&Bull. Fine dining, a Covid előtt átlagban napi 100 ember vacsorázott nálunk, ami sok, kevés hely csinálta ezt meg akkoriban, de a Covid után már ez bőven lefeleződött.
Családból hozod, hogy a vendéglátásban találtad meg a hivatásod?
A nagymamám egy iskola menzáján dolgozott 40 éven át. Ez egy általános iskola volt, anyukám és később én is oda jártunk. A másik nagymamám szintén vagy 40 évet dolgozott a honvédség konyháján. Kiskorom óta bejártam az iskola konyhájára, biztos ez is befolyásolt.
Korán dőlt el, hogy ezt szeretnéd csinálni. 14 évesen sokan még inkább nem döntenek, és olyan iskolát választanak, amivel picit húzzák az időt.
Már egészen gyerekkorom óta céltudatos vagyok, ami a szakmaválasztásomban is megmutatkozott. 8-10 évesen már tudtam, hogy a főzés lesz az utam. Bár az elején nem voltam a legszorgalmasabb diák – anyukám sokat noszogatott, hogy átlendüljek a nehézségeken, különösen azokon a tantárgyakon, amik nem érdekeltek, mint az irodalom vagy a történelem –, a szakácsmesterség iránti vágyam mindent felülírt.
A fordulópont akkor jött el, amikor elkezdtem a szakközépiskola gyakorlati képzését, ahol már egy hetet a konyhán, egy hetet pedig az iskolában töltöttünk. Ekkor indult be igazán a tanulás, és a jegyeim is látványosan javultak egy kettes-hármas átlagról négyes-ötösre. Ez a változás egyértelműen annak volt köszönhető, hogy végre azt csinálhattam, amit igazán szerettem, és amire vágytam. A tanulóéveim alatt a séfemtől és a kollégáktól tanultam meg a szakma fortélyait, és attól kezdve már önállóan tudtam teljesíteni. Bár az út rögös volt, az utolsó két év, amikor már teljes mértékben a szakácsmesterségre koncentrálhattam, sokkal könnyebbé vált, és ez volt az, ami megerősített abban, hogy a helyemen vagyok.
Mi az, amit itt a Zazie konyháján találtál meg, ami az eddigi életedből hiányzott?
Az eddigi pályám során a Zazie-ban tudok először igazán kreatív lenni. A legtöbb helyen kötve volt a kezem. Itt sokkal jobban hagynak dolgozni. Az étlapváltás a jó példa erre. Az étlap nagy százalékban az én koncepciómat, gondolatmenetemet tükrözi vissza. Nyilván voltak tanácsok, vagy marketinges behatások, hogy milyen irányba menjünk el. Tetszett, hogy tartottunk egy nagy megbeszélést, ahol ott volt minden érintett, és kellemes hangulatban együtt beszéltük át, mi az, amit érdemes megtartani, mi az, amit nem, helyette miket tudnánk felrakni az étlapra. A megbeszélésen összeállt egy keretrendszer, és ezek alapján véglegesítettem az étlapot.
A Zazie-ban lehet vinni a magyaros vonalat, amit kimondottan szeretek. Jó dolog használni más nemzetiségek alapanyagait is, sokféle technológiát, de annak, amit mi most csinálunk, az alapja a hazai konyha. Maximum 5-10 százalékban használunk esetleg egy olyan dolgot, amit mondjuk a Távol-Keletről ismerünk, de az ízeket ez még nem viszi el más irányba. Csak felerősíti azt, hogy az étel még jobb legyen.
A vendégek ízlése, preferenciái mennyiben befolyásolták az étlapot?
Amikor olyan helyen dolgozik az ember, ahol bármit felkerülhet az étlapra, nincs nagyon behatárolva a költségvetése, a világból szerzett bármilyen alapanyagot tudja használni, akármilyen ételt kitálalhat, teleszórhatja mikronövényekkel, meg ehető virágokkal, az szerintem egy könnyebb út. De amikor egy olyan ételt kell csinálni, amire azért szakmailag is büszke az ember, de egy átlagember, egy család is érti a fogást, az egy összetettebb feladat. Sokkal szigorúbb itt a költségvetés. Nem tudunk olyan árrésekkel dolgozni, mint mondjuk egy fine dining étteremben. Itt kell szerintem csak igazán kreatívnak lenni.
Az általad preferált koncepció, más fajta tálalást is igényel?
Itt ha csúnyán tálalsz ki egy ételt, akkor az csúnya marad, nem tudjuk többszáz forintnyi növénnyel megszórni, hogy valamit mutasson. Pont a napokban gondoltam bele, hogy semmi ilyesmit nem használunk. Ami tényleg rákerül esetleg díszítésként a tányérra, az azért kerül rá, hogy ízben hozzáadjon, nem pedig azért, hogy látványban hozzáadjon. Szerintem ez egy pozitív dolog. A cél, hogy jó legyen az íz, jól nézzen ki, közérthető legyen és szeressék, fogyasszák a vendégek. Ez a Zazie filozófiája. Magas minőség, szép tányérok, remek ízek, amihez senkinek nem kell kilépnie a komfortzónájából. Azért természetesen vannak olyan ételek az étlapon, amelyek kreatívan értelmeznek újra egy népszerű fogást, ilyen például a palóc marha.
Erre a tételre vagy legbüszkébb az új étlapról?
A palóc marha szerintem kimondottan jól sikerült. Az is egy olyan étel, ami egyszerű, de mégsem. Nagyon szeretem a palóclevest, de van egy gulyáslevesünk, ami húzó tételünk, én is imádom. Butaság lett volna lecserélni. Felmerült a kérdés, hogy akkor, hogyan tegyem fel a palóc marhát az étlapra? Átültettem egy főételbe. Kimondottan jól sikerült, már rövid idő alatt kiderült, hogy szeretik . A palócleves alapanyagait használtam fel, csak az ürüből vagy bárányból készül a nagy könyv szerint. Én most marhából készítettem, mert szerintem a legtöbben egyébként marhából ismerik, és kevesen tudják, hogy valójában miből készült. Én is marhából ismertem meg, szívesebben eszem marhából. Tényleg ez egy olyan étel, aminél ha az ember összekóstolja a köretet, húst, és a mártást, az íze a palóclevesre fogja emlékeztetni. Ez lett volna a cél, és sikerült is elérni. Abban bízom, hogy ez egy signature ételünkké válik.
Amikor kész van egy séf egy étlappal, akkor egy picit megpihen? Gondolsz már arra, mi lesz ősszel, mi lesz télen?
Egy étterem életében a séfváltás mindig komoly változásokat hoz, különösen, ha az egész konyhai csapat megújul. Ez nálunk is így történt, ami eleinte némi csúszást okozott az étlapváltásban. Azonban azóta túlléptünk a kezdeti nehézségeken, és teljes gőzzel dolgozunk a megújuláson.
Jelenleg a következő, őszi étlapunk tervezése élvez prioritást, annak ellenére, hogy az előzőt is csak most cseréltük le. Folyamatosan finomítjuk a kínálatot, figyelembe vesszük a szakácsok visszajelzéseit, és optimalizáljuk az ételeket gazdaságossági szempontból is – mindezt úgy, hogy a vendégeink ebből semmit se érzékeljenek.
Rengeteg a teendőnk, szóval pihenésről egyelőre szó sem lehet. Talán jövő év elején, január-február környékén lesz egy kis szusszanásnyi időnk. De addig is, csakis a feladatokra koncentrálunk.
Fiatal séf vagy te is. Ha most egy tipikus karrierívet veszel a konyhán, akkor ennyi idő után itt kell tartani?
Decemberben voltam 30 éves. Most volt 12 éve, hogy végeztem az iskolában. Én azt mondom, hogy ha valaki tényleg ambiciózus, és el akar érni valamit a szakmában, hogy esetleg séf vagy sous chef legyen, akkor ez ebben az életkorban, amiben én vagyok, optimális tud lenni. 8 év után kerültem először pozícióba, amikor sous chef lettem. És szerintem azok az évek többnek számítanak, amikor az ember pozícióba kerül, mert ott kell megtanulni azt, hogy máshogy kell gondolkozni már, mint szakácsként. A séf pozíciója rendkívül sokrétű, és messze túlmutat a puszta főzésen. Ahogy az ember halad előre a szakmában, úgy válik egyre inkább vezetővé is, ahol a kommunikáció, a gazdálkodás és a csapatépítés kulcsfontosságú.
Miben lett más az életed, amikor először sous chef, majd séf lettél?
Én például sous chefként már a séfhez hasonló feladatokat láttam el, köszönhetően annak, hogy teret adtak nekem, és volt alkalmam külsős, szakmai tanácsadói munkákat is végezni. Ez segített elsajátítani a kommunikációt beszállítókkal, tulajdonosokkal és a személyzettel. A séf, vagy akár a sous chef pozícióban folyamatosan két tűz között áll az ember: egyszerre kell megfelelni a beosztottak és a tulajdonosok elvárásainak. Ez egy nagyon nehéz, de tanulható kommunikációs képesség, amiben természetesen mindig van hova fejlődni.
A te esetedben ez egy izgalmas utazás lehetett a csárdától a Michelin kalauz által is elismert éttermének séfjévé válni. Nem nyomasztott a feladat?
Úgy gondolom, a jelenlegi korom és a több mint tízéves tapasztalatom optimális alapokat biztosítanak ehhez a szerephez. Végigjártam a ranglétrát: hideg pulttól a húspályáig, különböző éttermekben szereztem tapasztalatot, voltam sous chef, mielőtt séf lettem. Fontosnak tartom, hogy ne csak fél-fél évet töltsünk egy pozícióban, hanem legalább egy-két évet, hogy minél többet lássunk és tanuljunk.
Ahogy a korábbi séfem is mondta, nem feltétlenül az a jó séf, aki a legjobban főz. Persze, a kiváló ételek elengedhetetlenek a vendégek visszacsábításához és az elismertséghez. De az igazi kihívás és a pozíció nehézsége abban rejlik, hogy képesek legyünk egy konyhát irányítani, gazdaságilag is fenntartani, úgy, hogy a tulajdonos is elégedett legyen. Egy csapat összerakása, az emberekkel való bánásmód, a tulajdonosokkal való kommunikáció és a gazdasági rész összeállítása sokkal komplexebb feladat. A jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben, ahol nehéz jó szakembereket találni, ez a kihívás még nagyobb. Jó és lelkes szakembereket találni, és megtartani őket. Ez egy komplex feladat.
Milyen főnök vagy a konyhán?
Az évek során megtanultam nagyon türelmes lenni, és ez talán az egyik legfőbb erényem. Egy évben kétszer, ha előfordul, hogy tényleg igazán fölemelem a hangom. Nyilván én is láttam az olyan filmeket, ahol a séf üvöltözik a konyhán. Én még talán az utolsó olyan korosztály vagyok, aki még valóban úgy csöppent bele a vendéglátásba, hogy el kellett szenvedje, hogy szívatták, elnyomták a fiatalokat. Én még azért láttam egy-két ilyet, és nem tartom követendő példának. Úgy érezték, hogy kemény hanggal, stílussal lehet csak hierarchiát építeni, kivívni a tiszteletet. A konyhában szerintük farkastörvények uralkodtak, pedig ez inkább csapatmunka, amelyben mindenkinek meg van a saját szerepe. Nekem is volt olyan, hogy gyomorideggel mentem be dolgozni, és ezt nem szeretem. Nem akarom azt, hogy bárki gyomorideggel jöjjön be dolgozni, mert tudom, hogy ez kihatással lehet a munkájára.
Említetted a csapatmunkát, ezen kívül mit tartasz fontosnak a konyhában?
Engem az érdekel, hogy kulturált rend és tisztaság legyen a konyhán, a raktárban, és a hűtőkben is. Ez az alapja mindennek. Ha itt vagyunk bent tizenakárhány órákat, engem nem szokott zavarni, hogy ha valaki nyomkodja a telefonját. Mindenkinek van családja. Nyugodtan adjunk életjelet magunkról. Nem érdekel, ha valaki dohányzik, menjen ki, szívjon el egy-két cigit, hívja fel a feleségét, vagy bárkijét, beszélgessenek, csak a meló legyen meg. A vendég, a tulajdonos, ne szenvedjen hiányt.
A te generációdnak az egyszerre jelenthet nehézséget és előnyt is, hogy van előttetek egy olyan generáció, akik között többen emblematikus figurák. Mert ők hozták el az első Michelin csillagokat, indultak nemzetközi versenyen, vagy tévéműsorban szerepeltek. Ez egy jó példa, vagy van ennek olyan oldala is, hogy ez a tény a ti helyzeteteket nehezebbé teszi?
Érdemes köztük különbségeket tenni. Ki az, akinek a szaktudása valóban figyelemre méltó és ki az, aki szimplán csak médiafigyelmet kapott. Az biztos, hogy nélkülük mi ma nem tartanánk itt, a séf szakma trendi lett. Széll Tamást nem a média építette fel, ő tehetségének köszönheti a sikert, rá érdemes felnézni.
Amikor kikapcsolódsz, akkor is gasztronómiával kapcsolódsz ki?
Nem feltétlen. Szerencsére elég jól el tudom választani a magánéletemet a munkától.
Otthon is te főzöl?
Otthon ritkán főzök, maximum egy-egy családi alkalomra dobok össze valamit. Szabadnapokon sokkal szívesebben járok el enni, olykor még a „junk foodoknak” is nehezen tudok ellenállni.
Szerencsére jól működik a helyettesítési rendszer, így a szabadnapjaimon tényleg ki tudok kapcsolódni. A csapatom is tiszteletben tartja, hogy ilyenkor a magánéletemre fókuszálok, és csak a legvégső esetben zavarnak. Én is igyekszem ugyanígy tenni velük. Ez a kölcsönös tisztelet rendkívül fontos, hiszen így tudok igazán feltöltődni, és nem kell a munkával foglalkoznom, amikor épp pihenésre van szükségem. Ezért hálás vagyok, mert segít fenntartani az egyensúlyt a munka és a magánélet között.
Szerinted a Zazie karaktere, és az, amit te képviselsz, mennyiben hasonló? Ezen a lokáción egyáltalán fontos az, hogy legyen valami néhány szóval leírható, markáns, definiálható vagy elég, ha valami ‘csak’ korrekt és éppen jó?
A Zaziet kívülről én egy laza, könnyed, mégis magas minőségű magyaros bisztróként láttam, ami egy csipetnyi vagányságot is visz a gasztronómiába. Ezzel az iránnyal és hangulattal teljes mértékben tudok azonosulni.
Számomra a Zazie a hétköznapok étterme, ahol az emberek kötetlenül beszélgethetnek, a zene kellemesen szól, és a felszolgálók jókedvűek. Ez a fajta lazaság és jó hangulat rendkívül szimpatikus nekem; az ember szívesen beül ide akár csak egy kávéra is. Bár a „vagányságot” nem sorolnám a személyes erényeim közé – inkább a háttérben szeretek maradni, és nem a figyelem középpontjában lenni –, a Zazie által képviselt értékekkel abszolút egyetértek.
A Zazie, akkor egy komfort hely, ahol nem kell feszengeni?
Fontosnak tartom, hogy egy étterem ne csak az alkalmi, „fine dining” pillanatokra koncentráljon, hanem a hétköznapok élményeit is magas színvonalon biztosítsa. A Zazie pont ilyen, és ez számomra egy nagyon szerethető koncepció.
Mennyire tervezel előre? Mik a céljaid a jövőre nézve?
Nem vagyok egy „ugrálós” típus; a stabilitás és a biztonság mindig is kulcsfontosságú volt számomra, amit a szüleim példáján keresztül is megtanultam. Ők is hosszú éveket töltöttek egy-egy munkahelyen, és én is ezt a mintát követem.
Akkor alapos, megfontolt döntéseket hozol az életben?
Mielőtt elvállalok egy pozíciót, alaposan átgondolom, hogy az adott munkahely stabil-e, jól érzem-e ott magam, és korrekt feltételeket biztosítanak-e. Számomra fontosabb a hosszú távú biztonság és a tisztességes bánásmód, mint pár tízezer forint plusz rövid távon. Nem szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol például a bejelentés nem megfelelő, vagy bizonytalan a fizetés.
Célom, hogy egy normális, stabil étteremben dolgozzak, ahol tisztességes feltételek és lehetőségek várnak. Ha egy ilyen helyet találok – és úgy érzem, a Zazie ilyen –, akkor szívesen eltöltök ott több évet is. Ez az elv alapozza meg a szakmai utamat és a jövőmet a vendéglátásban.
Eddig még nem dolgoztál Michelin kalauz által ajánlott helyen.
Érdekes fordulat az életemben, hogy a Caviar&Bull-ban – ahol egyébként nagyon jó munkát végeztünk, és én is sokat hozzátehettem az ételek fejlesztéséhez sous chefként – sosem kaptunk Michelin elismerést. Ehhez képest a Zazie, ami egy sokkal lazább, más irányvonalat képviselő hely, Michelin ajánlással rendelkezik.
Ez az ajánlás nálunk nem terhet jelent, sőt, a tulajdonosok és a vezetőség is örül neki. Azonban ami számomra igazán szimpatikus, hogy nem stresszelünk rá: a legfőbb célunk továbbra is az, hogy egy igazán jó éttermet működtessünk, ahonnan minden vendég elégedetten távozik. Hiszünk abban, hogy mi vagyunk a vendégekért, és amíg ők boldogok, addig jöhetnek az elismerések is. Fordítva ez nem működik: az elégedett vendégélmény az alap, és csak utána jöhet szóba a Michelin ajánlás.
Úgy tudom, hogy a vendég visszajelzések nagyon fontosok számotokra. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Heti meetingen kiértékeljük a Google, Tripadvisor véleményeket, szerencsére mindkét platformon nagyon jó értékünk van. Ha valami panasz érkezik, azonnal utánajárunk, ha kell felvesszük a kapcsolatot a vendéggel. Ez nagyon fontos alapelvünk, de soha nem a felelősöket keressük, hanem a konyha és szerviz fejlesztése a célunk. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Jelenleg úgy látom, hogy vendégeink nagy többsége elégedetten, jó élményekkel távozik tőlünk.. Fiatalkoromban persze nekem is álmom volt egy Michelin csillagos helyen dolgozni, vagy akár egy csillagot szerezni. Azonban az idő múlásával és a tapasztalatokkal megértettem, hogy nem az elismerések a legfontosabbak, hanem az elégedett vendég. Semmit sem ér egy Michelin csillag vagy ajánlás, ha üres az étterem. A vendégek elégedettsége a prioritás, nem pedig az elismerések hajszolása.
AZ ÚJ ÉTLAP FOGÁSAI, AMI MELLETT NEM MEGYÜNK EL SZÓ NÉLKÜL
Tatár Beefsteak
A ZAZIE étlapján a tatár beefsteak a húsimádók kihagyhatatlan kedvence. Ez a klasszikus fogás a 19. században hódította meg Európát, és azóta is a minőségi alapanyagok és a gondos kézműves elkészítés szimbóluma. Tamás tatárját a kovászos uborka, a marinált lilahagyma és a kapor teszi felejthetetlen élménnyé.
Grillezett kacsamáj barackkal
A grillezett kacsamáj a bisztrók egyik legkifinomultabb előétele – gazdag, bársonyos textúrával és elegáns ízvilággal. A ZAZIE étteremben különleges magyaros csavarral készítik el: marinált barackkal, puffasztott hajdinával és puha kaláccsal tálalják, hogy minden falat tökéletes ízélmény legyen.A kacsamáj és a barack párosa nem véletlen: a máj gazdagságát remekül ellensúlyozza a gyümölcs édessége és enyhe savassága. A hajdina roppanóssága és a friss kalács textúrája pedig teljessé teszi ezt a fogást. Ez az előétel tökéletes választás azoknak, akik szeretnék felfedezni a magyar konyha prémium oldalát.
Borsóleves grízgaluskával
A ZAZIE étlapján a zöldborsóleves sem a megszokott módon szerepel. A klasszikus magyar leves friss, modern köntöst kap: zöldborsó consommé, főtt zöldségek és házi grízgaluska alkotják ezt a könnyed, mégis tartalmas fogást. A zöldborsóleves a házias ízeket idézi – sokunknak gyermekkorát, nagymama konyháját. A consommé tiszta, letisztult alaplé, ami mély ízeket hoz ki a borsóból, miközben a puha grízgaluska igazi komfortot nyújt. Ez a leves egyszerre klasszikus és modern, tökéletes választás azoknak, akik a hagyományos magyar ízeket szeretik újragondolt formában.
Palócmarha Zazie módra
A magyar konyha egyik legizgalmasabb hagyományos étele a Palóc leves ihlette ezt a főételt, amely a ZAZIE konyháján igazi mesteri újragondolást kapott. Omlós marhahús paprikás mártással, sült tejföllel, burgonyával és friss zöldbab salátával – minden falatban a magyar vidék gazdagságát és ízeit idézi.
A paprikás mártás mély, fűszeres karaktert ad, míg a sült tejföl pikáns, krémes kontrasztot teremt a burgonyaköretben. A zöldbab saláta frissessége pedig kiegyensúlyozza az étel gazdagságát. Ez a fogás tökéletes választás azoknak, akik szeretnék a hagyományos magyar ízeket modern fine bisztró stílusban megismerni és újra felfedezni.
Somlói galuska
A Somlói galuska igazi magyar klasszikus desszert – diós piskóta, mazsola és selymes, keserű csokoládé öntet harmóniája. De vajon tudtad, hogy ezt a desszertet az 1950-es években alkotta meg egy magyar cukrász, és a nevét a Somló-hegyről kapta? A ZAZIE-ban a Somlói galuska a hagyományos ízeket hozza el prémium minőségben – puha, lágy, gazdag és ellenállhatatlan. Tökéletes lezárása egy baráti, családi ebédnek vagy vacsorának, ami a múlt ízeit hozza el modern köntösben.
