Operával indul az új év a Miskolci Nemzeti Színházban. Szabó Máté rendezésében láthatják a nézők Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját Cser Ádám karmester vezényletével. Az operaszínpadok megunhatatlan darabjáról a rendező és a karmester is mesélnek, az előadás január 12-től látható a Nagyszínházban.
A középkori Kékszakáll rejtélyes, misztikus alakja megannyi szerzőt megihletett az
évszázadok során. Két ember rendkívül intenzív lelki kapcsolata egy metaforikus világban,
ami a szerzők szerint egy gótikus csarnok, sötét útvesztő, ahol ajtókat kell nyitni ahhoz, hogy
bejöjjön a fény. A megvilágosodás vágya és az attól való félelem sokrétű értelmezésre ad
lehetőséget. Az, hogy egy felvonásban két szereplő több mint száz éve képes megtölteni a
világ operaházait, önmagában elgondolkodtató. A miskolci közönség a Kékszakállú
szerepében Cser Krisztiánt és Bakonyi Marcellt, Judit szerepében Herczenik Annát és Kálnay
Zsófiát láthatja, Szabó Máté rendezésében.
– Abból indultam ki, hogy van egy élettől távoli rideg közeg, ahová érkezik valaki, saját
szándékából, hite, reménye által. Az foglalkoztatott, vajon képesek lehetünk-e egy másik
embert „három dimenzióban”, teljes valóságában a szeretetünkkel életben tartani, hogy ez a
megmentési kísérlet sikerülhet-e, hogy a megmentő megmarad-e a megmentési szándékánál
akkor is, ha meglátja teljes egészében azt, akit megmenteni kíván – magyarázza a rendező.
Szerinte ebben a kapcsolatban a fény behozatala – az ajtók kinyitása -, valamilyen sötétségből
való megszabadítás szándéka. – Egy sötét térbe fényt hozni, meleget; megszüntetni a sötétet
és ezáltal meglátni valamit annak realitásában. Arra kerestük a választ, hogy mi ez a különös
transzcendens, mágikus-realista, fantáziával teli tér, amibe beavatja Kékszakállú Juditot. Itt
végül valahol az derül ki, hogy ez egy nagyon izgalmas, gazdag, ígéretes világ, ami magába
integrálja Juditot, amiben elvész, amiben feloldódik, de ennek az univerzumnak a legvégén
egyszer csak ott kell legyen egy megvilágosodási pont, ami egy nagyon keserű konklúziót rejt
magában. Erre kerestünk egy „arcon csapó” helyzetet, amiben a női rádöbbenés ismerős lehet.
Számomra fontos élmény volt meglátni ebben a helyzetben, hogy a férfitársadalom, a
„férfiság”, a férfi attribútum önmagában illúzióromboló, szemben az illúziót teremtővel, és
ha elvesszük magát azt a szót, hogy illúzió, – mert miért ne vennénk el? – akkor mi marad.
Sajtókapcsolat: Méder Noémi | meder.noemi@mnsz.hu | + 36 20 597 1410 | www.mnsz.hu
Teremtés és rombolás. Ha tehát a férfit meglátjuk teljes egészében – a női attribútum nélkül –
akkor az bizony fájdalmas – magyarázza Szabó Máté.
A darab időbelisége is érdekelte a rendezőt. Mint emlékeztetett, ezt az operát általában egy
másik darabbal együtt szokták játszani. – Olyan, mintha szégyellnénk magunkat azért, mert
„nem töltjük ki” a játékidőt. Ugyanakkor az életben sincs meghatározva, hogy mennyi idő
alatt történik velünk valami sorsfordító dolog. Ilyen értelemben ennek a darabnak az
időbeliségét tekintve, – még annak rövidségében is – tulajdonképpen egy hatalmas, univerzális
történet zajlik le, a Regős, illetve Balázs Béla szavaival: „Az világ kint haddal tele, / De nem
abba halunk bele”. És milyen különleges, hogy ez a hozzávetőleg ötvenhat percnyi anyag is
operaszínházi eseménnyé tud válni!
Szabó Máté szerint egy nagyon intenzív és szellemileg gazdag próbaidőszakot tudhatnak
maguk mögött, köszönhetően az évek óta szorosan együtt dolgozó, összeszokott csapatnak,
amihez most csatlakozott és rendkívüli módon inspirált Antal Csaba Jászai-díjas
díszlettervező. – Nyitottan fogadta gondolatomat a helyszínről, a körülményekről és az
általam elképzelt eseményekről, ám amit ő ezután megalkotott, az nem pusztán egy
tér. Csodálatos képesség létrehozni egy egészen más helyszínből azt, amit az opera szerzői
várként aposztrofáltak. Hiszen az opera szövegét hallgatva, olvasva sokan talán útközben
elvesztik a fonalat, hogy tulajdonképpen mit is jelképez ez a vár, de Csaba képes volt életre
hívni – többek között revelatív fénytechnikát kitalálva – azt, ami a képzeletünkben egy kastély
vagy vár – méltatja alkotótársát a rendező.
Bartók egyetlen operájának történetét egy középkori francia mese ihlette, mely aztán az egész
világot bejárta. Rémtörténetnek is nevezhetjük: adott egy kastély, melytől óva intenek, hiszen
egy veszélyes ember lakik benne, aki végez a hozzá betérő nőkkel. Miskolcon Cser Ádám
zeneigazgató, karmester és zeneszerző vezényletével élvezhetik a nézők a világhírű operát.
– A pályázat alapján, amire ez a mű készült, eredetileg Kodály írta volna ezt az operát, de
végül Bartók komponálta meg, és talán mondhatom, hogy szerencsés fordulat volt ez, mert az
az ötvözet, ahogyan ő a harmóniavilágot és a népzenei hagyományt kombinálja, az teljesen
egyedi. A jellegzetességei mellett elképesztően kifejező és erős, beszédes, látványos zene
született. Én nagyon hű vagyok Bartók bejegyzéseihez, évtizedek óta folyamatosan tanulom,
tanulmányozom a darabot. A zenekar is érzi ennek a fontosságát, szép munkát végeznek.
Egyetlenegy pillanatot sem lehet passzívan, átélés, gondolat, koncentráció vagy kifejezés
nélkül, félvállról venni – avat be Cser Ádám zenei vezető, karmester, a Miskolci Nemzeti
Színház zeneigazgatója.
Úgy véli, az opera talán a legkomplexebb színházi műfaj. Minden egyes elemét tartalmazza a
színháznak, a kultúrának: az építészet, a festészet, az irodalom, a mozgásművészet és a zene
egyvelege, így mindenki találhat benne kapaszkodót, aki egy picit is érdekelt ezekben a
kultúrkörökben. – Szerintem nagyon fontos, hogy úgy kell tekinteni az operára –
akármennyire is jártas vagy nem jártas benne az ember –, mint bármely másik színházi
alkotásra. Hagyni kell, hogy a komplexitás, az egyben-hatás megszülessen. Semmiféle
prekoncepció nem kell. Ez az opera rendkívül színgazdag, olyan képi benne minden! Ha az
ember csukott szemmel hallgatja, akkor is megjelenik előtte egy csodavilág. A zenének ez a
képessége egészen egyedi, jellegéből fakadóan: a fizikai – láthatatlan – érintésén keresztül
rezegteti a levegőn át a dobhártyát és a hangok ezen kombinációja és színgazdagsága az, ami
egészen lehengerlő módon képes hatni. Nem kell gondolni semmit, át kell élni – magyarázza
a karmester.
– Az ember életének a szerelem a mozgatórugója. A kékszakállú herceg vára tulajdonképpen
egy megismeréstörténet, ahogyan Judit egyre belsőbb rétegeit akarja felfedezni
Kékszakállúnak. Az is nagyon érdekes, hogy a Balázs Béla által írt „rétegek” hogyan jelennek
meg, és hogy aztán Bartók ezzel milyen módon bánik. Azt gondolom, hogy emberként ezt az
utat, amit a szereplők is bejárnak, mindenki átéli. Aki pedig nem tart ott, annak is át kell élnie
egyszer. Azt hiszem, hogy itt sokféle, élethez köthető lélektani működés van, ami az emberi
kíváncsiságon alapul; szeretnénk megismerni a világot, egymást, szeretnénk többet tudni a
másik emberről és azáltal a világról. Ez pedig szép dolog – mondja Cser Ádám.
A karmester és zeneszerző zenész családból származik, édesapja, Cser Miklós szintén
karmester és zenei vezető volt, testvére Cser Krisztián operaénekes, felesége Herczenik Anna
operaénekesnő. A sors, de inkább Szabó Máté rendező, úgy hozta, hogy A kékszakállú herceg
vára előadásban nem csak a testvérével és a feleségével, de kisfiával is együtt dolgozhat. – Ez
a cseppet sem könnyű megismeréstörténeti dráma a bátyám és a feleségem között születik
meg. Pár évvel ezelőtt még nagyon merész ötletnek tartottam volna, de most nagyon jónak
gondolom. Ahogyan mi ismerjük és szeretjük egymást, ahogy egymás művészetével bánunk,
az elképesztően hatványozza az energiákat. A bátyámmal tizenévesen kezdtük bogarászni A
kékszakállú kottáját, hogy majd egyszer, ha megtanuljuk a szakmát, akkor előadjuk valahol.
Koncerten ez már többször megtörtént úgy, hogy én zongorán kísértem, de a mostani lesz az
első alkalom, hogy zenekarral adjuk elő, az én vezényletemmel. Ő már a világ minden pontján
énekelte ezt a szerepet, például a New York-i Carnegie Hall-ban vagy Sanghajban.
[Herczenik] Annának pedig szerepálma volt Judit. Szabó Máté nagyon szereti azt a tüzet, amit
ő hoz, ezt én is minden alkalommal látom és csodálom benne, akárhányszor színpadra lép,
ahol színészként is nagyon erős jelenség, ezért Máté ragaszkodott hozzá [Judit szerepét
Kálnay Zsófiával váltásban játssza]. Aztán kialakult, hogy Krisztián lesz A kékszakállú
herceg [Bakonyi Marcellel váltásban], majd időközben Máté kitalálta, hogy a fiam, Ármin
legyen a Regős. Az egyik próba után volt egy pillanat, amikor körülnéztem a színpadon,
láttam őket, az alkotótársaimat, a családomat, mindegyiküknek csillogott a szeme és
mosolyogtak rám, mondván: „ez elképesztő.” Nagyon nagy erő van ebben… – vallja meg
Cser Ádám.
Bartók Béla:
A kékszakállú herceg vára (16)
opera 1 felvonásban
szövegét írta: Balázs Béla
A kékszakállú herceg: CSER KRISZTIÁN / BAKONYI MARCELL
Judit: HERCZENIK ANNA / KÁLNAY ZSÓFIA
Díszlettervező: ANTAL CSABA Jászai-díjas
Jelmeztervező: KISS BEATRIX
Korrepetitor: RÁKAI ANDRÁS
Koreográfus: KOZMA ATTILA
Kamera: PATAKI GÁBOR, HAJDUFI PÉTER
Videó: HAJDUFI PÉTER
Ügyelő: OREHOVSZKY ZSÓFIA
Súgó: PALOCSAI ESZTER
Rendezőasszisztens: PÁLÓCZY MAGDOLNA
Regős szerepében:
Cser Ármin / Csicsatkó Gergő / Kós Vince
Közreműködik: a Miskolci Balett, a Miskolci Nemzeti Színház kibővített zenekara, Rákai
András, valamint a színház műszaki munkatársai
Rendező:
SZABÓ MÁTÉ
Zenei vezető, karmester:
CSER ÁDÁM
Fotók:Éder Vera
