Végh Zsófia
A Semmelweis Egyetem orvosai arra keresték a választ, mekkora kockázatot jelent a méhnyakrák kialakulásában a trichomonas, az egyik leggyakoribb, nem vírusos, szexuális úton terjedő betegség.
Közel félmillió nő adatainak elemzése alapján azt állapították meg, hogy a Trichomoniasis hozzájárulhat a méhnyakrák kifejlődéséhez a szexuálisan aktív nőknél.
Ennek fő oka, hogy a betegség gyulladást okoz a hámban, ami a daganat kialakulásnak kedvez, mivel gyulladt felületen könnyeben tapadnak meg a kórokozók, így a Trichomonas vaginalis által okozott gyulladt területeken a HPV is. Nemzetközi kutatásokra támaszkodva több mint 473 ezer nő adatait összegezték, akik közül 8518 volt trichomonasra pozitív.
A vizsgálat eredményei szerint azoknál a nőknél, akiknél TV fertőzés állt fenn, 1,79-szer nagyobb volt az esélye annak, hogy HPV-fertőzést is diagnosztizálnak. Ez azért lényeges, mert a méhnyakrák kialakulásáért több mint 95%-ban a magas rizikójú HPV-törzsek felelnek.
Ugyanakkor a fertőzés még nem jelenti azt, hogy biztosan kialakul a rák. Számos egyéb tényező, például dohányzás, gyakori partnercsere, az öt évet meghaladó szájon át szedhető fogamzásgátló-szerek szedése is kockázati tényezők. Többször szült nőknél is nagyobb eséllyel fejlődhet ki rosszindulatú elváltozás, valamint a szexuális úton terjedő betegségek is hozzájárulhatnak kialakulásához.
Éppen ezért, ha trichomonast vagy más szexuális úton terjedő betegséget diagnosztizálunk, érdemes HPV-tipizálást végzeni, pozitív HPV-eredmény esetén pedig szexuális úton terjedő betegségekre szűrni
– mondja dr. Hamar Balázs, a Semmelweis Egyetem doktori iskolájának hallgatója, a kutatás első szerzője.
A HPV-szűrést különösen harmincéves kortól kezdődően érdemes rendszeresen végezni. „A 20-as és 30-as korosztálynál ugyanis olyan magas a pozitív HPV-diagnózis aránya – ezekben az években a legmagasabb – hogy a sok pozitív eredmény nyomán túlkezelést kapna a beteg, ami a későbbiekben a szűréstől és betegségtől való szorongáshoz vezetne” – mondja dr. Hamar Balázs.
Ebben a korcsoportban a méhnyakrák előfordulása ritka, a HPV-fertőzés többségét az immunrendszer legyőzi és a vírus spontán kiürül a szervezetből, ezért a HPV-szűrésnél kisebb érzékenységű citológiai vizsgálat is elegendő legtöbbször, teszi hozzá.
Harmincéves kor felett a HPV előfordulása csökken, a méhnyakrákot megelőző állapoté és az esetleges rákos megbetegedésé viszont nő, így ekkortól érdemes rendszeresen HPV-tipizálást végeztetni
– magyarázza dr. Melczer Zsolt, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatóhelyettese. Jelenleg Magyarországon a citológiai vizsgálat a bevett gyakorlat elsődleges méhnyakszűrési módszerként, melynek érzékenysége azonban elmarad a HPV-szűréstől. HPV-tipizálásra rendszerint akkor kerül sor, ha a citológia eredménye további vizsgálatokat indokol – mondja dr. Melczer Zsolt.
Nyugat-Európában, például az Egyesült Királyságban, Kanadában vagy az Egyesült Államokban először a HPV-re szűrnek, és citológiai vizsgálatot akkor végeznek (ún. reflex-citológia), ha pozitív az eredmény. Az a protokoll, ahol citológiai és HPV-szűréseket egyidőben végeznek, viszonylag ritka.
A megfertőződés és a rák kialakulása között 5-8 év, de akár 10 év is eltelhet, ám a legtöbb esetben (kb. 90%) a folyamat spontán gyógyul. Azoknál, akiknél a fertőzés fennmarad és ún. perzisztens HPV-infekció alakul ki, magasabb a rákelőző állapotok illetve a méhnyakrák kialakulásának kockázata. Ezekben az esetekben már valamilyen citológiai elváltozás (például dysplasia) is jelen van.
Közvetlen, ok-okozati összefüggést a trichomonas fertőzés és a méhnyakrák kialakulása között a kutatás nem állapított meg. Ennek egyik oka, hogy nem követték nyomon a betegeket – mondja dr. Hamar Balázs. „Ám mivel a trichomonas fertőzés összefüggésbe hozható a HPV-fertőzéssel és a méhnyak elváltozásaival, pozitív diagnózis esetén javasolt a betegek nyomon követése.”
A kockázati tényezők csökkentése és rendszeres (éves) nőgyógyászati szűrés mellett a HPV-ellenes oltás is nagymértékben hozzájárul nemcsak a fertőzés megelőzéséhez és legyőzéséhez, de a méhnyak-, gége- és végbélrák kialakulásának esélyét is jelentősen csökkenti – hangsúlyozza dr. Hamar Balázs.
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem, illusztráció: iStock
