Több száz gyermek felépülésében segített már a muzsika erejével a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítvány, melyet 2011-ben hozott létre Seres Antal, gitáros, énekes, zenetanár. Akkor még egymaga, most meg már tanítványaiból lett önkéntesekkel jár be heti két alkalommal budapesti gyermekkórházak onkológiai osztályaira.
A rákos beteg gyermekek felépülését segítendő, gitározni tanítják meg a kis betegeket, akikhez otthonaikba is kijárnak, hogy folytassák a zeneoktatásukat, amikor már elhagyhatják a kórházat. Továbbá, amennyiben a gyermek a kórházban egészségi állapota miatt nem tudja megfogni a hangszert, akkor zenélnek neki, hogy ezzel is segítsék abban, hogy megfeledkezzen fájdalmairól.
Antal és két segítője olyannyira népszerűek a kicsik körében, hogy egyre többen akarnak megtanulni gitározni a két általuk látogatott kórházban. Olyannyira terjed a híre a jókedvű, gitározó kis betegeknek, hogy az alapítvány nemrégiben kifogyott a gitárokból, ugyanis a hangszereket ők biztosítják a lábadozó gyermekek számára.
Ezért felkeresték a Szcientológia önkéntes lelkészeket, látván a közösségi médiában, hogy ők rendszeresen jótékonykodnak. Vezetőjük azonnal igent mondott, és gyűjtésbe kezdtek: ezúttal gitárokat kértek adományozóiktól.
Jelentkeztek is páran, és az önkéntes lelkészek átadtak a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítványnak nyolc darab gitárt. Antalék már másnap vitték is be a kórházakba a hangszereket, a lábadozó fiatalok legnagyobb örömére.
Hogy vajon a tudomány be tudja-e valaha is bizonyítani, hogy lehet-e a zenének szerepe a betegek felépülésében, azt nem lehet tudni, de annyi biztos, hogy látva a boldogan zenélő gyermekek meggyötört arcán a mosolyt, vagy a több száz felépült, gitározni tudó gyermeket, érezzük, hogy érdemes támogatni a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítványt.
Megerősíti ezt az alapítvány honlapján található alábbi, pszichológusi szakvéleményből vett idézet: „Fontos, hogy az alapítvány létrehozói és működtetői tiszta, segítő motivációval és szeretetből végzik tevékenységüket. Hétről hétre újra találkoznak a kis betegekkel, ezzel egy szeretetteli, tartós kapcsolatot szolgáltatva számukra, mely kibillenti őket a kórházi mindennapokból és kínokból. Ezenkívül perspektívát, jövőképet is nyújtanak a gyerekeknek, ami rendkívül fontos egy betegségre beszűkült állapotban. A zenélés és éneklés hosszú távú, gyógyulás utáni lehetőségét is nyújtják, a közösséghez való tartozás megtartó élménye pedig tartós biztonságot nyújthat a gyermekeknek. Több tanítványuk a gyógyulás után is folytatta a zene- és énektanulást. Az egészséges tanítványok szívesen fogadják a gyógyulófélben lévő vagy már gyógyult gyermekeket.
A szeretetteli emberi kapcsolatok pedig bizonyítottan a legnagyobb erőt jelentik az ember életében és egészségében.”
