Szégyen, nem szégyen bevallom, nagyon régen jártam kozmetikusnál. A krém valamelyik összetevőjére vagyok allergiás, évtizedek óta, kivörösödik tőlük az egyébként is érzékeny bőröm. Marad a jó öreg Sheavaj, időnként tiszta argán vagy olívaolaj, no és a víz.
Kevés sminket használok, pont ezen okoknál fogva, de azért egy- egy fontos eseményre, színházba, koncertre természetesen én is „szépítkezem”.
No, nem úgy kilenc éves kisunokám. Neki olyan smink cuccai vannak, s olyan tapasztalata már, hogy csak ámulok. Igaz, már óvodás korában is lakkozta a körmöcskéit, – legalább nem rágta😊 – sokszor tűzpirosban pompázott keze, lába.
Éppen nálunk töltik az időt, s Én színházba készülődök. Jön, megy a házban utánam, mindent alaposan megvizsgál, megdicsér, hogy milyen elegáns vagyok, s hogy milyen összhangban vannak rajtam a színek.
- Nem sminkelsz Nagymami? – kérdezi. Mondom: Igen fogok, ha már eldöntöttem, hogy milyen színű ruhákat veszek föl.
Helyeslően bólogat szöszi fejével, s huncutul néz gyönyörű kék szemével, majd bevonul velem a fürdőszobába, láthatóan egyetlen pillanatot sem kíván elmulasztani a fontos műveletből.
Felkerül némi alapozó, majd a szemhéjpúder – nagyon tetszik neki, a sokféle finom színárnyalat, majd következik a szempillaspirál. Gondosan huzigálom a kis kefét. Szerintem készen van, jöhet a rúzs. Közelebb húzza a fejemet arcocskájához, nézi az eredményt, majd megjegyzi.
- Csak úgy mondom, hogy bizony csomós lett a szempillád. – közli nagy komolyan. Rossz a spirálod. Majd Én megmondom neked, hogy milyen az enyém, olyat kell venned, az sohasem csomósodik össze. Vagy tudod mit, lefotózom, s elküldöm neked a képet, hogy lásd!
Most bizony az Én szemem kerekedett el, s kifelé komolykodva – befelé kacagva – néztem a kis kilenc éves, szőke kisleányt, aki alig nőtt ki a pelusból, s lám komoly kozmetikai szaktanáccsal látja el Nagymamáját…
Orosz B.Erika
