Beszélgetés Juhász Máté zongoristával
Alig néhány nappal ezelőtt a Docpiano Band Facebook oldalán megjelent a felhívás: Most aztán tényleg, 12 perc múlva, a Hági Udvar és Étteremben, indul a koncert! Amikor néhány évtized múltán, majd olvassa valaki a Rotarysták tavaszi lapjában ezt az interjút, nem fogja tudni, hogy mi ebben a hír? Miért kell ennek örülni?
- Miért kellett ennek örülnünk? – kérdeztem a Docpiano Band alapító zongoristájától, Juhász Mátétól/43/ – aki civilben, jó nevű, szegedi ügyvéd, s nem mellesleg a Rotary Szeged -Tisza Klub oszlopos tagja.
- Hiányzott a közönség. Imádunk zenélni, lehet ezt persze egy üres stúdióban is úgy kommunikálva, hogy most aztán bepótoljuk amire az évi 100-120 fellépés mellett nincs időnk. Megírjuk, felvesszük, ráénekeljük – de ez csak pótcselekvés. Ha nincs közönség, nincs impulzus, nincs visszajelzés akkor az sem megy. Hosszú volt ez az időszak amíg zárva voltak a klubok, éttermek, nem voltak esküvők, koncertek, rendezvények. Novembertől megállt az élet az országban, ez a járvány bezárta a világot, s a művészemberek lelkét is. Én aki 15 éves koromtól zenélek közönség előtt, – egykor a Virág cukrászdában zongoráztam – sosem gondoltam, hogy a hiányuk, majd ennyire megvisel. Most nem az anyagiakról beszélek, hiszen nálam a fellépések hiánya nem kenyérkérdés volt.
- Ha be kellene magatokat mutatnod az olvasóknak, – azért a többes szám, mert a nyolc esztendeje alakult zenekar másik tagja Kovács András énekes – Te mit mondanál magatokról? / Az interjúkban szokatlan tegeződő forma, annak szól, hogy a Rotary tagjai egy nagy család, s korra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül, a „családtagok” nem magázzák egymást./
- Mindenki azt csinálja, amihez ért. Én zongorázok, mert azt tudom jól, András énekel, mert Ő azt tud jól. Tíz éve amikor találkoztunk, úgy éreztük zeneileg teljesen összepasszolunk, közösen kell folytatnunk. Azóta is így gondoljuk. Sohasem kész műsorral állunk a színpadra, élő partizenét játszunk, a publikumra hangolódva szórakoztatunk. Úgy indultunk, hogy szembe megyünk azzal az elmélettel, hogy csak az igénytelen, mulatós zene kell az embereknek. Én egyetlen olyan dalt nem játszom el, amit nem szeretek, pedig a repertoárunk óriási, legalább olyan 4-500 dalt forgatunk.
- Nagyon nehéz behatárolni azt a zenei műfajt, amit játszik a Docpiano. Feldolgozásaitokat hallgatva a jazz, a latin és a swing világában is járunk, és közben néhány éve a zsidó kultúrából, az izraeli pop zenéből is kap egy-egy szeletet a nagyérdemű. Ezt miért tartottátok fontosnak?
- Mert azt szerettük volna, ha ezekkel a feldolgozásokkal a zsidó kultúrával még csak ismerkedő közönségnek is ugyanazt a három üzenetet mondhatjuk el – a zsidó zene NEM csak a Klezmer, – a megénekelt emberi érzések és vágyak mindenütt hasonlóak, – a világon minden kultúra és ember egyformán jelentős és fontos.
- Nyitottak erre az emberek?
- Eleinte azt tapasztaltuk, hogy a magyar emberek elutasítóak, de csak azért, mert nem ismerik ezt a kultúrát, ezt a muzsikát. Azután megjelent a Hakol Beseder című albumunk amelyben vallási énekek, tóra idézetek saját stílusú feldolgozása, izraeli pop, héber dallamok, világslágerek vannak. Ez 2016-ban volt, amelynek sikeres folytatása bizonyította, hogy a zenekar jól gondolkodott, a közönség befogadóvá vált. Egyébként a zeneiségen túl, a Hakol Beseder koncertek jótékonysági célokat is szolgálnak: A Docpiano Band az értékesített CD lemezek teljes bevételét a Rotary International „Gift of Life” programjának utalja át, amelyből rászoruló beteg gyermekek szívműtétjeit finanszírozzák. „Rotary: Service Above Self” Segítsenek, hogy segíthessünk!
- Itt álljunk meg egy gondolat erejéig! Mit jelent az, hogy ti vagytok a Rotary Zenei Nagykövetei? Miről szól ez a cím?
- A CD megjelenése, és a jószolgálati koncertek sora után 2016-ban Csóka Imre kormányzó úgy gondolta, hogy kiérdemesültünk egy ilyen címre, amely azért is kedves számunkra, mert még az akkori világelnök, aki éppen Magyarországon járt, ellátta kézjegyével a díjat. Én pedig azóta is úgy gondolom, hogy a jó példa az ragadós, s ha jót teszek az a Rotarynak is jó. Ebben szocializálódtam, mert Édesapám – aki már nincs köztünk- a Szeged-Szentgyörgyi Klub, alapító tagja, elnöke volt.
- Egyébként, visszatérve a zenére, Te milyen zenét hallgatsz szívesen?
- A jó zenét szeretem. Ezzel nem akarom megkerülni a választ, de nyitott vagyok mindenre, mert mindent érdemes meglátni, ami a világban van, de a silány, igénytelen muzsikát, amit szív nélkül, rosszul, hiteltelenül adnak elő, azt nem. Konzervatóriumba jártam, így a klasszikusok is jöhetnek, de a szívszerelem a klasszikus swing, az old-school, a jazz. Amikor pedig a mi repertoárunkat állítjuk össze, akkor a szerelem mellett azt keressük, hogy mi az érték abban a dalban, arra fókuszálunk.
- Ha már a repertoárt említetted, hogyan bővült ez egy színházi darabbal?
- Ez egy érdekes story. A darab Jozef Klein kalandos életének valós és kevésbé valós eseményeiről szól. Jozef Klein élt, András édesapjának nagypapája volt, nem kitalált személy. A darab nem átdolgozás, egy saját történet az András családjának legendáriumából építkezve. Két év alatt gyűjtöttük össze a dalokat hozzá. Igyekeztünk változatos, teljes képet adni arról, mit is jelent a Hakol Beseder./ Minden Rendben/ Elsősorban zene Izrael népétől, népéről, tóra-idézetek megzenésítve, elszakadva a hagyományos zenei kötöttségektől. Izraeli popdalok újra hangszerelve és néhány örökzöld zsidó dallam. Rájöttünk, hogy ebből nem csupán egy koncertet kell csinálnunk, így megkértük Borovics Tamás színművészt, hogy játsszon velünk, s így jött a gondolat, hogy valóban a nagypapáról, Jozef Kleinről szóljon a teljes darab. Befogadták a színházba, sikeres lett, ezt minden szerénytelenség nélkül mondhatom.
- Mi a jövő?
- Mikor elmúltam 40 éves sok fogadalmam volt. Most azt mondom, hogy még 85 évesen is szeretnék zongorázni. Mi 1-2 évre tervezünk a zenekarral előre. Csak olyan rendezvényt akarunk vállalni, ahol azt érezzük, jó időben vagyunk jó helyen, s ezek többek között a Rotarys rendezvények, ahol közösséget építünk, toleranciára, elfogadásra biztatunk.
Köszönöm az interjút!
Orosz B.Erika
