Beszélgetés Simó Endrével, a Magyar Békekör elnökével
Ukrajna hadban áll saját lakosságával, még a nyelvhasználat jogát is megtagadja oroszoktól, magyaroktól, ruszinoktól, és tucatnyi más nemzeti kisebbségtől, szélsőséges bandákat küld a nemzetiségi területekre, hogy megfélemlítse az ott élőket, megvonja az ukrán állampolgárságot sok millió kettős állampolgárságú lakosától – fogalmaz a Magyar Békekör “Konfliktusveszéllyel fenyeget az ukrán helyzet” című, 2021. 04. 07-ei állásfoglalása. A Magyar Békekör elnökét, Simó Endrét kérdezte a Présház.
– Elnök úr, a Magyar Békekör állásfoglalása szerint Kijev nyíltan megtagadja a minszki egyezmények végrehajtását, jószomszédi viszony építése helyett az oroszokkal szembeni fizikai leszámolás felé vett irányt. Miért volt politikai dilettantizmus, hogy Hruscsov még a Szovjetunión belül odaajándékozta a Krímet Ukrajna tagállamnak?
– Hruscsov nem tudhatta, mi jön utána.
Oroszország nem először bizonyult adakozónak, noha később kiderült, hogy nem vált a javára. Gondoljunk csak Alaszka eladására az Egyesült Államoknak 1867-ben! A Krím odaajándékozása politikai gesztus volt Ukrajnának 1954-ben. Hiszen Ukrajna a Szovjetunió része volt, Moszkva és Kijev baráti viszonyához nem fért kétség. A Majdan-forradalomnak nevezett 2014. évi puccsal hatalomra került ukrán csoport, hálából Amerikának, hogy hatalomra segítette, nyomban megígérte Washingtonnak, hogy kiebrudálja az oroszokat krími bázisaikról, és átengedi azokat a NATO-nak. Ami utána történt, ismerjük.
– Az ukrán politikai garnitúra a békés lakosságra tüzel Donbaszban, megakadályozza az ivóvízellátást a Krímben, jelzi, hogy erőszakkal ki fogja telepíteni az orosz lakosságot a Krímből, amikor majd a félszigetet visszacsatolják Ukrajnához – hívja fel a figyelmet a Magyar Békekör április 7-ei állásfoglalása. Fenyegetés, amely a “zöld emberkék” – “ziljonie cselavecski” – egykori tevékenységét akarja megtorolni. Mi volna a felnőtt európai emberekhez méltó politika?
– A felnőttség nem feltétlenül párosul érettséggel is. Erre utal az Oroszországgal szemben tanúsított agresszív viselkedés. Hisz’ mi más volna, ha nem agresszivitás, hogy felvonultatnak 40 ezer NATO-katonát az orosz határokhoz, a Fekete-tengerre pedig NATO hadihajókat vezényelnek azzal a céllal, hogy visszafoglalják a Krímet. Elhitetik magukkal, hogy Oroszország meg fog szeppenni, és magasba emeli a karját. Hagyják, hogy a farok csóválja a kutyát, Zelenszkij a NATO-t és vezető hatalmát, az USÁ-t. Az embernek az az érzése, hogy a Bidenek, a Johnsonok, a Macronok, a Merkelek, nem beszélve a lengyelekről, a baltiakról, a románokról, legfőképpen pedig az ukrán vezetőkről, semmit sem tanultak a történelemből! Ha tanultak volna, nem játszanának a tűzzel, mert pontosan tudhatnák, hogy megégethetik magukat. Oroszország nem tűri, ha kezet emelnek rá! Oroszország nem fogja megengedni, hogy még egyszer háborúzzanak a területén! Orbán Viktor ezt jobban megérti, mint szövetségeseinek többsége. De hát egy katonai szövetségből nehéz kilógni, inkább csak lavírozni lehet, s remélni, hogy a „Kállay kettős” ezúttal jól sül el!
– Szélsőséges politikájával az ukrán vezetőség egész Európa békéjét és biztonságát veszélyezteti – jelzi a Magyar Békekör, és állásfoglalásában hozzáteszi: a NATO pedig szekundál hozzá. Döbbenetes módon a NATO dán vezetője, Jens Stoltenberg már tavaly ősszel bejelentett, hogy ő a NATO-val a klímaváltozás ellen akar “harcolni”. És még mindig pozíciójában van. Ezt a hatalmas kockázatot miképpen lehet enyhíteni?
– A NATO valóban kockázat! Kockázat a békére, és mindarra nézve, ami az emberiségnek drága, mint a kékbolygó jövője. Nem képes megbékélni annak tudatával, hogy többé nem kényszerítheti rá akaratát a világra. Nem akar alkalmazkodni a változó világhoz, mert ha alkalmazkodna az új viszonyokhoz, be kellene látnia, hogy fölöslegessé vált. A NATO fogantatása óta agresszív eszköz Deep State-Háttérhatalom kezében. Ezek a finánc körök uralkodni akarnak másokon, nem pedig egyenjogú partnerként együttműködni velük. Nem látok más megoldást, mint megfékezni őket, és rájuk kényszeríteni a békés együttélést. Ehhez kellő erő áll rendelkezésre Keleten. S ami legalább ilyen fontos, azt is tudják Keleten, hogy a célt atomkonfliktus nélkül kell elérni. Különben béke lesz, csak nem marad, aki élvezze.
– Változnak az erőviszonyok, és úgy sejlik: ezt sem a NATO, sem az USA nem akarja tudomásul venni. Magyar viszonylatban mit tehetnek az értékőrző civil szervezetek a mi társadalmunk tisztánlátásáért?
– A gondolkodás, az előre tekintés, a helyes választani tudás különösen fontossá vált napjainkban. Nélkülözhetetlennek tartom ahhoz, hogy hazánk elkerülje, nehogy két tűz közé kerüljön! A „józan paraszti ész”, hát még a tudás összeadása parancsolóan szükséges! Nemzeti érdekünk a béke! Ezért itt és most megragadom az alkalmat, hogy kezdeményezzem a karöltést minden olyan civil szervezettel, vagy akár politikai erővel is, amely békét akar, jó viszonyban akar élni Kelettel és Nyugattal, kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésre törekszik konfliktuskeresés helyett! Egy ilyen összefogást béketüntetéssel is nyélbe üthetünk, hiszen meg kell akadályozni, nehogy belerántsák hazánkat egy háborús konfliktusba tőlünk idegen érdekekért. Lépni kell!
