Egy idő óta egyre hangosabban követelték a Budapest VII. kerületében, pontosabban az Erzsébetváros belső részén kialakult bulinegyed erőteljes szabályozását.
Az ott élők, vagyis, akik eddig kibírták a zaj- és szennyártalmakat, egyre hangosabban követelik, hogy a bulinegyedként elhíresült városrészben tegyenek végre rendet, elsősorban a kerület vezetése. A tavalyi önkormányzati választások kampányában már megkerülhetetlenné vált a probléma rendezése. Az ártalmakat kénytelenül elviselő lakosság kezdte megszervezni magát és próbálta, próbálja a jogait érvényre juttatni. Azt azonban nem árt tudni, hogy mindenkinek a pihenéshez való jogát az Alkotmány garantálja. Az ezt megnehezítő vagy lehetetlenné tevő cselekményeket viszont nem garantálja a legmagasabb szintű jogszabályunk.
Bárhol lakjon is egy ember, nem lehet azért kevesebb joga, mert az élőhelye körül kialakult egy „szórakoztató” negyed. A városrész korábbi Fideszes vezetését nem nagyon izgatták belső Erzsébetváros lakóinak panaszai. Most más a helyzet, az ellenzék nyerte meg az önkormányzati választást, nem kis mértékben az itt élők reménye miatt, hogy talán most, ha nem is teljesen, de valamelyest rendeződik a helyzet. A városrészt vezető Nidermüller Péter el is kezdte az új felállás és az ígéretek alapján a helyi lakosság számára könnyebben elviselhető feltételek kialakítását, ami lényegesen jobb verzió, mint ami eddig volt. Ebbe a képlékeny helyzetbe szólt bele koratavasszal a korona vírus. Az utcák kiürültek, a szórakozóhelyek bezártak és nagyjából eljött az „idilli” állapot. Azonban a korlátozások se tartottak örökké, és most újból fellángolt a vita, hogy milyen szabályok legyenek a térségben.
Egyik érdekcsoport is mondja a magáét meg a másik is. Csakhogy a lényeg mégis csak az, hogy ki kénytelen állandóan, életvitelszerűen együtt élni a kocsmák zajával és piszkával. Az itt élők jogos elvárásai tehát az Alkotmányban vannak rögzítve, míg a lerészegedő brit hordák jogai meg nincsenek. Ez a vita a bulinegyed sorsáról, maga az, hogy egyáltalán vita van, eléggé álságosnak tűnik. Ugyanis a foci nyelvén a partvonalról bekiabálók milyen áldozatot hoznak? A hozzászólók közül ki lakik az adott területen?
A bulinegyedért síkraszállók emlegetik a bevételeket és az azokból befolyó adókat, a főváros vonzerejének növekedését, a számtalan kocsma számtalan munkahelyét, a fiatalok (és nem annyira fiatalok) szórakozási lehetőségét. Azonban azt elfelejtik hozzátenni, hogy a helyben élők miközben ebből az ég világon nem kapnak vissza semmit, a kellemetlenségeket kénytelenek eltűrni. Legalábbis azok, akik még idegileg bírják cérnával. Meglepő, de Nidermüllerék engedékenyek, ha a helyi lakosság érdekét nézzük, akkor még jóval szigorúbb szabályozást kellett volna hozniuk. És előbb-utóbb kell is, ha a következő helyhatósági választások után is szeretnék vezetni a kerületet. Most az a politikai oldal is hirtelen nagyon megértő lett az ott lakókkal, akik az elmúlt években hagyták kialakulni a bulizó utcákat. Tehát lesz egy verseny az ott élők kegyeiért, még akkor is, ha egész Erzsébetvároshoz képest nem olyan nagy a létszámuk. Azért egy választást el tudnak dönteni a Király utca – Károly körút – Rákóczi út – Erzsébet körút határolta terület polgárai.
Csak egyetlen tételt emelnék ki az új szabályozásból, amelyből kiderül, hogy mennyi újabb konfliktus keletkezhet. Például az éjfél után is engedéllyel nyitva tartó kocsmák kötelesek lesznek a vécéjükbe bárkit beengedni. Ha tudnák, hogy közegészségügyileg, közbiztonságilag milyen vitatott helyzetek állhatnak ebből elő, akkor a szabályokat megalkotók talán másként rendelkeztek volna.
Az ellenzéki pártok közül talán a Momentum a legmegosztottabb a bulinegyed kérdésében. Kerestük Soproni Tamást, a szomszédos Terézvárost a párt színeiben vezető fiatal polgármestert, hogy véleményét megismerjük. Azért az övét, mert a „fiatalokat hagyjuk szórakozni’ álláspont és a helyben élők keserűsége között hogyan tenne igazságot? Sajnos nem ért rá fogadni telefonhívásunkat. A kerületi sajtóosztály – bár küldött válaszokat, de azok köszönőviszonyban sem voltak a kérdéseinkkel. Azt szerettük volna megtudni Soproni Tamás polgármestertől, hogy annak ellenére, hogy az egyik buli-főutcának csak a fele tartozik a kerületéhez, mit tart fontosabbnak? A lakosság nyugalmát vagy a kocsmák és látogatóik érdekét? Meg arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy a Momentumosok, akik egyébként leginkább a fiatal, de már választókorú ifjúságból szerveződnek, tényleg a kocsmák világát tartják-e a jelenlegi és a jövőbeli ifjúság tényleges kikapcsolódási, szórakozási helyszínének vagy lenne ettől eltérő jövőképük is.
Most egy viszonylagos nyugvópontot élünk át, bár Magyarországon jelen pillanatban lényeges korlátozások nincsenek a járvány miatt, de bármikor súlyosbodhat a helyzet. A külföldi vendégek legnagyobb részt elmaradtak eddig, a belföldiek egy jelentős részének meg a pénze fogyott el a rendkívüli helyzet következtében. Az valószínűsíthető, hogy a korábbi helyzet a bulinegyedben egyhamar nem áll vissza, de az is lehet, hogy ha nem is teljesen, de lecsökken az oda tódulók tábora. Azonban kár lenne erre várni, mert elég lenne a törvényes rendet helyreállítani, akár már holnap, és aki szórakozni akar (érdekes, hogy a lerészegedést is szórakozásnak titulálják) azok egy, a lakókat lényegesen kevésbé zavaró helyszínre mennének. Ilyen helyszín lehetne például a főváros bármely villanegyede, ahol sokan élnek azok közül, akik bekiabálnak a kocsmák érdekében, miközben jót alszanak a csendes, kertre néző lakásaikban.
Majd elfelejtem mondani, hogy az amerikai és más titkosszolgálatok kedvenc vallatási módszere a folyamatos alvásmegvonás. Sőt ilyen a Hothy- és a Rákosi rendszerben minálunk is meghonosodott. Próbálják csak ki azok, akik a jó meleg paplan alól kiabálnak, hogy: adóbevétel, turista vonzerő, munkahelyek védelme a kocsmákban, minden világvárosnak van szórakoztató negyede, stb.
Magamról meg annyit, hogy én sem lakom a bulinegyedben, de a belvárosban, amikor nincs járványveszély, két ifjúsági klubot is vezetek, így kicsit más az elképzelésem a fiatalok kulturált és tartalmas időtöltéséről, mint szinte kizárólagosan a kocsmák világa.
Kertész Z István
