Ken Liu a Papírserlegek és más történetek c. műve után ismét meggyőz minket arról, hogy remekül ért a történetek egy kötetbe történő összeválogatásához. A Láthatatlan bolygók című műve is igazi kuriózumnak tekinthető a sci-fi zsánerében, hiszen a műfaj ázsiai felfogása igencsak távolinak számít (legalábbis nekünk mint közép-európai olvasóknak minden bizonnyal) – de nemcsak a műfaj, hanem többek közt a kínai kulturális nézőpont is.
Mielőtt elrettennénk vagy ellenkezőleg, fejest ugranánk a könyvbe, közelebb kerülhetünk e világhoz, ugyanis a bevezetésként megismerhetjük a kínai science fiction-ön belül megtalálható műfajokat, ami szükséges is, mert több szerzőtől is olvashatunk novellákat. Érdekességképp megemlítendő, hogy ezek közül nem mindegyikre húzható rá feltétlenül a műfaj, míg másokra nagyon is ráillik (bár ez az olvasó egyéni megítélésén és sci-fi előéletén múlik).
Bár az összesen tizenhárom novella színvonala hullámzó (hiszen díjnyerteseken kívül népszerűek, valamint Liu által kedveltek is találhatók), viszont kifejezetten kreatív történeteket olvashatunk a Láthatatlan bolygókban, melyek a világ, és azon belül is Kínára fókuszálva, igen egyedi és szokatlan nézetét mutatják meg. Kiemelendő, hogy a hét kortárs kínai szerző nemcsak többféle témát és hangulatot hoz be, hanem összevethetők több szempontból is, ami így változatossá, sokrétűvé, gazdaggá és kerekké teszi az egész művet.
A Láthatatlan bolygók bátran ajánlott nemcsak sci-fi-rajongóknak, hanem azoknak is, akik kedvelik az igényesen megírt, elgondolkodtató, s így nem üres történeteket. Akad köztük, amely kifejezetten lírikus és tele van metaforával, így odafigyelve ajánlott olvasni a sorokat. Az bizonyos, hogy akad novella, amely nyomot hagy bennünk.
