Biztosan mindenki átélte már azt a bizonyos deja vu-érzést élete során: váratlanul a semmiből valamilyen ismerős érzésünk támad egy adott időpillanatban. Ugyanakkor homály fedi, hogy az adott szituáció korábban valóban megtörtént-e velünk, vagy például csak egy éjszakai álomról van-e szó. Most képzeljük el, hogy életünk, vagy annak egy része, visszaköszön. Meglepő lenne, igaz? Nos, pontosan ez történik Amos Deckerrel a nevét viselő sorozat második részében.
A Véső fázisban David Baldacci megismerteti a főszereplőt Melvin Marssal. Az FBI-ügynök Quanticóba utazik, hogy egy ügyben besegítsen szakértelmével. Arról értesül, hogy felmentik ezt a férfit a halálos ítélet alól, mert Charles Montgomery vallomást tesz Mars szüleinek meggyilkolása ügyében. Davided villámcsapásként éri a felismerés, hogy mindketten futballoztak, és a családi tragédia is közös bennük. Annak ellenére, hogy az ügy lezártnak tekinthető, Deckernek sikerül ráállítani az ügyre a csapatot. Komoly ellenséggel, rasszizmussal, régi titkokkal, amelyek jobb maradnának elfeledve-eltemetve, küzdenek meg. Az ügynök saját életével, múltjával és érzéseivel is kénytelen szembenézni.
Baldacci nem egy szimpla cselekményt épített fel, ugyanis összeköti a főszereplőt és az állítólagostettest. Decker és Mars sorsának hasonlóságaival Deckernek személyes indíttatása, illetve motivációja is támad, hogy megvívja Mars harcát. Vajon ez hátráltató vagy támogató tényező a nyomozásban – annak kiderítésében, hogy miért lőtték le a házaspárt, majd gyújtották fel otthonukat? Mindezen túl bizonytalanságban tart minket Mars ártatlanságát illetően is
A Végső fázis hozza a thrillertől elvárhatót. Az első részhez képest a cselekmény tartalmasabb, és kevesebb is a valószerűtlen történés. A szereplőgárdáról elmondható, hogy nincsenek túl sokan, hogy ne tudjuk megjegyezni őket, de túl kevesen sem, hogy unalmassá váljon a történet. Decker igazi ügynökalkat: szereti az eszét használni, s politikailag semleges, amivel hitelességet ad a történetnek. A regényben közelebb kerülhetünk személyiségéhez, így ha megkedveltük őt az Emlékek börtönében, akkor ne hagyjuk ki a második részt.
