Portál – e szó, mint könyvcím, alapján beszédes, és előzetes találgatásokba bocsátkozhatunk a tartalmat illetően. Hiszen egy portál átvihet minket egyik helyről a másikba, és még akár időben is utazhatunk. A magyar származású amerikai író, Tal M. Klein előbbire építette regényét.
2147-re sok minden lehetségessé vált, amelynek csírái napjainkban már vagy megvannak, vagy haladunk arrafelé, hogy meglegyenek: például elterjedt a mesterséges intelligencia, vagy a nanotechnológiában méltó ellenfelére talált a legyőzhetetlennek tartott idő, hiszen az képes beavatkozni az emberi öregedés folyamatába. Persze mindenre akkorra sem született megoldás – ilyen például a fizikai távolságok kiküszöbölése, leküzdése –, s különben is, a kutatás minduntalan újabb és újabb kapukat tár fel, és további kérdéseket vet fel. Nem volt képes megváltoztatni a technológia azt sem, hogy a társas kapcsolódás ne legyen alapvető emberi igény, annak minden napos és árnyoldalával.
Hogy kerül a portál a képbe? Úgy, hogy ez a 22. századi közlekedési-utazási eszköz, ami mögött egy mamutvállalat, az International Transport áll. A folyamatos kutatások és fejlesztések középpontjában az áll, hogy A-pontból B-pontba eljutni minél gyorsabban és hatékonyabban lehessen. A cég úgy hiszi, megtalálta a kérdésre a választ: a teleportálást lehetővé tevő technológia már régóta elérhető volt, de ők találták meg az emberre fenntartható, életképes és mindennek felett biztonságos alkalmazhatóság módját. Vagy legalábbis abban a hitben voltak, ugyanis balesetek történhetnek – noha egészen más jellegűek, mint amit mi a jelenünkben ismerünk.
A mesterséges intelligenciának emberi viselkedést tanító Joel Byram a miénkhez hasonló átlagos életet él: videójátékozik, régi 1980-as évekbeli zenét hallgat. Felesége is van, azonban házassága nem fenékig tejfel, mióta Sylvia az International Transportnál történt előléptetése óta a munkájának él. Egy második nászúttal szeretnék rendezni a kapcsolatukat. S itt üt be a baleset: Joel New Yorkból készül feleségéhez menni San Joséba, amikor balszerencséjére kettő lesz belőle, amivel az élete veszélybe kerül. Ugyanis mindez komoly kérdéseket vet fel a teleportálás mögötti igazságot illetően – olyanokat, amelyek titokban tartása érdekében sokan bármeddig képesek elmenni.
A sci-fi azért veszélyes műfaj, mert ha az író elmerül a technikai-technológiai részletekben, akkor igen szűk rétegét lehet megszólítani az olvasóközönségnek. Klein ezt ügyesen kerülte el, illetve oldotta meg: a mindig aduászként működő humort vetette be (amelyet a főhős személyiségébe is beépített), és úgy gyúrta össze a történetet, hogy az a lábjegyzetben olvasható magyarázó részeket átugorva és érthető, követhető és élvezhető legyen. A rajongóknak pedig a lábjegyzet is kötelező.
