… de sajnos nem tud, ezért engedtessék meg, hogy Én meséljek helyette.
Sorsunk úgy hozta, hogy ez év elején, télen, Gödöllőn vásároltunk egy kertes, családi házat. Alig vártuk, hogy kitavaszodjon, és elkezdhessük a kerti munkákat, mert nagyon szeretjük a szépen ápolt, parkosított kerteket. Tulajdonképpen örültünk, – egy darabig – hogy az előző tulajdonosok, – mint, ahogy egyik szomszédunk fogalmazott – nem voltak igazán kertbarátok, – mert így jó pihent föld állt a tavaszi palántázáshoz rendelkezésünkre. Igaz, az bosszantott, hogy mindenhol üvegcserepek, egész flaskák, tetőcserepek, tégladarabok, fűrészpor, szemét borította a földet, de ezen hamar túltettük magunkat, szedtük, gyűjtöttük a szemetet halomba. Akkor, amikor az ekekapa fél autónyi /nem túlzás/ rozsdás lemezben akadt meg, amelyet beástak a földbe, már kissé elképedtünk, de ami ezek után következett, az mindent fölülmúlt.
Kis virágos kertünket alakítgatva, egyszer csak valami meghatározhatatlan fekete kőkemény dologra bukkant az ásó. Mondja a párom, – itt valami hosszú csővezeték van. Óvatosan haladtunk az ásóval, s bár Én megjegyeztem, hogy lehetetlen, hogy az udvar ezen részén egy cső vezessen, de igazán, magyarázatot adni, Én sem tudtam.
A kb, 50-70 cm széles valami olyan 5-6 méterig vezetett, azután elfordult, s két-három méteren át folytatódott, majd újra elfordult, és egy hatalmas téglalap alakzatot zárt be. Mint láttuk lefelé is mélyült, olyan fél métert, azután kiszélesedett. A vastag fekete műanyag két rétegben volt a földben, s nem tudtuk mi lehet alatta. A párom úgy látszik, hogy sok krimit olvas, mert már éppen a rendőrséget akarta tárcsázni, azt gondolván, hogy ide valakit elástak.
Nem ragozom, mert épeszű ember soha nem találja ki, hogy mi volt a föld alatt! No, kérem, egy teljes halastóra bukkantunk, ami először hetven centire, azután egy, majd mintegy másfél méterre mélyült. A két vastag réteg soha el nem bomló, környezetszennyező műanyag alatt, még egy jó vastag, egykor fehér filcanyaghoz, vagy nemezhez hasonló réteget is találtunk.
Most már láttuk, a hobby halastavat, amikor a lakók megunták, szépen betemették, műanyagostul, csövestől, filcestől, döglött halastól, növényestől. Az ész megáll! Harmincnégy esztendeje írok újságot, sok mindent láttam már ez idő alatt, de ilyet még soha. Természetesen, nem csupán föld került a mederbe, hanem a teljes háztartási szemét. Találtunk itt vasat, konzervdobozt, gyógyszeres dobozokat, műanyag zacskókat, zsákokat, zárakat, vasalatokat, irdatlan mennyiségű szemetet,- konkrétan egy 6,5 köbméteres konténer telt meg vele – s összesen, minimum 100 kilónyi rozsdás szöget. Erre először nem is találtunk magyarázatot, míg az egyik kedves szomszédunk föl nem világosított, hogy az azzal a hamuval kerülhetett ki, amelyet a kazánból hordtak a mederbe évek során, mert a kazánt, fával fűtötték, de nem akármilyennel, hanem az építkezésekről szerzett zsaluzó fával, amelybe a rengeteg szög volt, s ezeket természetesen nem szedték ki belőle.
Persze volt itt elásva zsáknyi gyermek és felnőtt ruha, gyerekjáték, amelyet, ha már ilyen gazdagok voltak, ahelyett, hogy ide dobálták, a szegény embereknek oda is adhatták volna. Nem folytatom, mert még mindig, nap, mint nap elborzadunk az emberi felelőtlenségen. Úgy látszik az Evangélium igéje is ismeretlen számukra: “ Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!”
Azok az emberek, akik valaha itt éltek, még a dédunokájuk környezetét is elszennyezték, elszennyezik ezzel a kulturálatlan magatartással, amire a ma rendelkezésünkre álló szelektív szemétgyűjtési lehetőségek mellett, nincs mentség.
Most bizonyára azt hiszi a Kedves Olvasó, hogy ez csak olyan modern környezetvédős tanmese, s hogy csak azért ragadtam tollat, mert erről olyan népszerű ma írni. Sajnos nem így van, fotókkal bizonyíthatom, hogy sajnálatosan minden szó valóság.
Az viszont igaz, hogy Én a tollammal tudok harcolni, s ha ezt az írást elolvasva, csak egyetlen ember gondolkodik majd másként a kidobált szemét okozta környezeti ártalmakról, amelyet nap, mint nap elkövetünk gyermekeink, unokáink jövője, s a Földünk ellen, akkor ez a jegyzet már nem született meg hiába…
Orosz B. Erika
