„Szeretek beszélgetni, megbeszélni, sőt akár rábeszélni is. Szeretném ha a szavaimat úgy értelmeznék, ahogy én értelmezem, amikor mondom. Olyan helyzetekben, amikor tétje van annak, hogy megértsük egymást, hajlamos vagyok többször elmondani ugyanazt. Hallottam már olyat, hogy valaki azt mondta: Jó-jó, már háromszor mondtad.
Elképzeléseim mindig voltak, és ezeket erőm, idegrendszerem és munkabírásom függvényében kiviteleztem. Vannak olyan elképzelések, amelyekből végül nem lesz semmi, csak arról nem szoktunk beszélni. Ha az ember falba ütközik egy önmaga által ragyogónak gondolt, vagy remélt tervével kapcsolatosan, akkor azt nehéz elengedni.
Nem vagyok az elengedésnek a legavatottabb művésze, finoman szólva.
Ha a falig eljut az ember, és azon nem tud végül áttörni – ami persze egy szimbolikus kifejezése annak, hogy végül le kell mondani egy gondolatról, ötletről, vagy elképzelésről -, akkor az hosszan eltart bennem. Nem tudok lemondani, illetve nehezen tudok. Végül muszáj, és ha muszáj, akkor muszáj, csak hosszan eltart bennem.
Nem is olyan nagyon régen, volt egy olyan dolog, amiről le kellett mondanom, és az élet adott helyette egy másik nagyon hasonlót, ami még annál is jobb volt.”
Augusztus 25. Margitsziget!
„Minden Margitszigeti koncertnek van címe, ez most a 21. lesz, és ennek most az a címe, hogy Soha abba ne hagyd!”
Fenyő Miklós: „Megtanultam hallgatni akkor, amikor hallgatni arany.”
