Dan Simmons Terrorja megtörtént eseményeken alapszik: az 1840-50-es évekbeli sarkvidéki expedíciót dolgozza fel; a történelmi háttérnek az író ritkaságnak számító alapossággal járt utána.
A legembertelenebb körülmények között próbál életben maradni egy maroknyi ember, akikről nehéz eldönteni, hogy melyik oldalon is állnak. Ahogy helyzetük fokozatosan kilátástalanabbá válik, és a viszontagságok szaporodnak, rendre rosszabb és rosszabb döntéseket hoznak. Dan Simmons többek között mínusz hetven fokos faggyal, állandó sötétséggel, fogyatkozó ellátmánnyal, betegséggel sújtja szereplőit. S ha még mindez nem lenne elég, egy szörnyet is rájuk ereszt, amely sokszor okosabb náluk.
Az első párszáz oldal tempója meglehetősen lassú: kevés előrehaladás történik a cselekményben, amelynek oka, hogy a hangsúly a szereplők háttertörténetén van, ami, az igazat megvallva, nem túl érdekfeszítő. Mielőtt feladnánk a regénybe vetett hitünket, a cselekmény egy ponton feltámad, és gyorsabb ütemet vesz fel, amivel párhuzamosan az izgalmat az író olyan elemekkel fokozza, mint a terror, a jég, az unalom, a skorbut, a belső vívódások vagy a morális ellentétek, „érték-összeütközések”. A tetőpont akkor érkezik el, amikor gyalogosan közlekednek a jégen, ugyanis ekkor jönnek felszínre igazán az interperszonális konfliktusok. Szintén itt tapasztalhatjuk meg, hogy a jég és a fagy mint könyörtelen természeti elemek miket képes tenni az emberi testtel – ez akár sokkolóan hathat ránk.
A csapat természetesen széthullik, az „ördög” pedig Cornelius Hickey személyében ölt testet. Ami igazán felemeli a Terrort, az Crozier eszkimóvá történő átalakulása, és a közben végbemenő személyiségváltozás. A csúcspontban a lény kivágja a nyelvét, csakúgy, mint az eszkimó nőét. Arra nem kapunk választ, hogy Simmonsnak mi volt a célja a nyelvkimetszéssel. Egyfajta metaforaként is értelmezhető, utalva a nyelv korlátaira és arra, hogyan fedi, illetve homályosítja el a valóságot.
A finálé nagy része eszkimó dalokkal és nyelvvel színesített, amelyek erőteljes hatást gyakorolnak ránk, még ha nem is értünk a szövegből semmit. A horrorrá átírt valós történelmi eseményeken alapuló Terror kemény regény, ezért nem ajánlott mindenkinek. Aki veszi a bátorságot elolvasni, nem fogja megbánni.
