Philippa Gergory a Három nővér, három királyné című regényében rögtön beledobja az olvasót – nem a mélyvízbe, hanem – a gazdagok és híresek életébe, még ha a fél évezreddel ezelőttibe is.
Miközben egy filmben elfogadjuk, hogy a színész saját interpretációja szerint formál meg egy szerepet, addig egy regény esetében elvárjuk, hogy a szerző pontosan ismerje, mi járhatott a karakterek fejében, hogyan gondolkodhattak. Szerencsére az írónő mestere a történelmi személyek életre keltésének, akiket hiteles személyiségjegyekkel ruház fel, és akik szájába hihető szavakat ad.
Ebben a könyvben ezúttal Katalin, Margit és Mária sorsát kísérhetjük figyelemmel, akik később folytonos küzdelemben állnak majd Anglia, Skócia és Franciaország királynéiként. Az írónő jó érzékkel megragadta, hogy a nővérek élete milyen küzdelmes lehetett. Országaik között politikai érdekellentétek, feszültségek alakulnak ki, aminek eredményeként az egymás feletti győzedelmeskedésre törekednek. Ezzel párhuzamosa, mintegy ellentmondásosan, női mivoltukból kifolyólag nem tudnak érvényesülni saját udvaraikban. Emiatt egymáshoz fűződő kapcsolatuk ingatag és változékony.
Gregory Margitot tette meg a regény narrátorául, aki egy gőgös, beképzelt, öntelt, irigy és gyűlölködő nő – ez a regény stílusára is kihat.A történet során azonban személyisége jelentős átalakuláson megy át: hősnővé lényegül, aki harcol és kiáll önmagáért, nővéreiért, valamint általában véve minden nőért. Ami Katalint, VIII. Henrik feleségét illeti, Margit irigyli, míg Mária isteníti. Kiemelendő, hogy az írónő egyik karakterrel sem kivételez, azaz mindegyiknek vannak tulajdonságaik, amelyekért megvetjük vagy kedveljük őket.
A Három nővér, három királynével Philippa Gregory ismét bebizonyította, hogy mestere a történelmi fikció műfajának. A Katalint megkedvelők többet olvashat róla az írónő egy korábbi regényében, Az állhatatos hercegnőben, a Tudor-éra szerelmesei pedig egy hosszabb lélegzetvételű sorozatbaj is elmerülhetnek, amelynek első része az imént említett kötet.
