John le Carré jó pár évet eltöltött a brit hírszerzésnél, az MI5-ben, majd MI6-ban, és rengeteg kémakcióban részt vett.
Az élet elsodorta az írás felé: első műve, az Ébresztő a halottaknak 1961-ben jelent meg – nem sejtve még ekkor, hogy ez sorsfordító lesz számára: harmadik regénye, a Kém, aki bejött a hidegről megjelenésével felkerült a bestsellerlistára, s ezzel visszavonulás mellett döntött, hogy teljes idejét az írásnak szentelhesse. Összesen 21 könyvet írt, melyek többsége fikció; ebből tízet mozivászonra adaptáltak, és számosból tévés produkció is készült.
Korának legjobb kémregényírójává vált, aki által nemcsak megismerhetjük a harcmezőkön szolgálók gondolkodásmódját, hanem lehetőségünk nyílik nagyon is „felnőttes” elmélkedésre a két- vagy többértelmű morális kérdésekről – amely a kémmunka része, illetve velejárója. Le Carré hősei minden nehézség ellenére a jó dolgot próbálják választani és tenni egy rossz világban.
A legfrissebb a Galambok alagútja, amely egyben az egyetlen memoárja. Ezúttal lazán összefüggő, rövid történetekkel lepte meg a rajongókat, valamint extraként három forgatókönyvet is írt. Ezek egy része (magyarázó) kiegészítés néhány regényéhez: megtudhatjuk, honnan szerzett inspirációt a helyszínekhez, kikről mintázta karaktereit; míg más részük a családjával való viszonyáról vagy a hírszerzésnél töltött éveiről szól.
Ennek köszönhetően nemcsak az írót ismerhetjük meg közelebbről, hanem képet kaphatunk a korabeli politikai, kulturális és társadalmi viszonyokról, helyzetről, fontos és jól ismert személyekkel – bukott kémekkel, politikusokkal, hollywoodi rendezőkkel – együtt. Minderről humorral számol be, ami szabályosan megeleveníti a múltat, élvezetessé teszi az olvasást. Le Carré mellőzi a hízelgést és szépítést, a lehető legnagyobb fokú korrektségre és hitelességre törekedve.
Nem kell ismerni, olvasni le Carré regényeit ahhoz, hogy élvezhessük – és értékelhessük – a Galambok alagútját; a mű önmagában is érdekes és szórakoztató kikapcsolódást nyújt. A rajongóknak hab a tortán vagy amolyan ráadás, hiszen úgymond betekintést nyerhetnek a kulisszák mögé. Akiknek pedig még nem volt dolguk az író egy művével sem, vagy otthonosan mozognak az elmúlt fél évszázad kémbotrányaiban és a kiemelt hírekben, azok könnyen kedvet kaphatnak.
