MINDEN SIKERES SPORTOLÓ MÖGÖTT EGY ERŐS ÉDESANYA ÁLL
Május első vasárnapján a 17. FINA Világbajnokság résztvevői is felköszöntik édesanyjukat. A sportteljesítmények mögött szinte kivétel nélkül ott van a szülői támogatás, anyai gondoskodás. Manhercz Krisztián vízilabdázót, Kormos Villő műugró édesanyját, Kiss Szofit és Kiss Juli szinkronúszókat és Kapás Boglárka úszónő édesanyját kérdeztük anyák napja kapcsán:
Manhercz Krisztián, a férfivízilabda-válogatott tagja elmondta, hogy nagyon fontos neki édesanyja (és édesapja) jelenléte a lelátón. „A pályafutásom kezdete óta minden mérkőzésen és tornán ott voltak a szüleim, mindenhová elkísértek, és jelenlétükkel is támogattak. A korosztályos világversenyeken éppúgy ott ültek a nézőtéren, mint ahogyan a felnőttválogatottal játszott mérkőzéseimen…Hozzászoktam, és az az igazság, hogy már talán igénylem is, hogy ott legyenek. Ha kinézek a lelátóra, és nem látom édesanyámat, már szinte furcsa is lenne a helyzet. Inspirál a jelenléte és motivál, erőt tudok belőle meríteni. Sokkal tartozom neki, szüleimnek, örülök, hogy együtt élhetjük meg a pályafutásom egyes állomásait.”
Kormos Villő háromszoros Európa-bajnoki bronzérmes műugrónak ma is fontos, igényli is, hogy szüleivel meg tudja megbeszélni ügyes-bajos dolgait. Édesanyja tanácsát mindig kikéri, és jó érzés számára, hogy tényleg mindent meg tudnak beszélni. Villő műugrás iránti szenvedélye megfertőzte a szülőket, akik idén nyáron indulnak a budapesti masters világbajnokságon. Édesanyja, Kormos-Tóth Lívia, akit Villőnek nem sikerült lebeszélnie a műugrásról, azt mondja mindig nagy titkolózás előzi meg az Anyák napját a családban, a gyerekek kis ünnepséget körítenek a jeles nap mögé:
„Villőnek kicsiként Egér volt a beceneve, gyakran készítettünk együtt ’Egér rágta’ sajttortát. Ma már nem vagyunk ennyire bolondosak, de a tortát másoknak még mindig együtt sütjük. Hogy idén mivel lepnek meg? Biztos, hogy mindannyian mással, Villő például az utóbbi időben szeret festeni, szerintem egy képpel ajándékoz majd meg. Nagyon összetartók a lányok, és jó érzés, hogy sok mindenben kikérik a véleményünket. Alig várjuk a nyarat, amikor először Villőnek szurkolhatunk, majd aztán ő nekünk.”
Kiss Szofi a magyar szinkronúszó-válogatott legrutinosabb tagja. A július 14-én kezdődő világbajnokságon várhatóan szólóban, duóban és csapatban is ott lehet az indulók között. A londoni olimpia után felhagyott a versenyzéssel, majd mégis újrakezdte. Ebben nagy szerepe volt szüleinek, akik nem hagyták, hogy a sok munka kárba vesszen, a végső lökést édesanyjától kapta meg:
„Nagyon sok alkalom volt, amikor abba akartam hagyni a versenyzést gyerekként, mindig édesanyám volt az, aki ezt nem hagyta. Azt mondta, rengeteg munkát fektettem bele, nem akarja, hogy ha felnövök, a fejemet verjem a falba, amiért nem hoztam ki magamból a maximumot ebben a sportágban. Szerinte a lehetőséget, ami a tehetségemből fakad, nem szabad eldobnom. Mára megértettem, hogy igaza volt, és ezért nagyon hálás vagyok neki.”
Kiss Juli anno gimnazistaként indult a 2010-es budapesti Eb-n szinkronúszásban. 11 év elteltével a budapesti masters világbajnokságra áll össze az akkori csapat, hogy ismét átélhessék azokat a csodálatos pillanatokat és ahogy akkor, most is, felnőtt fejjel nagyon sokat jelent anyukája támogatása:
„Mindig teljes önzetlenséggel nézte azt, hogy mi a legjobb nekem. Amikor egy évre kiköltöztem Kanadába, hogy egy kinti egyesület színeiben folytassam a szinkronúszást, ő nem szólt semmit, csak támogatott és bíztatott, pedig biztos nagyon nehéz volt neki a legkisebb lányát ilyen messzire elengedni. Bízom benne, hogy ugyanazt a szeretetet és neveltetést fogom tudni adni a gyerekeimnek, mint amit én kaptam tőle! Bár már felnőttem, de Anyára szükségem lesz a vb alatt is, hogy érezzem, ahogy szurkol, ahogy támogat, és hogy büszke lehessen rám, hiszen nélküle nem tartanék itt, ahol most vagyok.”
Kapás Boglárka, olimpiai bronzérmes, ötszörös Európa-bajnok, kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok, világbajnoki bronzérmes úszó édesanyja, Pány Gabi korábban így nyilatkozott lányáról:
„Mindig úgy neveltem, ahogy a legjobbnak láttam: ha valamit nagyon akart, abban támogattam. Sosem erőltettem semmit, de azt megmondtam neki, ha csinál valamit, azt csak becsülettel érdemes csinálni. Meg lett az eredménye. Jól is tanul, egyetemre készül. Én már régen elértem a célom: irányítóból támogatóvá váltam.”
