Magyar Everest Expedíció 2017
Az alaptábori trekking túra 6. napja
Dingboche – Akklimatizációs nap
Az Expedíció kiemelt támogató partnere az RTL Klub, ahol izgalmas bejelentkezésekkel és Fókusz anyagokkal követhető végig az expedíciós hegymászókat az alaptáborig (5344 m) kísérő trekking csapat útja. A csatlakozó trekking túrázók célja, hogy 2840 méterről indulva több napon keresztül gyalogolva az alaptáborig – 5344 méterig – felhívják a figyelmet a természet szeretetére, nagyságára. Klein Dávid és Suhajda Szilárd részvételével 2017. március 27-én indult el Budapestről a Magyar Everest Expedíció 2017, melynek célja a Föld legmagasabb csúcsának (8848 m) oxigénpalack nélküli elérése, elsőként a magyar expedíciós hegymászás történetében. Az expedíció további érdekessége, hogy a „trekking túrának” nevezett szakaszán – melyet Katmandu és az Everest alaptábor között tesznek meg – több hazai híresség is elkíséri majd Klein Dávidot és Suhajda Szilárdot.
Kőkemény akklimatizációs túra
Még véletlenül sem lehet erre a napra a pihenőnap kifejezést használni. Az eddigi legkeményebb túrán vannak túl az Everest Expedíció 2017 trekking tagjai, mindezt az akklimatizáció jegyében. A csapat többsége elérte az ötezer méteres magasságot.
Csípős reggelre ébredtek: odakint megfagytak a kisebb vízfolyások, a fűtetlen hálóhelyiségünkben +5 fok volt.
A Dingboche felett magasodó 5070 méter magas Nangkarchang hegyen kellett olyan magasra felkapaszkodniuk, amennyire csak tudtak. Legalább 400 méternyi szintemelkedésre volt szükségk az optimális akklimatizációhoz. Dingboche 4400 méteren fekszik. Az ötezres álomhatár elérése sem tűnt lehetetlennek, és a csapatból mindenki teljesítette a szintet, de a többség elérte az ötezer métert is.
A hegyre egy nagyon meredek, és hosszú ösvény vezet. Folyamatosan tanulják a trekkerek, hogyan osszák be az erejüket, és milyen tempót válasszanak, hiszen ezen áll vagy bukik, hogy elérik-e a célként kitűzött magasságot. 4800 méter felett már nagyon érezthető az oxigénhiány. Többen tapasztaltak enyhe fejfájást, és néhány lépés után ki is fulladtak, ezért kell nagyon lassan menni.
Fáradozásaikat most is elképesztő panoráma jutalmazta: Látták a Makalu 8481 méteres csúcsát, a Lhocét, a Baruntsét, az Ama Dablam függőleges északi falát. Fejük felett hatalmas sasok köröztek, a felhők körülöttük táncoltak.
Száraz Dénes az akklimatizációs napot is edzésként fogta fel, így ő kb. másfél óra alatt érte el az 5070 m magas csúcsot, majd fél óra alatt futott le róla. A csúcsot a csapatból négyen érték el, sokan kevéssel a sziklás csúcspiramis alatt fordultak vissza. 11:00 óra volt ugyanis visszafordulási időpontként kijelölve, függetlenül attól, ki hol jár a hegyen.
5070 m – Száraz Dénes
“A mai aklimatizációs napon beleszívtunk 5000 méter fölötti levegőbe. A tervem az volt, hogy lehető legkevesebb cuccal, gyors tempóban tegyem meg a 700 m feletti szintkülömbséget. Ehhez egy hatalmas inpulzust kaptam kora reggel,ugyanis tegnap megszülettek a húgom ikerlányai. A reggeliző asztalnál el is pityeregtem magam az örömtől. Szóval neki a hegynek, fél liter víz, két könnyű futó bot és hajrá. 4800 méterig, azaz a Mont Blanc magasságáig, jó kis tempót mentem, aztán azért nehezültek a lábak, enyhe szédülés a tempó miatt, de már fent is voltam. Szikrázó kék ég, 360 fokos panoráma hatalmas hegyekkel. Hát nem nagyon voltak szavak. Csak a csend. Utánnam felérkezett két túratársam, egy jó fél óra pihi és indult is a futás lefele, imádom, botokal kitámasztok, egyensúlyozok és alig ér a hegyhez a lábam, eufória!!!
Ez a túra összesen két órát vett igénybe más fél föl, fél le. Zseniális volt,még még ilyet!!”
Fotocredit: Everest Expedíció
