Overdose Racing Team – IV. Miskolc Autó Ózd Rally, 2016. október 28-30.
Strider Zoltán – Koch Péter, Mitsubishi Lancer Evo IX
Valóra váltották azt az álmot, amire év elején talán még gondolni sem mertek… Strider Zoltán és Koch Péter az Ózd Rallyn nyújtott magabiztos és okos autózásnak köszönhetően elhódította a P-14-es géposztály bajnoki címét. A navigátor számára a szezonzáró volt a búcsúverseny, hiszen – egy időre – búcsút int a rallynak, a pilóta viszont csak a téli szünetre vonul vissza, hogy már a jövő évi szereplésre készülhessen.
Strider Zoltán: Izgalmakkal telve álltunk az Ózd Rally rajtjába, hiszen a hétvége előtt nagy számolgatásban voltunk, milyen esetekben hódíthatjuk el a kategóriánk bajnoki címét. Igaz, nálunk volt az előny, de mégis nehezebb volt így autózni… Nem csak az lebegett így a szemünk előtt, hogy minél gyorsabban menjünk, hanem olykor vissza kellett fognunk magunkat, néztük a másik idejét és egy kicsit taktikáztunk is. Ettől függetlenül az első napon jól bekezdtünk, Kocsomba Karcsiékkal szemben előnyt gyűjtöttünk, amit vasárnap csak okosan be kellett osztanunk. Sajnálatos módon az 5. gyors etap lett csapattársaink, Velenczei Ádám és Farnadi Ági balesete miatt, de a lényeg, hogy nekik semmi bajuk nem lett. Az eset után elég nyugtalanul feküdtem le, mindössze pár órát tudtam aludni. Nem is tudtam hozni a formámat…
A vasárnapi első szakaszon nagyon sokat vertek ránk az ellenfeleink, és elkezdtek többet kockáztatni. Igyekeztem végig higgadtan vezetni, ami be is vált, hiszen amíg Kareszék több hibát is vétettek, addig mi problémamentesen autóztunk jó időket. Három szakasszal a vége előtt már 40 másodpercre nőtt az előnyünk velük szemben, így onnantól kezdve tényleg csak az lebegett a szemünk előtt, hogy célba érjünk a Mitsubishivel – és talán ez volt a legnehezebb feladat. Igaz, nem tudtuk futamgyőzelemmel megünnepelni a bajnoki címünket, de túl nagy jelentősége nincs most ennek a 3. helynek, hiszen Csík Zoli és Latyak sem vett részt már az év végi nagy csatánkban. Abszolút elégedett vagyok így a teljesítményünkkel.
Nem csak mi, de az egész csapat nagyon boldog, hogy el tudtuk hódítani a bajnoki címet. Ez közös siker, és talán egy picit enyhíteni is tudja azt a csalódottságot, ami Ádámék esése miatt nehezedett a többiekre. Felül teljesítettük a saját várakozásainkat, hiszen mi hobbyból rallyzunk. Ám már év elejétől kezdve annyira jó eredmények jöttek, hogy muszáj volt végig csinálnunk, nem akartuk megfosztani magunkat egy ilyen siker lehetőségétől. És ahogy utólag bebizonyosodott, jól is döntöttünk…
Ez úton is szeretném megköszönni a Velenczei családnak és a csapatnak, hogy segítettek minket a versenyzésben. Mindig egy szenzációs autót állítottak a rendelkezésünkre, amivel hat versenyen hatszor állhattunk a dobogóra. Petivel most osztozunk ezen a címen, de beugró navigátoromnak, Apkó Andrisnak is nagy köszönettel tartozom, hiszen ő is jócskán kivettek a részét ebből a sikerből. 2016-ban mi már többet nem állunk rajthoz, helyette pihenünk, és készülgetünk a jövő szezonra.
Koch Péter: Ilyen jó hangulatú és problémamentes versenyt kívánok minden versenytársamnak, minden fordulóra! Fantasztikus hétvégét zártunk Ózdon – az én esetemben méltó volt a búcsúra is. A futam előtt nagyon vártam, hogy ezeken a pályákon versenyezhessek, hiszen évekig csak a pálya széléről figyelhettem a rallysokat hajdanán. Nem is csalódtam, pont olyan volt, amilyennek elképzeltem: rendkívül izgalmas, élvezetes szakaszokat jelöltek ki a rendezők, személyes kedvencem a sajókazai volt a nyálkás, csúszkálós aszfalttal.
Csík Zoliék utolérhetetlennek bizonyultak a Subaruval, de így is maximálisan meg vagyok elégedve a teljesítményünkkel, hiszen sikerült magunk mögött tartani Kocsomba Karcsiékat, s ezzel megnyertük a P-14-es géposztály bajnoki címét. Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy sikerült ezt az eredményt elérnünk – év elején talán még nem is álmodtunk hasonlót sem. Ennél szebb búcsút el sem tudtam volna képzelni. Azóta is záporoznak felém a kérdések, meggondoltam-e magamat a „visszavonulással” kapcsolatban. A döntésem azonban végleges – legalább is egy időre.
Köszönöm ezt az évet Zolinak és a csapatnak, minden futamra jó érzéssel gondolok vissza! Ég és föld az a szint, ahol anno 2013-ban elkezdtünk a versenyzést, és ahol most tartunk. Rengeteget fejlődtünk ez idő alatt, és még koránt sincs vége ennek a folyamatnak. Bízom benne, hogy Zoli és leendő navigátora a jövőben is ugyanilyen sikeresek lesznek.
