Egy hajnali utazásom során a közrádió reggeli hírműsorát hallgatva felfigyeltem egy sporthírre. A hír így szólt: új tulajdonosa van az Olympique Marseille labdarúgócsapatának.
A klubbot Frank McCourt amerikai üzletember vásárolta meg, amiért 40 millió eurót fizetet és a következő négy év során további 200 millió eurót fektet be a labdarúgó csapatba. Alapjában véve ez a hír számomra nem mondd semmit, nem tudom ki az a Frank McCourt és nem vagyok az Olympique Marseille rajongója sem. Viszont ez az információ igencsak elgondolkodtatott…
Először azért, mert azon a napon volt a szegénység elleni küzdelem világnapja, másodsorban pedig ennek az embernek van 40 milliója és lesz további 200 millió eurónyi diszkrecionális (szabadon elkölthető) jövedelme.
Ha mélyebben belenézünk a világ jövedelem eloszlásába, akkor a kép drámai. A világ vagyonának fele az emberiség 1 százalékának a kezében van. A világ lakosságának szegényebbik fele a teljes vagyon 1 százaléka felett rendelkezik, míg a felső 10 százaléknál van a vagyon 87 százaléka. A jövedelmi egyenlőtlenségek szörnyűek, amelyek egy sor társadalmi problémát idéznek és fognak előidézni (migráció). A világ gazdaságának folyamatos fejlődése ellenére a feltörekvő államok mindebből alig látnak valamit, sőt vannak olyan nemzetek ahol a reál jövedelmek még csökkentek is.
Az OECD szerint: „Amikor a népesség ilyen nagy csoportjának ilyen kicsi haszna van a gazdasági növekedésből, a társadalmi szerkezet megbomlik és gyengül az intézményekbe vetett hit. Az egyenlőtlenségek növekedése nemcsak a társadalmi kohéziót, hanem a gazdasági növekedést is veszélyezteti.”
A jövedelmi egyenlőtlenségek méréséhez az úgynevezett Gini együtthatót alkalmazzák. Az értékek 0 és 1 között szóródnak, ahol a nulla jelenti azt, hogy jövedelem eloszlás tökéletesen egyenletes az egy pedig, hogy minden jövedelem egy kézben van. Ha az értékek 0,3 körül vannak akkor a társadalmi különbségek a világviszonylatban alacsonynak mondhatóak, 0,4-0,45 közötti számok már igen nagy jövedelmi különbségeket mutatnak.
A legnagyobb jövedelmi egyenlőtlenségek világviszonylatban a feltörekvő szegényebb államokban figyelhetők meg. Ilyen például: Indonézia, Chile, Honduras, Paraguay, Brazília, Argentína, afrikai országok, hogy egy párat kiemelve a sok közül, ahol ezek a számok 0,45-0,5 között szóródnak.
Ha az európai országokat vizsgáljuk akkor láthatjuk, hogy Magyarországon az érték 28,2%, ami átlagosnak mondható. A legnagyobb jövedelmi egyenlőtlenségek Szerbiában, Litvániában és Romániában vannak és Izlandon a legkisebb ez a szám, tehát nemcsak egyszerűen mindenki jól él, hanem már focijuk is európai színvonalú.
Végezetül nézzük Magyarország jövedelmi helyzetét.
A szegénység elleni küzdelem világnapját „ünnepeltük” október 17-én, amiről az RTL klub híradója is beszámolt és stílusosan megemlítette, hogy Magyarországon a legtöbb munkabért kereső ember 1,9 milliárd forintot vihetett haza a múlt évben (itt hagyok időt mindenkinek megemészteni ezt a számot).
Így viszont már eléggé világos, hogy a magyarországi átlagjövedelmek hogyan érik el a bruttó 258.000 forintot, ami nettóban 180.000 forint körüli összeget tesz ki. Az átlagot nagymértékben torzítják az olyan szélsőséges számok, mint az előbb említett kereset, sokkal valósabb képet fest az úgynevezett medián jövedelem, ami egy felező érték.
Az Eurostat adatai szerint a medián jövedelem 2015-ben Magyarországon 4250 euró/év volt, ami forintban megközelítőleg jelenlegi árfolyamon 1.310.000 forint, ha ezt elosztjuk 12-vel máris kiderül, hogy mindösszesen 110.000 forint körüli összegről beszélünk havi szinten, ami eléggé távol áll a bruttó 220.000 forinthoz.
A szegénységi küszöb a KSH 2015-ös adatai szerint 70.328 forint volt (minimálbér 72.000 forint) egy fő viszonylatában, tehát aki nagyságrendileg ebből az összegből tengődik az relatív szegénységben él. A szakirodalom a medián jövedelem 60%-t keresőket tekinti szegénynek, az 50% körüli összegből élőket (55.000 forint) pedig már a reménytelenül szegények csoportjába sorolja. A szegénység meghatározásának természetesen többféle módja létezik én most az egydimenziós szegénységi kategóriából a relatív szegénység paramétereit emeltem ki.
Ha a medián jövedelmeket összehasonlítom a visegrádi négyek országaival, akkor igencsak sereghajtók vagyunk a négyes csoportban, csak érdekességképen Luxemburgban ez az összeg 23.885 euró több mint öt és fél szerese a magyarországi medián jövedelmeknek.
Legyen szó bármilyen fejlett vagy fejletlen országról, mindig lesznek szegények és gazdagok, kedvenc idézetem Mészáros Lőrinctől származik „ha az embernek pénze van, bármit megvehet.” –bölcs gondolat.
Voltak próbálkozások a társadalmi egyenlőség megteremtésében, de ilyen nem létezik. Ha a kapitalizmus eszméit lehet dicsérni, akkor az abban áll, hogy a lehetőség kapuja mindenki előtt nyitva van, csak sajnos nem mindenki előtt van egyformára tárva. Pierre Felix Bourdieu híres tőkeelméletében kimondja, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek rendszerében elfoglalt helyünket leginkább az határozza meg, hogy milyen volt a padlózat abban a helységben ahol az első lépésünket tettük. Magyarán a lehetőség ott van, csak az erőforrásokhoz való hozzáférés nem mindenki számára érhető el egyformán, ezért csak azt tudom javasolni, amit Madách írt az ember tragédiájában: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”…
Üveges Péter
