Németh Csaba interjúja, amely a választás napján készült az elnökökkel:
Borsod Abaúj Zemplén megyei Kereskedelmi és Iparkamara jubileumi 50. közgyűlésén ismét elnökévé választotta meg Bihall Tamást.
– Mit jelent ez az elkövetkezendő években, melyek a fő feladatai?
Bihall Tamás:Ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni akkor az ügyeink továbbfolytatása. Az oktatás képzésben szeretnénk a munkaerőpiaci igények szerinti képzési rendszert kialakítani. Ez a duális szakképzésben ez már testet öltött, egyre jobban teret hódít a felsőoktatásban. Adósok vagyunk a felnőttképzésben,amelyik a leggyorsabb reagálást jelenti a cégek számára szakember képzés szempontjából. Ennek számos programja fogja megmutatni, hogy milyen sikeresek leszünk. Remélem igen. Szeretném ha a vállalati versenyképességben főleg a KKV-k erősödjenek,mert nem a nagyvállalatokat kell helyzetbe hozni,hanem a helyi KKV-kat. Itt termelékenységjavulás,hatékonyságjavulás,digitalizáció beépítése,innovációs folyamatok erősítése kell. Ebben a kamara nagyon fontos szerepet tölt be. Szeretnénk ha a érdekérvényesítő erőnk az eddigiekhez képest is erősebb lenne. Több száz vállalat ezer éves tapasztalata áll rendelkezésre, hogy hogyan lehet a vállalkozások életét segíteni, s ebben a döntéshozóknak meg kell hallgatni ezeket a véleményeket. Nemcsak helyben hanem országos kamarákon keresztül,kormányzati szereplőkkel együttműködve szeretnénk végrehajtani. Jó gazdasági környezet kialakítását is megcéloznánk,ami azt jelenti hogy a cégek itt jól érzik magukat,mások is szívesen jönnek ide,az itt dolgozók megtalálják számításukat,és vissza is jönnek ha erre lehetőség van.
Mondja ezt Borsod Abaúj Zemplén megyében, ami egy hátrányos helyzetű régió.
Bihall Tamás: Így van,de látom, hogy ma már messze nem Borsod Abaúj Zemplén megye a leghátrányosabb helyzetű területe az országnak. Nagyon sok húzó ipari területünk van:vegyipar,gépipar,járműipar. A miskolciak jelenléte az külön érték és vannak olyan pontjaink Miskolcon kívül Mezőkövesd,Sárospatak,Sátoraljaújhely,Ózd és a két nagy vegyipari fellegvár Tiszaújváros,Kazincbarcika amely köré rá lehet építeni a gazdaságnövekedési pontokat. Remélem a felzárkózó vidékeink Abaúj,Bodrogköz is egyre jobban a gazdaság teljesítményéről szólnak.
-Az új költségvetési időszakban a kutatás és fejlesztésben nagy pénzek lehetnek. A Borsod Abaúj Zemplén kis és középvállalkozások mennyire férhetnek hozzá,és milyen közvetítő szerepe lehet ebben a Bokiknak?
Bihall Tamás: Az Európa Uniós források ahogy én látom nagyon késésben vannak,de el fognak indulni. Nagyon észnél kell lenni minden vállalkozásnak, aki fejlesztésre készül. Mindenekelőtt a termelő beruházásoknak lesz prioritása. Itt a kialakult helyzetben ma már a munkahely teremtés mellett,termelékenység,hatékonyság növelés legalább olyan teret fog kapni. Az innováció a kutatás fejlesztéssel összefügg a jó programok az egyetemmel, kutató helyekkel való kapcsolattartásban lehet a kamarának szerepe. Szeretnénk ha minél több cég értené és tudná, hogy enélkül nincs gazdasági versenyképesség, ha ebbe a folyamatba nem vesznek részt.
Az 50. jubileumi közgyűlésén jelen volt Parragh László a kamara elnöke is.
– Hogyan értékeli a BOKIK munkáját?
Parragh László: Ha egy szervezet eljut odáig hogy az 50.rendezvényét tartja,az annak a komolyságát jelzi. Azt gondolom hogy olyan térségben ami a rendszerváltásnak elsőkörben nagy vesztese volt,aztán azt követően egy darabig stagnált,most felívelő szakaszban van a kamara szerepe megkerülhetetlen. Az itteni kamara erősen részt vesz a gazdaságszervezésben,fejlesztési programok kialakításában,szakképzésben. Szoros kapcsolatban van az egyetemmel,közoktatással,kutatás fejlesztéssel. Az itteni vállalatok nagyon széleskörűek,van itt picitől nagyig a multinacionális cégek bezárólag sokféle alkalmas arra hogy ezeket a cégeket összefogja,közös véleményeket kialakítsa és a különböző döntéshozók irányába közvetítse.
A nyilatkozataikat,- akár az önét is nézve – a szakképzés a kulcsszó.
Parragh László: A kulcsszó a tudás és a gazdaság összehangolása. Az igazi probléma ma ott van hogy egységnyi munkaóra alatt egy magyar munkavállaló lényegesen kevesebb értéket állít elő mint tőlünk nyugatra versenytársaink. Ez azt jelenti hogy amit mi eladunk portéka az sokkal kevesebb hozzáadott értéket tartalmaz,emiatt kevesebbet tud fizetni a munkaadó a munkavállalójának. A legfontosabb feladat ezen a ponton áttörni,ha ez sikerül akkor elfogjuk érni hogy jelentős reálbér növekedés induljon el,amire a rendszerváltás óta vár ez az ország. 25éve reménykedünk abban hogy egyszer majd megközelítjük az osztrák vagy a német bérszínvonalat. Ilyen értelemben a tudás átvitelben a legelső és legkézenfekvőbb lépés az a szakképzésnek a gazdasághoz kötése egyrészt olyan szakmáknak az oktatása amelyre reálgazdasági igény van,ezeknek a szakmáknak tudással való feltöltése amit a piacon ellehet adni. Ha a szakképzéssel végzünk még nem fejeztük be a feladatot,mert hátra van a felsőoktatás ott is jelentős változások történtek. Ahol Miskolcnak órási lehetőségei vannak,mert a természettudományos és mérnök képzésben elképesztő hagyományok vannak. A másik feladat a közoktatás,az általános iskolai rendszernek egy kicsit a gazdasághoz közelébe vétele. Ha tanultak volna a gyerekek a devizáról,akkor valószínűleg nem kerültünk volna a devizahitel csapdájába egy egész országként. Ha tanultak volna kamatos kamat számítást,akkor lehet hogy nem úgy alakul a pénzügyi helyzete a családoknak ahogy nagyon sokszor alakult. A közoktatás is tud ehhez hozzátenni. A legnagyobb elmaradásunk,ahol a legnagyobb előrelépésre van szükség az a felnőttképzés. Borsodban egyébként ez olyan kiemelt feladat,mert itt nagyon sok közmunkás van. Tudjuk hogy a közmunkából a reál szférába való átjutásnak a fő problémája ma az,hogy nem rendelkeznek azzal a tudással amivel ott el tudnának helyezkedni. A felnőttképzésben tudnánk intézményesítetten ezeket a tanfolyamokat megcsinálni,és elérni azt, hogy valaki a szerény közmunkás bérét megduplázza vagy afelé menjen amikor a reálgazdaságba megy. Végül van egy második felülete a tudás transzfernek a kutatásfejlesztés innováció ahol megint nagyon nagy az elmaradásunk a rendszerváltás óta. Itt az egyetemekkel,a felsőoktatási intézményekkel való összekötése a gazdasági szereplőknek lehet a kitörési pont.
