A nukleáris szennyezés ott van az erdőben, a földben, az állatokban és az emberekben A csernobili atomerőmű-baleset 30 éve történt. Hatására 150 000 km2-nyi terület vált sugárszennyezetté, ahol 8 millió ember élt. Életük és életterük még hosszú éveken át magán viseli a katasztrófa nyomait: genetikai mutációk növényekben, állatokban; fogyatékosság, depresszió és rákos megbetegedések az emberek esetében. A romok eltakarítására máig nincs megoldás. A fukusimai és csernobili katasztrófák örökségével felelőtlenség az atomenergiában gondolkodni. A megújuló energiarendszerek kiépítése az egyetlen környezetvédelmi és társadalmi szempontból is járható út.
1986. április 26-án felrobbant a 4. számú reaktor, melynek hatására óriási területek szennyeződtek el. Százezreket kellett kitelepíteni a környékről, de egész Európa érintetté vált. A hírről a svéd hatóságoktól értesült a világ, ugyanis a szovjet kormány eleinte titokban tartotta a balesetet. A Csernobilt övező kb. 4700 km2-nyi, Veszprém megyényi terület máig tiltott zónának minősül, ahová tilos visszaköltözni. És még tilos lesz több tízezer évig.
Csernobil után 30 évvel máig 5 millióan élnek sugárszennyezett területeken Ukrajnában, Oroszországban és Fehéroroszországban. Az oroszországi Brjanszki terület legtöbb települését „evakuációs zónaként” sorolták be a magas sugárzási szintek miatt, ám lakosaikat soha nem evakuálták. Noha a sugárzás szinte egyáltalán nem csökken, évről évre egyre kevesebb pénzt fordítanak védőintézkedésekre. Csernobil térségében megszüntették a környezeti és élelmiszerügyi monitoring programokat.
A Csernobil körüli erdők, ahonnan a helyiek a tüzelőfát gyűjtik, máig szennyezettek; éppúgy, mint a talaj, amelyben az élelmiszereket termesztik, és a folyók, amelyekből a halakat fogják. A Csernobiltól 200 kilométerre lévő Rivnei területen a Greenpeace által vett 50 tehéntejmintából 46 haladta meg a felnőttekre vonatkozó egészségügyi határértékeket, és az összes minta túllépte a gyermekekre vonatkozó egészségügyi határértékeket. Az Ukrajna és Oroszország több területéről vett hal-, gabona- és gombaminták is meghaladták a megengedett határértéket.
Három évtizeddel a baleset után kimutatható, hogy a sugárzás hatására megemelkedett a pajzsmirigy-, emlőrákos megbetegedések és a fogyatékosságok aránya, valamint nőtt a halálozások száma. A túlélők közül rengetegen szenvednek mentális és neuropszichiátriai betegségekben. A csernobili baleset az élővilágra is hatással volt. A szennyezett területeken csökkent a madarak agymérete, és megnövekedett körükben a rákos megbetegedések és az albinizmus gyakorisága.
A katasztrófa óta eltelt 30 év, és továbbra sem látszik, hogy valaha fel fogják-e tudni számolni a baleset által hátrahagyott, veszélyesen sugárzó romokat. A sebtében épített szarkofág helyett újabb védőburok építése vált szükségessé. Ezt jövőre tervezik befejezni, de csak 100 évre nyújt megoldást a szükséges több tízezer év helyett.
„A nukleáris ipar és a kormányok igyekeznek elhitetni velünk, hogy egy nukleáris katasztrófa után az emberek élete egy idő után visszaáll a normális kerékvágásba. Azonban a rendelkezésre álló bizonyítékaink alapján ez nem igaz” – mondta Perger András, a Greenpeace energiakampány-felelőse.
A Greenpeace álláspontja szerint a fukusimai és csernobili atomerőmű-katasztrófák után felelőtlenség az atomenergiában gondolkodni. Halaszthatatlanul át kell állni a megújuló energiaforrások használatára, amelyek 2050-re már 100%-ban biztonságos és tiszta energiával tudnák fedezni a világ energiaszükségletét.
