Egy öreg zsidó hatvan éve minden nap elmegy Jeruzsálembe a Szent Falhoz imádkozni.
Egyik nap, mikor befejezte az imádkozást, odamegy hozzá a CNN riportere:
– Azt szeretném tudni, hogy miért imádkozik nap mint nap?
– Én azért imádkozom, hogy a keresztények, muszlimok és zsidók békében éljenek egymás mellett, és ne legyen több háború a világon.
– Ezek nagyon nemes dolgok! És mondja, milyen eredménye van a mindennapi imádkozásának?
– Mintha a falnak beszélnék!
Kohn a barátjához:
– Te Grün, hagyod, hogy a Weisz mindenféle hazugságot híreszteljen rólad?
– Nem bánom, csak az igazat ne mondja!
Már tudom, csak azért vettél el, mert nekem nagyon sok pénzem volt!
– Tévedsz, Fáni! Én azért vettelek el, mert nekem nagyon kevés volt.
Rabbi, miért kell a vőlegénynek a házasságkötés elötti napon böjtölni?
– Na ja, a házassághoz gyomor kell!
Nem megy a boltom, rabbi – panaszkodik Grün.
– Velem szemben van Kohn boltja, az meg ragyogóan megy. Mi lehet ennek az oka?
– Az, hogy Kohn csak a saját boltjával törödik, te meg egyszerre figyeled a magad boltját, meg Kohnét. A kettö viszont sok neked, ezért nem boldogulsz.
Egy tel-avivi iskolában megkérdezik a nebulóktól:
– Na, gyerekek, ki tudja megmondani, ki volt Mózes?
Áron jelentkezik:
– Egy balfácán.
– No de Áron! Nem szégyelled magad, így beszélni nagy ösünkröl, Mózesröl?
– De igenis balfácán volt, mert miután átkelt a Vörös-tengeren, balra fordult, pedig ha jobbra fordult volna, most a sok kőolaj mind a miénk lenne…
A bíró kérdezi Grüntöl:
– Meg merne rá esküdni, hogy megadta az adósságát a felperesnek?
– Én nem – feleli Grün -, de van két tanúm, aki bármikor megesküszik rá.
Mondd, te milyen embernek ismered ezt a Kohnt?
– Rá merném bízni az életemet is…
– Na igen, de most százezer forintról van szó!
Kohn azt mondja Grünnek:
– Elég ronda a feleséged, mondd hol volt a szemed, amikor elvetted?
– A hozományon csüngött.
Kohn találkozik Grünnel:
– Nahát, hogy te milyen jól nézel ki! – csapja össze a kezét.
– Esküszöm tíz évet nyugodtan letagadhatnál. És ez az öltöny milyen jól áll neked…!
– Hagyd abba, Kohn! – mondja Grün.
– Azt mondd meg mennyi kell ?
Kohn Grünnek.
– Hallottad, hogy a Schwarz tízezer pengöt kapott, mert megfelelt egy kérdésre?
– És mi volt az a kérdés?
– Weisz azt kérdezte töle: elvenné-e feleségül az ö sánta, félszemü lányát?
– Ö azt mondta: igen.
A házasságközvetítő vőt ajánl Kohnnak.
– Tetszik nekem a fiú, mondja Kohn – de figyelmeztesse, hogy mi nagyon vallásosak vagyunk, szombaton nem dolgozhat!
– Higgye el nekem Kohn úr, ha ez megkapja a hozományt, a hét többi napján sem fog dolgozni.
A kis Grün gyerek hazajön az iskolából, és elmeséli az apjának, hogy a tanító azt mondta, a pénz nem boldogít.
– A tanítódnak igaza van, mert nem a pénz boldogít, hanem a kamat!
Az öreg Kohn haldoklik, s a fiának sorrolja, ki mennyivel tartozik neki.
– Apám, most azok nevét sorold, akiknek te tartozol.
– Azok maguktól is jelentkezni fognak!
Kohn a rabbihoz:
– Rabbi, szabad nekem sonkát ennem?
– Micsoda kérdés! – Hát persze hogy nem szabad!
– De én láttam, hogy te ettél.
– Ettem!… ettem!…. De én nem kérdeztem!
A hitközség felmond a rabbinak, s az elöljáróság tagjai egészen a városon kívülig elkísérik. A határban megáll a rabbi:
– Milyen szép kis város! – mondja sóhajtva.
– De rabbi, eddig mindig csak csepülted a várost, hogy milyen csúf, milyen gonosz, most meg hirtelen kezd neked tetszeni?!
– Na ja. Most, hogy ti nem vagytok benne…
A szegény zsidó hangosan gajdolva zokog Rotschild báró temetésén.
Grün: – Talán rokona volt a megboldogultnak?
– Sajnos nem, éppen azért sírok.
Kohn elmegy a rabbihoz:
– Szomorú vagyok rabbi, van egy szegény asszony, három gyerekkel.Húszezer forintot kéne fizetnie vasárnapig, s ha nem fizet, a tulajdonos kiteszi…
– Tudod mit, gyüjtést rendezek a zsinagógában a megmentésért. De mondd csak Kohn, rokonod neked ez az asszony?
– Nem, dehogyis! Én vagyok a lakás tulajdonosa.
