-Kész van-e a házi fiam?
-Igen édesapám, jöjjön kóstolja meg!
A székely elvesz egy dolgos, de csúnya lányt. A menyecskét bántotta kinézete, mindegyre mondogatta:
– Jaj, de csúnya vagyok, jaj, hogy én milyen csúnya vagyok!
Az ura bólogatott egy ideig, majd azt mondta:
– Ne sajnáltasd magadot, Rózsi, me’ te csak a tükör előtt látod magadot.
De mit szóljak én, aki egész nap látlak?
A gyilkos szembeáll a székellyel:
– Pénzt vagy életet!
– Há’… én eisze inkább az életet választom, me’ ha má’ meghóttam, mit es kezdenék a pénzzel?
Ül az öreg székely a feleségével a tornácon és beszélgetnek:
– Hallod-e Mári, akartá’ vóna-e férfi lenni, legalább egy napra?
– Szerettem vóna. Há’ maga?
Baba született székelyéknél. Pár év eltelik, a gyermek szépen halad: jár, mosolyog, játszik. Egyetlen baj, hogy nem szólal meg. Betölti a hat éves kort, de semmi. Aggódnak a szülők, orvoshoz is viszik. Az mindent rendben talál, a némaság oka számára is titok. Az idő múlik, végülis a szülők beletörődnek. Ha nem beszél, hát nem beszél, az ő fiacskájuk, akárhogyis. A tizennegyedik születésnapján ebédelni ül össze a család. A tányérokban gőzölög a húsleves.
Egyszer csak megszólal a gyerek:
– Sót!
Az egész család meglepődik.
– Jajj, de boldog vagyok! – szól az anyja. – Te beszélsz, fiam?
– Há’ beszélök.
– Há’ az isten szerelmére, eddig mér nem mondtál semmit?
– Eddig ölég sós vót a leves.
A brassói néplaptól újságíró érkezett Csíkszeredába. Kéri, mutassák meg neki a legöregebb favágót. Amikor találkoznak, azt mondja neki:
– Hallom, maga még a gróf birtokán dolgozott. Nekik gürcölt évtizedeken át, s lám, csak egy kis kunyhót tudott szerezni. Meséljen, bátyám, milyen volt az élet régen. Mondja, akkoriban hány gatyája volt?
– Nyóc.
– Miből?
– Gyócsból.
– És most az új rendszerben hány van?
– Kettő.
– Miből?
– Abból a nyócból.
A székely horgászik. Arra megy egy ember, s megkérdezi:
– Harapnak a halak?
– Dehogy! – mondja a székely. – Simogassa csak meg nyugodtan!
Kapaszkodva áll a székely az ülések között, a vonaton. Mondják neki:
– Jöjjön, üljön le, bácsi!
– Nem ülök le. Sietek!
A kommunista rendszerben énekel a székely a szilveszteri mulatságban:
– Kossuth Lajos azt izente, elfogyott a regimentjeeeeee…
Jő a milicista:
– Na, jöjjön velem, János bácsi!
– Há’ métt mennék?
– Az ének miatt.
– Ne ‘jedjen meg, nem most izente.
Pesti turistabusz áll meg a homoródi borvízforrásnál, a székely tölti a korsóját. Kérdezik a turisták tőle:
– Mióta hordja a vizet innen bácsi?
– Mióta az eszemet tudom.
– Mire jó a borvíz?
– Szomjúságra, lelkem.
– Meddig áll el a víz, bácsi?
– Meddig el nem fogy.
A székely a városban vendéglőben ebédel. Miután jóllakik, kérdezi a pincért:
– Tessék mondani, itt kinek ke’ fizetni?
– Nekem.
– No, há’ ez az első vendéglő, aho’ nem neköm ke’!
Mózsibá’ elmenyen az orvoshoz, mert fáj a feje. A doktor megvizsgálja, jobbról es, balról es, megütögeti, megszuszogtassa, s a fejét csóválva mondja:
− Nem tetszenek a leletei, hajjaje. Mit szokott maga reggelizni?
− Én-e? Egy kicsi kolbászt, s juhsajtot, rántottát tíz tojásból, s szalonnát. Előtte két pohárka szilvapálinkát.
− És mit szokott ebédelni?
− Megeszem a reggelről maradott kolbászt, szalonnát, utána fuszulykalevest, ekkora csülökkel, né, s osztán lenyomtatom tőtött káposztával. Előtte két pohár szilvapálinkát, utána egy félliter bort.
− Vacsorára?
− Megeszem a délről maradt fuszulykalevest, a csülköt, utána szalonnát, kolbászt, hagymát, s túrót. Na de előtte két pohár szilvapálinkát, utána fél liter veresbort.
− Jaj Mózsi bá’, ez nem egészséges! S hogy áll a koleszterinje?
− Mint a cövek!
Kopogtatnak az ötvenes években, hajnalban, Marcsa néni ajtaján. Kiszól:
– Ki az?
– Mi vagyunk az agitátorok!
– Mit akarnak?
– Beszélgetni!
– Hányan vannak?
– Hárman.
– Hát akkor csak nyugodtan beszélgessenek!
Egy székely ember Gyergyóban, a vendéglőben, reámordul a pincérre:
– Ebbő’ a tyúkhúslevesbő’ hova lett a tyúk?
– Hova-hova! Magát se főztük belé a székelykáposztába!
