Közel négyszeres a különbség a legjobban és a legrosszabbul fizető ágazatok között a bérezési statisztikában – derül ki az Opten céginformációs szolgáltató elemzéséből. A legjövedelmezőbb állások az energiaszolgáltatásban, az infokommunikációban, a pénzügyi szektorban és a tanácsadásban vannak. A lista végén a vendéglátás áll.
Jelentős különbségek tapasztalhatóak az ágazatok személyi jellegű ráfordításai tekintetében – adta hírül az Opten céginformációs szolgáltató a társas vállalkozások mérlegadatait elemezve. „A bérlista élén az energiaszektor áll havi 500 ezer forint feletti átlagos bruttó bérrel, míg a lista végén a vendéglátóipar kullog, 130 ezer forintos havi bruttó járandósággal” – mondja Pertics Richárd, az Opten céginformációs üzletág-igazgatója.
Az ágazati bérstatisztikai élén első ránézésre nincsenek komoly meglepetések, az energiaszolgáltató cégek mellett az infokommunikációs szektor, a bányászat, a pénzintézeti szektor és a tanácsadó cégek állnak. „Az információk a vállalati beszámolókból származnak, de, mint tudjuk, ezek néha nem pontosan képezik le a valós foglalkoztatási viszonyokat” – mondja Pertics Richárd. Éppen ezért célszerű korrigálni az adatokat a munkáltatói gyakorlattal, az alkalmazotti jogviszony elterjedtségével, illetve a szürke- és feketefoglalkoztatás gyakoriságával.
Az energiaszolgáltató szektor az elmúlt évek állami bevásárlásait megelőzően igazi „multifellegvárnak” számított. Ennek megfelelően a viszonylag kis számú társaság által ténylegesen foglalkoztatottak között magas volt a bejelentett alkalmazottak aránya, miközben a cégek jövedelemtermelő képessége is lehetővé tette a munkabérek felfutását. Az elmúlt évek államosításai és a „rezsicsökkentés” után a jövedelmezőség csökkent, ennek megfelelően az átlagos személyi jellegű ráfordítás 2012 után visszaesett, de 2014-ben már ismét kismértékű emelkedést mutatott.
Az infokommunikációs szektor, a pénzintézeti szektor és tanácsadó szektor a szervezeti kultúrát tekintve nem tekinthető homogénnek. Egyrészt szép számmal vannak az ágazatokban ismert, népes alkalmazotti gárdával működő cégek és pénzintézetek, ugyanakkor számos mikro- és kisvállalkozás is működik ezekben a szektorokban. A hazai mikrovállalkozásokra általában nem jellemző a magas munkabér, a cégben dolgozó tulajdonosok például előszeretettel veszik ki pénzüket osztalékként vagy egyéb nehezen követhető módokon. Éppen ezért az infokommunikáció és a tanácsadói szektor felbukkanása a legmagasabb bérkategóriákban kifejezetten örvendetes fejlemény, ám egyúttal azt is jelzi, hogy ezekben az ágazatokban a tényleges jövedelem még magasabb is lehet a mérlegadatokból számított értéknél.
A bányászat nemzetgazdaságban elfoglalt súlya viszonylag csekély, ám a szektorban nyilvántartott cégeknél a tevékenység eredménytermelő képességéből és a munkakörök veszélyességéből fakadóan jóval az átlagot meghaladó fizetésekkel találkozhatunk – igaz itt a szigorú ellenőrzések és munkaügyi előírások miatt a szürke- és feketefoglalkoztatás aránya is alacsony.
Külön említést érdemel a lista végén álló vendéglátóipar. A többi ágazattól messze lemarad a bérlistán: a 130 ezer forintos átlagos havi bruttó bér csak részben magyarázható a szezonalitással. „Jobb feltételezésnek tűnik, hogy súlyos üzleti és etikai gondok vannak a szektorban – mondja Pertics Richárd. – Ha figyelembe vesszük az ágazatra jellemző magas felszámolási rátát, és ezt összevetjük azzal, hogy egy egyébként fellendülőben levő szektorról beszélünk, arra kell következtetnünk, hogy a szürke- és feketefoglalkoztatás aránya itt kirívóan magas lehet.” Az Opten szerint ezt alátámasztja az is, hogy a vendéglátás valamennyi céginformációs mutató tekintetében átvette a legfertőzöttebb ágazatnak járó nem túl hízelgő címet a megtisztulóban levő építőipartól.
Az egyes ágazatokra jellemző személyi jellegű ráfordításokat ugyanakkor érdemes összevetni a szektor árbevétel- és jövedelemtermelő képességével. Ezek a mutatók
árulkodnak arról, hogy valójában mennyire hatékony az adott ágazat, és mennyi a humántőke hozzáadott értéke az egyes szektorokban. Az egy alkalmazottra jutó eredmény jól indikálhatja a jövőbeli bérviszonyok alakulását, hiszen a magasabb eredmény stabilabb munkahelyeket és növekvő béreket vetít előre. Az egy főre jutó árbevétel szoros összefüggést mutat a szektor egy főre vetített GDP-hozzájárulásával, így az összevetésben jól szereplő területek a magyar gazdaság igazi húzóágazatainak tekinthetők.
Módszertan
A cégek által kifizetett munkabérek, juttatások és az utánuk fizetendő munkáltatói járulékok összesítve személyi jellegű ráfordításként jelennek meg a társaságok beszámolóiban. A személyi jellegű éves ráfordításokat visszaosztva a munkabéreket terhelő munkaadói járulékok kulcsával és a 12 hónappal egy hozzávetőleges bruttó béradatot kapunk. A statisztikai nem számol az különböző cafeteria- és egyéb béren kívüli juttatásokhoz tartozó adókulcsokkal, hiszen a beszámolókban a különböző juttatások megoszlására nincsenek általánosan elérhető adatok. A számításban az Opten a 27 százalékos szociális hozzájárulási adóval, valamint az 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulással számolt, ám a valóságban a különböző béren kívüli juttatások adója ennél kedvezőbb is lehet. A számított bruttó munkabérek emiatt alulról közelítik a tényleges átlagot.
