Vona Gábor Facebook-bejegyzése
Tudom, hogy a mostani pillanatok még a gyász és a döbbenet pillanatai, de attól tartok, nem lesz sok időnk a megrendültségre, mert az események pörögni fognak, és most az idő életet jelent. A szó szoros értelmében. Európának és Magyarországnak tudni kell reagálnia, és jól reagálnia, mert ha nem, akkor még nagyobb és szörnyűbb tragédiák várnak ránk. A teljesség igénye nélkül néhány pontba szedtem a gondolataimat, abból a célból, hogy a szükséges és konstruktív társadalmi vitát kiprovokáljam:
1. A terrorizmus és a migráció között igen is van kapcsolat. A bevándorlás egyértelműen növeli a terrorveszélyt. A bevándorlók nem terroristák, de jól látható a folyamat, ahogy Európába érkezve rádöbbennek, hogy itt sem fenékig tejfel az élet, majd emiatt frusztrált közösségekké válnak, akik között a terrorsejtek könnyen megtalálják a maguk utánpótlását. Akár több generáció után is… Európa migrációs politikája és a multikulturális EU koncepciója már régen megbukott, de a tegnapi nap után ez többé nem vitatható.
2. A migrációt erősítő, támogató és az abban rejlő veszélyeket kicsinyítő politikai pártok – különösen a balliberális oldal, de több jobboldali szereplő – hibája nem tagadható mindazért, ami Európában zajlik. A párizsi tragédiáért közvetett felelősséget viselnek azok a politikai erők, amelyek Európára erőltették és akarják erőltetni a migrációt. A migránsbarát politika ideje mind Európában, mind Magyarországon lejárt. A társadalomnak, ha van életösztöne és józansága, el kell fordulnia ezektől a pártoktól és politikusoktól.
3. A terrorveszély nem ért véget, lényegében csak most kezdődik. Hiába ígért Franciaország könyörtelen ellencsapást, ez a fajta fenyegetettség sajnos nehezen lesz csökkenthető. Az ISIS felszámolása után tömegével térhetnek vissza dzsihadisták Európába, vagy fanatizálhatják az itteni hálózatukat, közösségüket. Szerencsére hazánk nem tartozik a fő célpontok közé, de mindennemű pánikkeltést kerülve Magyarországnak is fel kell készülnie a terrorizmus ellen.
4. Nyugat-Európa szinte lehetetlen helyzetbe került, hiszen olyan szinten építette saját jelenét és jövőjét a multikulturalizmusra, hogy nem tudható, van-e még a számukra visszaút. Miközben aggódunk és szorítunk Nyugat-Európának, hogy ne roppanjon össze ebben a dilemmában, nekünk, Kelet-Közép-Európának meg kell találnunk a saját utunkat. Szorosabbra kell fonnunk az együttműködésünket gazdasági, politikai és minden más tekintetben. Fel kell készülnünk arra, hogy a nyugati országok tartós válsága esetén a jövőben a régiónak a saját lábára kell állnia és a saját útját kell majd járnia. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a régió országai – ha kell, akkor Brüsszellel szemben összefogva – megőrizzék szociokulturális szöveteiket, és minden erővel ellenálljanak a migrációnak.
5. Magyarország sem kvóta, sem visszatoloncolás útján nem fogadhat be migránsokat. Sem kétezret, sem többet. Egyértelműen közölni kell Brüsszellel, hogy hazánk nem multikulturális irányban képzeli el a jövőjét. Az aláírásgyűjtés helyett az Alaptörvényt kell módosítani sürgősen, hogy minderről ügydöntő népszavazást lehessen tartani, amivel az álláspontunkat itthon és a nagyvilágban is egyértelművé tehetjük.
