Bőséges adat bizonyítja, hogy a szegény, vagy kisebbségi diákok külön oktatása nem hoz eredményt, sokkal inkább káros.
Hiába társítanak kezdetben plusz anyagi ösztönzőket, magasan képzett pedagógusokat és infrastruktúrát ehhez az elképzeléshez, a mutatók idővel leromlanak.
A hátrányos helyzetű szülők érdekérvényesítő képessége az oktatási intézményekben gyenge, a színvonal növekedését nem tudják érdemben befolyásolni.
A köznevelési törvény újabb módosítása a szakértők szerint lehetőséget teremt az iskolai szegregáció további növekedésére. A magyar oktatási rendszer már e nélkül is nagymértékben szelektál a gyermekek között, a szegények iskolai szegregációja pedig nagy, és jóval nagyobb, mint azt a szegénység területi koncentrációja indokolná.
A magyarországi adatok alapján a hátrányos helyzetű gyerekeket koncentráló szegregált iskolákban általában rosszabb minőségű az oktatás, mint azokban az iskolákban, ahol a középosztály gyerekei külön, vagy hátrányos helyzetű gyerekekkel együtt tanulnak. Ennek egyik oka, hogy a szegregált iskolák általában rosszabbul felszereltek, eszközhiányosak. Ennél is fontosabb, hogy ezekbe az iskolákba nehezebb jó pedagógust találni. Néhány elkötelezett pedagóguson kívül azok, akik válogathatnak az álláslehetőségek között, inkább azokat az iskolákat választják, ahol ugyanakkora fizetésért kevesebb energiával jobb eredményt lehet elérni. Ezek pedig általában azok az iskolák, ahol a középosztálybeli szülők is hozzájárulnak a pedagógusi munka eredményességéhez otthoni segítséggel vagy megfizetett magánórákkal. A szegregált iskolákra jellemző nehezebb pedagógiai munkát nem kompenzálja eléggé a bérpótlék, és így nehéz odavonzani, illetve ott-tartani a legfelkészültebb pedagógusokat. 2008-ban a szakképzett pedagógusok keresetében átlagosan 3,1 % volt a bérpótlékok aránya, és a tanárok mindössze 5 %-a kapott keresetének 10 %-át meghaladó pótlékot.
A szegregált iskolákban gyakran a szülői érdekképviselet sem elég erős: ha például gyenge tanár kerül az iskolához, kisebb eséllyel tudják elérni, hogy leváltsák. A hátrányos helyzetű szülők nem tudják az oktatás minőségét érdemben befolyásolni, ezzel szemben a magasabb társadalmi státuszú szülők a szabad iskolaválasztás lehetőségével (elvándorlás ún. white flight) vagy befolyásukkal élve tudnak változtatni. A szegregált iskolába kerülő hátrányos helyzetű gyerekek így többnyire gyengébb képzést kapnak.
A nemzetközi tapasztalatok szerint a szegregált iskolák akkor sem működnek jól, ha az állam jelentős forrásokat biztosít a minőségük javítására. Ezt bizonyítja a Franciaországi Oktatási Prioritási Körzetek (ZEP) példája, amelyet még 1982-ben vezettek be, elsősorban a nagyvárosok gettósodó területein. A ZEP-iskolákban átlagosan 5–10 százalékkal fordítottak több forrást egy tanulóra, az osztálylétszámok pedig valamivel kisebbek voltak, mint az átlagos francia iskolában.
Már a korai értékelések is kimutatták, hogy a program nem javította a tanulói teljesítményeket, vagyis nem csökkent a különbség a hátrányos helyzetű és az átlagos tanulók között. Sőt, a későbbi értékelések szerint a program kedvezőtlen folyamatokat is felerősített. Egy iskola bekerülése a ZEP-programba ugyanis hatással volt a tanulók és a tanárok összetételére is. A tehetősebb szülők elvitték az iskolákból a gyerekeiket és a tanári kar minősége is megváltozott a ZEP-iskolákban. A fiatal, 30 év alatti, és a képesítés nélküli tanárok aránya jelentősen megnőtt és a kiemelt körzetek iskoláiban a tanári fluktuáció is nagyobb volt, mint máshol. A ZEP-iskolák tanárai bérkiegészítésben részesültek, mely a nehezebb munkakörülményeket volt hivatva ellensúlyozni, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a tanárokat maradásra bírja.
Hiába szervezték át a ZEP-et 2005-ben, a későbbi hatásvizsgálatok sem jeleztek javulást. A hasonló kísérletek, például az Egyesült Királyság, Ciprus, Belgium, Portugália, Görögország programjai ugyanilyen eredményekre vezettek. A nemzetközi példák tehát azt mutatják, hogy gyerekek és tanárok összetételét alakító folyamatok és az ebből eredő negatív hatások túl erősek ahhoz, hogy ezt anyagi ösztönzőkkel, jó szándékkal (és „szeretettel”) ellensúlyozni lehetne.
De tegyük fel egy pillanatra, hogy sikerül kiváló tanárokat toborozni a szegregált iskolákba. Milyen hatásokkal jár önmagában az, ha csupa hátrányos helyzetű gyerek jár egy osztályba? Egy ilyen iskola felerősíti az elszigeteltséget és beszűkíti az egymástól tanulás lehetőségeit, ezek a tényezők pedig megnövelik a gyenge iskolai teljesítmény és a lemorzsolódás kockázatát.
Bizonyított, hogy a vegyes összetételű közösség ösztönzőleg hat nem csak a kreativitásra, önbizalomra, társadalmi együttműködésre, hanem az iskolai teljesítményre is. Ezt a PISA- méréseken hosszú ideje kiemelkedően teljesítő finn oktatási rendszer is igazolja.
A jó minőségű iskola minimum követelménye: hatékony és eredményes tanárok és olyan osztálytársak, akiktől tanulni lehet, vagy akik a tanulás szempontjából ösztönzőek. Ha az iskolákban vagy osztálytermekben koncentrálódnak a tanulási nehézségekkel küszködő gyerekek, akkor a kortárs csoport hangadói a teljesítményt és tanárokkal való együttműködést elutasítva, létrehozhatják az iskolai tudással szemben saját ellenálló kultúrájukat. Azt, hogy a jó teljesítményű kortárscsoport az egyéni tanulási teljesítményt is javítja, a gyenge pedig az egyéni teljesítményeket rombolja, számos mérés igazolta.
Az iskolarendszer által problémásnak tekintett tanulók külön csoportban, elkülönített „fejlesztésének” hatékonyságát sem a hazai, sem a nemzetközi tapasztalatok nem igazolják. Az elkülönített oktatás ugyanis felerősíti a gyerekek egyéni nehézségeit, a csoportban kedvezőtlen pszichés klímát teremt, és elzárja a gyereket a pozitív mintáktól, amelyekben integrált csoportban része lenne (pedig ebben az életkorban a gyerek elsősorban mintakövetéssel tanul). A gyerekek énképét is lerontja, mivel azt sugallja, hogy valami baj van velük, ha az elkülönített csoportba kerültek.
A nemzetközi összehasonlításban élvonalbelinek tekinthető oktatási rendszerek tapasztalatai igazolják, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók fejlesztését nem elkülönítve, hanem a többi tanulóval/tanulócsoporttal együtt, a pedagógiai munka differenciálásával érdemes támogatni. A 2007 szeptemberében megjelent, a világ legsikeresebb iskolai rendszerei teljesítményének hátterét vizsgáló McKinsey-jelentés megállapítása szerint a kisebb létszámú homogén tanulócsoportban végzett oktatás nem eredményesebb, mint a nagyobb létszámú, heterogén összetételű osztályban. A megfelelő feltételek biztosítása mellett heterogén iskolákban és tanulócsoportokban is garantálható a teljesítményjavulás és tanulási siker minden gyermek számára (jól képzett és motivált pedagógus, színvonalas osztálytermi munka, a tanárok egymástól tanulása, együttműködő, együttgondolkodó tantestület, a felkészült vezetők mentorai az oktatási folyamatnak, a szocioökonómiai hátrányok kompenzálására egyéni szükségletekhez igazodó tanulási folyamat biztosítása és ehhez megfelelő külső támogatás, folyamatos nyomon követés és célzott beavatkozás és a fejlesztési források biztosítása ott, ahol arra szükség van és arra, amire valóban szükség van).
RSK
