A könyvsorozatokban az egyes részeket leegyszerűsítve kétféle koncepció alapján lehet egymáshoz fűzni: vagy folytatásos jelleggel szorosan kapcsolódnak egymáshoz (amelyek vége lehet valamelyest lezárt és függőben hagyott is), vagy pedig mindegyik különálló, de valamilyen közös vonással, jelleggel összekapcsolt történet.
Az Álomférfi-sorozat második része címét látva gyanússá válik, hogy az utóbbi esetről van szó, hiszen A titokzatos Ő és A vadember azért csak-csak nem lehet ugyanaz a személy. S valóban: Kristen Ashley a maffiával szembenéző Gwendolyn és Caleb után egy új párost mutat be.
Ezúttal Tessa O’Hara és Brock Lukas habarodik egymásba a lány süteményes üzletében, koktél helyett sör kíséretében. A találkozásból négy hónap lesz, mikor kiderül egy megbocsáthatatlan bűn, amely minden kapcsolatot azonnal zátonyra futtat: Brock csak felhasználta a Tessát, illetve hátsó szándékkal jött össze vele, amit tetéz a férfi titokban tartott igazi kiléte – tehát a kezdetektől fogva többszörösen nem volt őszinte. Ugyanis ő valójában DEA-ügynök, s egy drogügylet felgöngyölítésének kellős közepén van, amelyben Tessa ex-férje nyakig benne van. Mindezt lehet tovább fokozni: Tessa is a gyanúsítottak listáján szerepel.
A vágyaknak és érzelmeknek azonban egyikőjük sem tud parancsolni. A lány végre megédesítette Brock mindennapjait, míg Tessának szüksége van egy erős, biztonságot adó férfira, aki mellett visszatalálhat önmagához, s begyógyulhatnak a régóta hordozott sebei. Brock azonban nem is sejti, hogy akarata ellenére újabbakat okozhat.
Az alapszituáció tehát ugyanarra a kaptafára épül, mint az első rész: sorsszerű találkozás, kémia, felfedezésre váró titkok, valamint álompárt útjában álló emberek és akadályok. Bár meglehetősen egyszerű és egysíkú ez a séma, azért megvan a maga előnye: egyrészt, akinek tetszett ez a felállás, az teketóriázás nélkül nyúl is a soron következő kötethez; akinek pedig esetleg nem nőtt volna a szívéhez Gwem és Caleb kettőse, annak nem kell végérvényesen leírnia a sorozatot, hiszen jönnek az új szereplők.
Tess a legkülönfélébb karakterű hősnők között igazi felüdülésnek számít (pláne a romantikával és erotikával fűtött sztorira tekintettel), mert nem a szemétkedő és panaszkodó szajhát alakítja, hanem amit tesz vagy mond, az úgy is van, tehát maszkokról, hazugságokról és játszmákról nála szó sincsen. Brock pedig szintén az álompasik közül való (gyakorlatilag alig különbözve Caleb-től): szemtelenül jól néz ki, a veszélyben mozog-forog az igazságot szolgálva, miközben harcol Tessa kegyeiért is. Kettejük természetesen nem elegendőek az árnyalt történethez, így szükség van mellékszereplőkre is, akik szerencsére nem lettek túlságosan sablonosak.
Tess-Brock kapcsolata komoly családi konfliktusba burkolózik. Pasi családja a nehéz és abnormális esetek közül való, az ex-feleségről nem is beszélve, akire az írónő a fentebb említett és felsőfokon művelt kavarógép szerepét osztotta. Emellett néhány intenzív és megérintő momentum is helyet kapott, amelyek közül kiemelendő a főszereplők egymás iránti elkötelezettsége és őszinte, kendőzetlen érzelmei.
Kristen Ashley stabilan hozta A titokzatos Ő szintjét, ami nem azért nem túl nagy mutatvány, valljuk be, hiszen nem kell a több részen átívelő cselekmény felépítésével foglalkoznia.
