8. nap 2015.09.05. Kelebia – Villány 143,9 km
Ha teheted, ne szállj meg pályaudvarral szemben, hacsak nem akarod egész éjjel a „tú-tu-tu-tú tu tu tú”-t hallgatni! Fáradt, elgyötört testem aludt, de a tudatom ébren volt ezen az éjszakán, aztán már itt is a reggel. Kálmán 2 erős illatú, kávéval állít be, egy neki, egy nekem. Más nem kávézik. Feltöltöm a szintet, naplózom a magunk mögött hagyott napot, közben érkezik új résztávosunk, és hamarosan indulunk.
Napunkat viharos szembe szél és fenyegető, fekete felhőzet vonulása jellemzi, erőteljes fényáttörésekkel.
Sík a terep, de megerőltető a menet. Előadás ma nincs, csak a kilométereket rójuk. A Dunán a mohácsi komppal kelünk átó, tudjuk a felén már túl vagyunk. Tegnap, Szeged előtt teljesítettük az első ezrest. Mások is bicikliznek, másfelé, más célból, más járgányokkal…
Kovács Zoliék találkoznak a bácsalmási Német Nemzetiségi Önkormányzat Elnökével, Krix János úrral, aki a helyi kerékpáros klub tagja, és jövőre szívesen részt venne a túra szervezésében is. Víllányi szálláshelyünk feledteti az előző éjszakánkat, szállásadónk a helyi iskola tanárnője, egyik szomszédunk pedig az iskola igazgatója, akivel meg is beszéljük, hogy a 2. órában megtartjuk az előadásunkat a felsősöknek. Zoli nagyon titokzatos, valami meglepetést tartogat nekünk…
András 8D
Szöllősy András
Narconon Bringatúra
