Régen (már csak a kevésbé mobil világ miatt is) a család tagjai szorosabb kapcsolatot ápoltak egymással, mint manapság – talán a család mint érték is veszített fontosságából. Ma már nem meglepő, ha a gyerekek elfeledkeznek nagyszüleikről, a testvérek szétköltöznek egymástól messzire, vagy a családi összejövetelek egyre ritkábbá válása, netalán megszűnése.
Éppen ezért aktuálisabb nem is lehetne Mary Alice Monroe Lowcountry Nyár című családegyesítő trilógiája, amelyben a nagymama próbálja menteni a menthetőt – mielőtt még nem késő.
A történet cselekménye végtelenül egyszerű: a Dél-Kaliforniában élő, mindjárt nyolcvanéves Marietta Muir összehívja unokáit, hogy születésnapját együtt ünnepeljék meg. Ez részben egy elterelő hadművelet is, mert titkolt célja, hogy újra szorosabbá fűzze a három féltestvér, Carson, Dora és Harper között a kapcsolatot, akiket az élet messzire sodort egymástól, és akik kezdik elfelejteni szeretett nagymamájukat.
A sorozat első része a Nyári emlékek, amely elsőként Carson körül forog. Róla annyit érdemes tudni, hogy fotózással foglalkozik, s nem mellesleg annyira imádja a tengert és az őceánt, hogy nélkülük félembernek érzi magát. Szabad életet él, amelyet sokan megirigyelnének, ő azonban mégsem boldog. Örömmel fogadja el nagyanyja meghívását, mert így lesz alkalma elgondolkodni, hol is romlottak el a dolgok.
Monroe koncepciója, miszerint mind a három testvérnek külön könyvet (és hónapot) dedikált, több szempontból is előnyös döntés. Egyrészt így nemcsak sokkal jobban megismerhető Carson, Dora és Harper, hanem a Muir család jelenének múltból fakadó miértjei is mélyebben megérthető. Elegendő tér van a szereplők változásához, a múlt feldolgozásához és elengedéséhez, illetve az elvarratlan szálainak lezárásához.
Az írónő mély megértéssel ír olyan alapvető és univerzális érzelmekről, mint a szeretet vagy a elfogadottság iránti vágy egy diszfunkcionális családban. A családtagok közel sem tökéletesek: mindannyiuknak megvannak a maguk problémái, amelyekkel kénytelenek kiegyezni és dűlőre jutni, olykor súlyos, komoly döntéseket hozva. Muirék működésének és viszonyainak összetett dinamikája az alkoholista családfőn alapszik, amelyből törékeny érzelmek, félreértett tettek, valamint a mindenkit személyesen érintő genetikai hajlam valószínűsége gyökerezik.
A történet fontos vetülete az is, hogy milyen lehetséges következményekkel járhatnak az állatok – jelent esetben a tengeri emlősök – iránti szeretetből elkövetett cselekedetek. A kis Nate és a delfin közti kapcsolat, valamint néhány szívfacsaró jelenet rávilágít arra, hogy a vadvilág határainak átlépése a legjobb segítő szándék ellenére félre tud siklani.
Bár a cím és helyszín végett a Nyári emlékeket kétségkívül a strandkönyvek kategóriájába lehetne besorolni első látszatra, azonban a regény mondanivalója egy laza love strorynál jóval mélyebb és tartalmasabb. Hiszen a cselekmény tragikus és boldog időszakok alatti különböző szintű családi interakciók és reakciók mentén bontakozik ki. A való életben sem szép és jó minden, így nem nehéz beleélni magunkat a történetbe, azonosulni a szereplőkkel – s talán még nyomokban magunkra és családunkra is ismerhetünk. Minden adott tehát, hogy Monroe regénye kellemes nyári emlékké váljon.
