SZINGAPÚR AZ OROSZLÁN VÁROS
„SINGAPORE THE FINE CITY”
– 2015.május hó 12-17. –
ÍRTA: KISS LÁSZLÓ
www.kisshajos.hu
L:www.royalmagazin.hu
FINTA LA COMEDIA
A függöny legördült!
Az életet már megjártam… Többnyire nem csak gyalog jártam.
Befejezéséhez érkezett világ körüli utazásom.
Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika (Tunézia,Marocco, Jordánia, Egyiptom, Közel-Kelet), Észak-Amerika (Kalifornia, Nevada, Arizona, New York, Washington, Texas, Florida államok), Ázsia (Dubai, Abu Dhabi, Singapore), a szigetek (Sicilia, Málta, Ciprus) meglátogatása után úgy érzem nyolcvannegyedik esztendőmben, hogy abba kell hagynom a hosszú, tengereken túli repülős utazásokat.
Erre úgy döbbentem rá, hogy a rendkívül hosszú (26.000 km., 30 órás) repülés után egészségügyi figyelmeztetést kaptam. (Trombózis gyanúja merült fel!)
Ez volt az utolsó tengereken túli utazásom, melynek célpontja a már régóta óhajtott Singapore meglátogatása volt.
SINGAPORE THE FINE CITY
Budapest Liszt Ferenc repülőtérről Amsterdami átszállással repültem tovább Singapore Changi Airportra a KLM járataival.
Ahogy azt már korábban is megszokhattam, a hosszú repülés alatt főúri kiszolgálásban részesítettek a csinos holland stewardessek.
Gondolatban le integettem az alattunk elterülő Hollandia, Német ország, Lengyel ország, Ukrajna, a Kaszpi tenger hajósainak, Orosz ország, Grúzia, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Afganisztán, Pakisztán, India lakosainak, az Indiai Óceán (Bengáli öböl) hajósainak, Thaiföld, Malajzia (Kuala Lumpur) földi halandóinak, míg végül sikeresen landoltunk Singapore Changi Airporton.
Az első kellemes benyomásokat már itt megélhettem!
Nagyon korszerűen megépített, hatalmas repülőtér a kellemes hangulatával, sok virággal, szép növényzettel.
A gyors ellenőrzések után első dolgom volt, hogy kis megtakarított költő pénzemet beváltsam.
A metróra már csak szingapúri dollárral válthattam menetjegyet.
Egyszerű volt a dolgom, ugyanis csak rá kellett kattintanom a metró térképén a cél állomásra, jelen esetben ez a City Hall volt, s kijelezte a menetdíj összegét, amit egy nyíláson át be kellett dobni. Megkaptam a menetjegyet, s a Sky Train-el pillanatok alatt eljutottam a felszállás helyéig.
Nagyon korszerűek, tiszták, elegánsak és teljesen automatizáltak a szerelvények.
Nincs személyzet a vonatokon.
Nagyon élveztem a pontos utas tájékoztatást mind hangban, mind írásban. Természetesen angol nyelven.
Harminc perc alatt ily módon jutottam be a város központjába, ugyanis itt választottam hotelt, amelyet öt perces sétával értem el.
Ez volt a City Hall metró megállója.
A CARLTON HOTEL a 76 Bras Basah Roadon már hívogatóan tekintett le rám a magasból.
Szingapúri átmeneti otthonom
Recepció
A gyors lifttel hamar elértem a számomra kijelőlt 913.sz. szobát. A mágnes kártyám mindent nyitott, mindent működtetett.
Kényelmes, tiszta kis lakosztály fogadott be néhány napra.
A nagy izgalommal várt kíváncsiság nem hagyott lepihenni.
Minden percet szerettem volna kihasználni ebben a sok izgalmat ígérő városban.
Kis tisztálkodás után bele is vetettem magam a már nyüzsgő város életébe.
Nem sokat kellett várnom a csodára, hiszen szállodám szomszédságában közvetlenül rá találtam a híres RAFFLES HOTEL óriás kiterjedésű épület komplexumára.
Sir Thomas Stamford Raffles volt az az államférfi, aki 1819 – ben felfedezte ezt a sokat igérő területet a maga különleges adottságú kikötői lehetőségével.
Nem tévedett!
A kis halászkunyhókból álló vidékből mára már vasbeton-, acél- és üvegpalotákból, felhőkarcolókból álló pénzügyi központok, bankok tömkelege jellemzi a VILÁG által is elismert
város államot.
Meg is adják ma is Rafflesnek a tiszteletet minden módon.
Az ő szobrai díszítik a város jellegzetes pontjait.
Minden főbb útvonalat, teret, árúházakat, kórházat, intézményeket róla nevezték el.
Első utam nekem is ide vezetett a Raffles Hotelba, hogy végig járva a kerengőket, az üzlet sorokat, élvezzem a húszas évek ültetvényes hangulatát, s be-be kukkantsak egy – egy nagyobb terembe, ahol különböző fogadások történhettek.
Még herendi porcelán szaküzlet is volt az üzletek sorában!
Természetesen szerfölött örültem e látványnak.
Legtitkoltabb vágyam viszont az volt, hogy feljussak az első emeleti Long Bar-ba, hogy meg-kóstolhassam azt a híres italt – Singapore Raffles Sling – et – amit Szingapúrba látogató turista nem hagyhat ki.
Szerencsémre találtam egy kis szabad asztalkát, s az első pincérnél azonnal meg is rendeltem a különleges nedűt.
Asztalomon – mint minden más asztalon is – egy kis zsákban földi mogyoró volt elhelyezve. Ezt szabadon, korlátlanul fogyaszthatták a vendégek. Rágcsálta is mindenki, így én is megkóstoltam.
Semmi íze nem volt! Így volt pörkölve.
Ez az egyetlen hely, ahol lehet szemetelni.
A mogyoró héját – hagyomány tiszteletből? – mindenki a földre, a szőnyegre szórja. Én is ezt tettem, hogy ne lógjak ki a sorból.
Az ital viszont nem okozott csalódást, sőt nagyon ízlett.
A titkos receptjét sikerült megszereznem:
Gin, Cointreau, Cherry Brandy, Dom Benedictine, ananászlé, Grenadine, Angoustura, Bitters és
citrom.
A bár színpadán öt – hat tagú pop zenekar játszott, amit a jelenlévők nagy tetszéssel fogadtak.
Nem kis büszkeséggel töltött el az a tudat, hogy Liz Taylor, Michael Jackson, Kipling, Mugham,
Chaplin után én is bejuthattam e jeles házba.
Singapore Rafles Sling LONG BAR
Kerthelységben
A hotel utca frontja
Érdekes volt megfigyelni a közönség összetételét. Mások voltak a bárban, míg mások a kerthelyiségben.
A bárban inkább európai arcokat, míg a kerthelyiségben kínai, maláj illetve indiai arcokat véltem
felfedezni.
Megpróbáltam leképezni e város állam ethnikai összetételét.
Tudnivaló ugyanis, hogy a lakosság közel 77 %-a kínai, 14.2 %-a maláj, közel nyolc % (7.7) indiai.
Ezen a kis területen, ami csupán 42 km. hosszú és csak 23 km. széles, igen jól megférnek egymás mellett.
Beszélik a maláj, angol, kínai (mandarin), tamil nyelveket, amelyekből kialakult az úgynevezett
SINGLISH nyelv.
Angolul a legtöbb emberrel meg tudtam értetni magam.
Kivételt képeztek azok az idős kínai férfiak, akik az utcákon kínálgatták a riska modernebb változatát a gyalogosan várost néző túristáknak.
Az én próbálkozásom nem járt sikerrel.
Mivel nagyon erőszakosan kínálgatta szolgáltatásait az egyik riska tulajdonosa, megkérdeztem, hogy mennyiért „fuvarozna” el kb. 2 km. távolságra lévő Orchard rd-ra. 30 dollárt kért volna ezért a rövid útért, ezért inkább lemondtam erről a nem mindennapi élményről, s tovább gyalogoltam.
Chijmes
Még az esti sétám alatt lencse végre kaptam a CHIJMES egyik bejáratát, ami Szingapúr egyik történelmi épület komplexuma.
A gótikus kápolna mellett megférnek az ethnikai éttermek, szórakoztató közpon-tok, művészeti galéria, nemzeti múzeum, üzletek, s az esküvőkre is alkalmas helyiségek.
Csak néhány lépést kellett megtennem tovább a Bras Basha rd-on, máris kitá-rult előttem a hatalmas RAFFLES CITY.
Első éjszakám után első dolgom volt, hogy kitekintsek a kilencedik emeleti abla-
komból. Az első látvány egy felhőkarcolókból álló épület együttes volt, amit azonnal le is fotóztam.
Reggeli tornám, majd a reggeli elfogyasztása után elindultam következő felfede-
ző utamra.
Az esőt igérő felhők nem riasztottak el, bár esernyőt nem vittem magammal.
A CHIJMES – t most nappali világosság mellett újra lefotóztam.
Templom a Chijmesben
Sarokház
Kicsik és nagyok
Régi és új építmények
Bíróság
Explanade- Színház
Nem hiába gyalogoltam kilométereket! Közeledem a város egyik izgalmas pontjához, a duriánra emlékeztető épülethez, az Esplanadehoz.
Az épület a nemzet gyümölcséről, a duriánról kapta nevét.
Nem kóstoltam meg ezt a különleges gyümölcsöt, mivel az illata számomra kibír-hatatlan. Hiába állították részemre, hogy az íze felülmúlhatatlan.
Már messziről észleltem a FLYER hatalmas alkotmányát.
Eleve eldöntöttem, hogy nem fogom kipróbálni, bármennyire is incselkedett velem a hatalmas alkotmány.
Elérkeztem a Singapore folyóhoz.
Fullerion
Az Anderson hídon áthaladva megpillantottam a felhőkarcolók árnyékában meghúzódó híres luxus szállodát, a Fullerton hotelt.
Nagy megkönnyebbülés volt számomra a nagy hőségben, amikor végre elérkeztem a nemzet jelképéhez, a Merlionhoz.
Kellett már egy kis pihenő!
Sokan ki is használták hűsülésként a Merlion szájából kizúduló hideg vizet.
Izgalmas, mulatságos látvány volt.
MERLION
Első győzelem
Nem vagyok sem oroszlán, sem hal, de boldog voltam, hogy életem utolsó szaka-szában eljutottam erre a pontra is.
Tíz évvel korábban terveztem egy utat Szingapúr-Hong Kong-Sanghajba, de az nem jött össze.
Most legalább egy részét meg tudtam valósítani!
A hatalmas flyer
Városnéző sétám egyik csúcspontja ez a különleges, hatalmas szálloda.
2561 szobájával, a tetején 150 méteres uszodával, amit csodálatos növények, virá-gok öveznek.
Elegáns étterme az 57.-ik emeleten fogadja a szálloda lakóit.
Hűsítő sör: TIGER
A sok gyaloglástól a nagy hőségben teljesen leizzadtam. Egy kis pihenőre betértem egy szomszédos étterembe, hogy kellemesen hűtött sörrel helyre állítsam fizikai ál-lapotomat.
Érthető a +35 C. fokos hőség, hiszen mindössze 137 km-re voltam az Egyenlítőtől.
Északi szomszédunk MALAJZIA, déli szomszéd INDONÉZIA, balról a Dél-Kínai tenger, jobbról az INDIAI ÓCEÁN határolt be.
Innen át lehetett látni az Indonéz szigetekre, bár nem lehetett különbséget tenni kö-
zöttük, mivel Singaporehoz is 58 sziget tartozik.
Még egyszer rápillantottam a hatalmas szálloda komplexumra.
Szobrok a Singapore partján
Apa, anya és gyermekük
Játszadozó gyerek
Gardens of Bay
Levelező társaimtól már korábban kapott videókról ismert volt számomra ez a cso-dálatos terület. Nem hagyhattam ki, hogy most személyesen a helyszínen meg ne látogassam ezt a 101 hektáros kertet.
Ettől már csak az esti kivilágításban szebb, amikor villódznak a fákon a színes fények.
Ha már egyszer folyó vagy tenger közelébe kerülök, semmi képpen nem hagyhatom ki a kikötőt.
Már pedig Szingapúrnak igen tekintélyes kikötője van, rendkívül nagy forgalom-mal.
Ezt a kiváló lehetőséget ismerte fel Raffles elsősorban, ezért vetette meg itt a lábát.
Talán Horthy Miklós – Magyarország volt kormányzója – még mint tengerész is ezért látogatott el ide a SAIDA fedélzetén még 1892 -ben?
Járt itt már magyar miniszerelnök is 1997 -ben (Horn Gyula személyében).
A nemzeti orchidea kertben a „Dendrobium Gyula Horn” emlékeztet erre a látogatásra.
Legutóbb köztársaságunk elnöke: Áder János járt itt 2015. áprilisában, majd a ma-
gyar külügyminiszter:Szíjjártó Péter májusban.
Remélem, nem én leszek az utolsó magyar, aki eljut ide a „remek” kis országba?
Singapure kikötője
Városnéző sétáim közben felfigyeltem arra, hogy négy nap alatt mindössze három Mercedest láttam közlekedni. A gépkocsik kb. 80 %-a TOYOTA. Elegánsak!
Természetes, hogy a Marina Bay sem maradhat fényesen berendezett, gazdag árú-kínálattal rendelkező üzletekkel.
Itt is megtalálható a világ legnagyobb márkájú üzletek sorozata.
Csupán ízelítőül készítettem néhány fotót de úgy, hogy az üzletekben nemengedélyezték a fotózást egyetlen kivételtől eltekintve.
Hivogattak a Dzsungelbe is! Bementem…
Szultán háza
Meglehetősen fáradtan tértem „haza” az egész napos megerőltetett sétából.
Fájó szívvel tekintettem le az udvarunkon hívogató úszó medencére.
Elégedetten, de fáradtan estem be a nagyon kényelmes ágyba.
Másnap reggel kíváncsian húztam el a függönyt, hogy kitekintsek az időjárásra.
Szerencsémre?! megjött a trópusi eső.
Ez azt jelentette, hogy kényszerpihenőre, szobafogságra lettem ítélve.
Minden porcikám fájt az izomláztól. A reggeli tornámat is kín-szenvedéssel végeztem.
Fájó szívvel, de kényszeredetten ágyban maradtam egész nap.
Csak az ablakon keresztül éltem át ezt a szokatlan jelenséget.
A helybéli emberek ezt már nyilván megszokták.
Az esernyőket vagy a tűző nap, vagy szakadó eső miatt használják.
Az utcákon nem állt meg az élet
Másnap reggel a zuhany és a torna után felfrissülten más színben láttam a világot.
Kisütött a nap újra és a kék ég alatt ismét nyakamba vettem a várost.
A felfedezők izgalmával vártam az új csodákra.
Menet közben tekintgettem jobbra és balra, felfelé és lefelé.
Volt mit nézegetnem!
Közben szívtam magamba az eső utáni kellemes trópusi levegőt.
Az elegáns Raffles Hotelt most más irányból közelítettem meg.
A látóhatárt ismét elzárta előttem a hatalmas felhőkarcolók egy csoportja.
Megcéloztam a Suntec Cityt azzal a szándékkal, hogy ott találok egy Tourist Infor-mation Officet, s váltok egy jegyet a City Sight Seeing-re.
Egy érdekes jármű állított meg, amit lencsevégre kellett kapnom. Ezzel a földön vízen járó kétéltű közlekedési eszközzel viszik a túristákat hajózni a Singapore fo
-lyóra.
Sri Mriannuma Temple
Irány Chinatown
Kínai utcák, piacok, étter,mek nemzetközi kavalkád
Foodstreeten
Mind ezeket látva, nem állhattam meg, hogy meg ne kóstoljam a kínai konyha re-mekeit.
Melyiket szeressem?
Nem tévedtem! Nagyon kedvesen segítettek választani és kiszolgálni.
Az volt csupán a kérdés, hogy csirke vagy disznó? Utóbbit választottam, jól!
Nagyon ízletes volt a kis pálcikákra (6 db.?) felfűzött sertés szeletkék -talán?- sza-lonnával megspékelve, különleges szósszal.
A felszolgáló kínai leányzó mosolyából is kiderül talán, hogy milyen kedvesen, mo-solyogva foglalkoznak a vendéggel.
A figyelmességük határtalan!
Be kellett mennem a toilettre kezet mosni és lecsapolni a fölösleges TIGER levét.
A bejárathoz letettem a kis – állandóan magammal hordott – hátizsákomat. A le-ányzó ott állt fölötte mindaddig míg ki nem jöttem.
Nagyon határozottan figyelmeztetett, hogy ügyeljek a lépéseimre, mert egy lépcső fok következik. El ne essek!
Érdekesnek találtam, hogy VISA kártyával csak abban az esetben lehet fizetni, ha legalább húsz dollár értékű ételt – italt fogyasztok.
Általános tapasztalatom az volt, hogy az egész városban, bármerre jártam, bármi-lyen kis segítségre volt szükségem, mindenki nagyon készségesen, szívesen moso-lyogva igyekezett rendelkezésemre állni.
Számomra a maradandó élményt a maximális rend, tisztaság, fegyelmezett visel-kedés, udvarias magatartás jelentette.
Nagyon jó lenne, ha minél több honfitársam megtapasztalhatná mindezt, s okulna,
tanulna belőle.
Nem csak kenyérrel él az ember!
Papok és az énekkar
Itt lehet füstölögni
Teherhordő emlékére
Így nézki egy 105 éves ház
Egy példa arra hogy mennyire szeretik az emberek a zöldet
Elérkeztek a búcsú pillanatai Szingapúrban.
Irány a METRO -Changi Aiport!
Időben, jó korán ki érkeztem a repülőtérre.
Az én gépem 2015.május hó 17-én 00.25 -kor indult volna menetred szerint.
Most érkezett el szingapúri kirándulásom leg izgalmasabb pillanata, amikor be kel-lett volna csekkolni.
Az információs táblán 240 ember legnagyobb döbbenetére az jelent meg, hogy ez a
járat „CANCELLED” (Törölve).
Megkérdeztem az első „pultost”, hogy mikor lesz gépünk?
Válasz: 24 óra múlva!
Mi történt? Technikai probléma lépett fel.
Hol fognak részünkre addig hotelt biztosítani?
Válasz: semmi!
Az utolsó két dolláromat már a repülőtéren költöttem el egy üveg ásványvízre.
Felébredt bennem vasutas multam, s utána jártam, hogy milyen géppel, merre tud-
nék haza jutni.
Így jöttem rá, hogy húsz perccel később indul egy KLM járat Amsterdamba.
Egy szimpatikusnak tűnő – maláj kinézetű- kisasszonyhoz fordultam, hogy ha Is-tent ismer, biztosítson részemre, a 84 esztendős egyedüli utasnak egyetlen helyet ezen a járaton.
Tudtam, Amsterdamból már haza tudok jutni.
Az eredeti járatom Párison keresztül vitt volna Budapestre.
Aranyos teremtés volt, s csinált nekem egy helyet, meg is kaptam a felszálló kártyát.
Leesett a nagy kő a szívemről, megkönnyebültem.
Még wheelchairt is biztosított számomra Amsterdamban és Budapesten is.
Végtelenül hálás voltam annyira, hogy még egy kézcsókkal is megköszöntem intéz-kedését.
Ez azt jelentette számomra, hogy Amsterdamon keresztül négy órával korábban ér-keztem Budapestre, mint az eredeti járattal Párison át.
Bye bye Singapore
