Megszaporodtunk. A szó szoros értelmében is, hiszen márciusban megszületett Ervin és Emília után a harmadik kisunokánk Gergő, amely óriási öröm, de most nem csupán erre gondolok.
Mintegy hónappal ezelőtt, nagy szorgoskodás, építkezés kezdődött a teraszunk gerendáján.Egy hét alatt 
elkészült a fészek, a rozsdafarkú asszonyság reggel és este hordta a füvet, gallyakat, még valahonnan tollakat is kerített, s szép, kerek otthont fabrikált, amelybe időnként forgott,forgolódott, láthatóan puha helyet készített a jövendőbeli fiókáknak. Azután megérkezett a párja is, aki jóváhagyta az új otthont.
Három hétig csupán azt láttuk, hogy ki és beröpül egyikük, és időnként énekelnek. Korán kelőek, de este háromnegyed nyolckor már hangjukat sem hallottuk,no de tegnapelőtt a két dal helyett, már több hang is hallatszott, ami nem a szülők éneke volt, hanem inkább éhes csipogás. Ezek szerint Pünkösdre kikeltek a tojások, megszaporodtak albérlőink.
A szülők nagyon óvatosak.Ki-beszállnak, de mindig jól körülnéznek. Ha látják, hogy a közelben vagyunk, akkor először a drótra, azután a tető szélére, majd a terasz tetejére, s csak akkor a fészekbe, ha már tiszta a levegő. Szájukban mindenféle finomságot hordanak az apró fiókáknak.
S miért is mondom, hogy rozsdafakúné nagyon pedáns mama? Mert a teraszon az építkezés után az utolsó fűszálat is összeszedte,s ha véletlenül egy-egy pici fű, tollpihe leesik a földre, azonnal visszahordja a fészekbe.
Előttem pedig némely ember portája villan föl.Példának okáért ma fölsétáltam a miskolctapolcai régi kolónia felé, ahol ugyan emberek élnek, de az Ő ” fészkük környékén”, térdig ér a szemét, a piszok, a gyermekeik pedig a parkban kéregetnek a turistáktól. Eszembe sem jutna párhuzamot vonni, – még megbántanám vele kis albérlőinket – de bizony jöhetnének tisztaságot, jó nevelést, gondoskodást tanulni házi rozsdafarkúné asszonyságtól…
Orosz B. Erika
