Korábban már hallottam róla, hogy majd’ minden nagyvárosban van már hely, ahol a szerelmesek elhelyezik mint szerelmük zálogát (?), a lakatot, majd a közeli folyóba, patakba dobják annak kulcsát.
Megállok, utam éppen erre vitt, és kavargó érzésekkel nézem a sok „szerelmi lakatot”. Egész pontosan Miskolcon a Szinva patak azon hídján állok, ahol a Miskolcon élő szerelmesek helyezik el lakatjaikat.
Gondolataimmal csapongok múlt és jelen között, és cikáznak azon 4 évtized távlatában, amikor is megismertem a férjemet, 14 évesen, melyet 5 évvel később házassággal erősítettünk meg és mára két felnőtt gyermekünk van.
Erősen próbálom felidézni, mi hogyan is éltük meg szerelmünket? Igen, már emlékszem, máig a padláson porosodnak azok a szerelmes levelek, melyet még a posta kézbesített, arra várva, hogy ha majd nyugdíjasok leszünk, újra olvassuk. A féltett kincseim között őrzöm azt a kis nefelejcset is, amit a szerelmünk elején préseltem le és ragasztottam egy kis naplóba. Óvatosan nyitom ki, ha ritkán kezembe kerül, le ne essenek a szirmai, hiszen már negyven évesek.
Aztán visszapillantok itt azokra a lakatokra, melyeket a híd korlátján elhelyeztek a mai szerelmesek. Látom az idő múlását, a lakatok állapotán, és azt is látom, hogy ezt a kedves szerelmi vallomással felérő gesztust is eluralta a mai korra jellemző „minden a pénzről szól” állapot. Eleinte – a rozsda vastagságából kiindulva – az egyszerű háztartási célra használt, minden design-t nélkülözők kerültek fel. Ők vannak legalul, aztán megjelentek a gravírozottak, majd a felületkezeltek, és az utolsókként elhelyezettek már valódi remekek. Nem rozsdásodik, csillog, név és motívum belegravírozva! Igen, ez már valódi szerelmi vallomás!
Aztán tovább elmélkedek, hogy mi van azokkal a szerelmesekkel, akik elsőként helyezték el lakatjaikat? Emlékeznek még az eseményre? Együtt vannak még? Aztán előjön a mindent „számszakilag elemezni” énem. A lakatok számából érdemes lenne egy kis statisztikai elemzést végezni, hogy hány százaléka a „lakatoknak” végződött házassággal? Sőt, azoknak a lakatoknak a száma ugyan mennyi lehet, melyek házassággal végződtek és mondjuk 5, 10 év múlva is együtt vannak a lakatba zárt szerelmesek? Illetve szerelmesek-e még? Aztán a gondolatom visszatér az én nefelejcsemhez, aminek még ma is megvan minden szirma és bízom benne, hogy meg lesz még 20-30 év múlva is, és annyira szeretném, ha látnék olyan párokat ezen a hídon, akik éppen a gyermeküknek mutatják meg azt a lakatot, melyet Ők helyeztek el egykor.
Gyorsan irányt váltottam, majd a Búza-térre tartva azon kaptam magam, hogy figyelem a szerelmeseket, de nem láttam őket. Helyette láttam sok fiatalt, akik éppen telefonáltak.
Egy 20 év körüli lány mellé ültem a buszon. 19-20 percig utazom, ezen idő alatt végig azt hallgattam, hogy a lányka TELEFONON elszámoltatja szíve választottját, kérdőre vonja, és arrogáns módon hallgatásra és az őrá való figyelésre szólítja fel lovagját. Majd kicsit azon töprengek, hogy vajon ők is elhelyeztek egy ilyen szerelemlakatot valamelyik erre rendszeresített helyen? És ha igen, fognak is majd emlékezni rá, 1-2-40 év múlva?
Hazaérek, félve előveszem a 40 éves nefelejcsemet. Megkönnyebbülök. Igen, még mindig megvan minden szirma…
Tóthné Hunyadi Anna
