A magam harmincnégy évével még talán nem számítok olyan nagy öregnek – gondolom, persze mihez képest. Lényeg, hogy én éltem már az úgymond „átkos” rendszerben, és még ha nem is értettem mi miért van, de valahogy az emberi kommunikáció mégis másmilyen volt. A gyerekoromban annak is örültem, hogy volt egy fekete-fehér tévénk, és abszolút fejlődésnek számított nálunk, amikor egy csatorna helyett kettőt lehetett fogni – persze nem színesben, de mégis számomra hatalmas élmény volt. Emlékszem, amikor hétfőnként nem volt televízióadás és a rádióban hallgattam hat órakor az Esti mesét, vagy a nővérem olvasta nekem Gazdag Erzsébet Mesebolt című versét, vagy csak a szüleimnek tartottam napi élménybeszámolót.
Hatalmas szenzáció volt az életemben mikor a szomszéd srácnak a szülei megtehették, hogy vesznek egy Commodore 16 számítógépet és kicsivel később lecserélték Commodore 64 –re. Órákat voltunk képesek játszani azokkal a számítógépes játékokkal, ami a mai fiatalságnak komoly derűre és kacagásra adna okot. Hiszen a legbutább okos telefon is okosabb, mint azok a gépek voltak. De nekünk akkor az volt a csúcs. Hiába próbáltam a szüleimet rávenni, hogy nekem is legyen egy ilyen pompás gépem, de sajnos anyagilag nem engedhettük meg, ám mégis felnőttem és lett belőlem valaki.
Az első számítógépemet húsz éves koromban sikerült megvennem. Úgy éreztem elértem valamit már az életben, és hol volt még az internet. Azóta meg talán a negyedik vagy ötödik gépen vagyok túl, laptop, netbook, mobil telefon „kütyük százai”, amik megkönnyítik, vagy épp bonyolítják az életünket.
Óriási változás volt, amikor a kistelepüléseken is kiépítették a szélessávú internet elérést. Ezt legjobban talán a kerék feltalálásához tudnám hasonlítani. A kistérségek életét gyökeresen megváltoztatva, a fiatalok verbális kommunikációját átírva.
Mára már odáig jutott mindez, hogy ha szülő valamit meg akar tudni a gyerekéről inkább nézze meg a facebookot és csak aztán kérdezze meg: „Mi újság, mi történt a suliban?” A gyerek élete nyitott könyv a közösségi oldalakon, de a szüleit letudja egy „kösz jól” és „nincsen semmi” válasszal. Kis túlzással a gyerekkel könnyebben kommunikálunk msn-n, facebookon mint face to face.
De mi újság az idősödő korosztállyal? Bizonyított tény, hogy a hatvan év feletti emberek közel 4 százaléka netezik. Ami teljesen igaz, gyors számolásba kezdve a falumban kettő embert tudnék mondani, aki tényleg használja az internetet ebből a korosztályból. Elég csak anyukámból kiindulni, valamiért teljesen elzárkózik ettől, pedig lehetőség, számítógép lenne számára, amin önállóan böngészgethetne. A statisztikai adatok igazolják, hogy ha lassan is, de ez a szám növekszik és biztosan eljön az idő amikor a hazai lakosság jelentős százaléka ül majd a gépek előtt ülve. skypol, esetleg online vásárol. Hiszen a rengeteg hátrány mellett nagyon sok előnye is van és hiába is próbálnánk tiltakozni ellene, a technikai fejlődésnek nem állhatunk az útjába.
Üveges Péter
