Örök morális dilemma, vajon a cél elérése érdekében, mely akár nemes, akár nem, bármilyen eszközhöz lehet folyamodni. C. J. Robert erre a témára ugrott rá, méghozzá igen megosztó, vitás társadalmi problémába ágyazva. Az emberkereskedelem, a test áruba bocsátása, amelyek a legelítélendőbb bűncselekményekként tartottak számon, beindította a szerző fantáziáját, ami a Fogoly a sötétben című sorozatban csúcsosodott ki. Ennek első, azonos elnevezésű része még csak kezdet; az alaphelyzet felvázolása után minden bizonnyal rendesen elmerülhetünk a fertőben, az emberi természet sötét oldalában. Nyers sztori húsbavágó, szőrszálhasogató témákról.
Calebbel nem bánt kesztyűs kézzel a sors: már gyerekként megtapasztalta a bűnvilág legalját, mikor elrabolták és eladták rabszolgának. Túlélte – de a lelki sebek örökké vele maradnak emlékeztetőül. Emellett bosszúszomja csillapíthatatlan: nem nyugszik, míg a tettes meg nem kapja, ami jár neki. Ezért bármire hajlandó. Hogy megkeresse, belemerül az alvilágba, s tizenkét éven keresztül tesz ott utazást. Végül erőfeszítései nem maradnak eredménytelenül: megtalálja a férfit.
Ám a munka mocskosabb, nehezebb része még csak ezután jön. Saját módszerét, fegyverét kénytelen ellenfele ellen fordítania. Ez már önmagában nagy megpróbáltatás, hisz olyan szerepet kell felvennie, és olyan tettet kell végrehajtania, amelyet megvet, amelytől irtózik. A szituáció akkor válik igazán forróvá és érdekessé, mikor a szív is belekerül a játékba: jelesül, hogy a tervben az eszközként használt nő számára nem pusztán közömbös tárgy.
A fogoly a sötétben egyértelműen az erősebb idegzetűeknek ajánlott. Kellőképpen sötét (bosszú, mások kihasználása és rajtuk való átgázolás, stb.) és fordulatos, valamint tele van zavaró momentumokkal – olyanokkal, amelyek kényelmetlenség-érzést is okoznak, ugyanakkor nem lehet rájuk nem odafigyelni. Így ki- és elkerülhetetlenül a hangulati hatás foglya marad az olvasó jó ideig.
A narratíva kétszereplős: a két főhős szemszögéből bontakozik ki a cselekmény fejezetről fejezetre. A szerzőnek ezt is, nem csak a témát, sikerült megcsavarnia: Livvi egyes szám első, míg Caleb egyes szám harmadik személyben van jelen. Értelmetlennek, céltalannak tűnhet ez a döntés, s joggal merül fel a kérdés, vajon működik-e, nem túlságosan zavaró-e. Nincs rá válasz; mindenkinek magának kell megtapasztalnia – de ez a kellemetlenség egyébként eltörpül a remek sztori mellett, igazából nem is von le az értékéből. Mindazonáltal a két karakter emiatt eltérő mélységekben ismerhető meg.
Bár van a regényben románc, nem a megszokott minőségben kapjuk: nem a főszereplők olykor minden határon túli, már a cselekmény és/vagy a műfaj rovására menő enyelgésként, hanem a történet szerves, központi részeként. Ismerjük a sztorit: a hős lovagkatona sokkal nehezebben indul csatába, ha szívén a hőn szeretett hazája mellett egy ifjú hölgy is osztozkodik – nagyjából ez a helyzet itt is, megspékelve az etikai csavarral, hogy Calebnek vajon Olivia vagy az évek óta dédelgetett és tervezgetett bosszú-e a fontosabb; meg amúgy is: tárgyként, sakkfiguraként bárkit felhasználni önmagában sem szép dolog. Ráadásul kettejük kapcsolatának mozgató rugója nagyon is emberi: szeretetvágy.
Összességében a Fogoly a sötétben hoz egy kis vérfrissítést a műfajba. Az emberkereskedelem, szexrabszolgaság, a nők és férfiak elleni rossz bánásmód bármilyen kellemetlen témák is, de beszélni kell róla, hisz jelenünk részei. E célból pedig minden platformot érdemes és meg kell ragadni – tehát a regény szentesített. Koránt sincs minden szál kibogozva, még épphogy csak beindultak az események, így aki érdeklődését felkeltette C. J. Roberts, ne habozzon kivégezni a Fogoly a sötétben-sorozat többi kötetét, hogy minden szál a helyére kerüljön, elvarrva.
