Ha fogytán van a kreativitás- és ihletkészlet, végső megoldásként ott vannak a már létező művek átdolgozásra, egyes karakterek és/vagy kiragadása által.
Láthattunk már ilyet: például Jane Austen Büszkeség és balítélet regényét lepték el az élőhalottak. Egy ilyen húzás mindig rizikós, mert nagyobb a felsülés valószínűsége; ugyanakkor ha bejön, akkor sikerülhet valami egészen egyedit és újat teremteni. Ezúttal Hófehérkét pécézték ki (bár a meséhez a névrokonságon túlmenően semmi köze sincsen), és dobták bele egy nyomozás kellős közepébe. Ha már krimi, akkor szinte párban jár vele a skandináv szerző, aki személyében Salla Simukkát tisztelhetjük.
A Hófehér-trilógia második részében sem pihenhet meg Hófehér (Lumikki): a Vérvörösben elkezdődött kalandok folytatódnak. Most Prágába viszi útja, ahová pihenni indul, azonban szokásához híven vonzza bonyodalmakat. A finn származású tini belekeveredik a média manipulatív világába, de egy szektával is szembekerül, miközben a tettest igyekszik kézre keríteni, aki munkaköre szerint egy bérgyilkos. Hogy azért ne legyen olyan egyszerű, illetve árnyaltabb legyen a helyzet, a magánéletében is akadnak nehézségei: szíve vérzik, kénytelen szembenéznie nem éppen kristálytiszta múltjával, emlékeivel, valamint színre lép egy ismeretlen is, aki állítása szerint nagyon is sok, illetve közeli közük van egymáshoz.
A Hófehérnek nincs oka pironkodni „felmenője”, a Vérvörös előtt: akcióban ugyanúgy dúskál, ráadásul nem egy meglepetéssel találkozhatunk. A cselekmény nyílegyenesen halad előre, a szerző szerencsére megkímélte az olvasót a felesleges töltelékepizódoktól, amelyek egy krimi esetében azért elég bosszantó lehet. Továbbá egy szép kerek piros alma jár azért, hogy a romantika csak egy leheletnyi szerepet kapott a sztoriban, ami által nem sérti meg súlyosan a műfaji kereteket, ugyanakkor emberibbé teszi, s közelebb hozza az olvasóhoz Hófehérkét.
Hófehérkét még mindig szeretjük: talpraesetten próbál helytállni, s e képességének köszönhetően nem egy éles, forró helyzetből vágja ki magát, olykor mások életét is megmentve. Az ügy felgöngyölítésében segítségére van éles esze és szeme, plusz jó logikai és elemzőkészsége is – így az ellenség rendesen felkötheti a gatyáját, mert nem olyan könnyű őt legyőzni, mint az első blikkre tűnik.
Egy szó, mint száz: Hófehérke felpezsdítette a krimi műfaját, ez pedig igen örvendetes. Érezhető, hogy Salla Simukka igyekezett szélesebb közönséget lefedni, mert nemcsak a műfaj kedvelőinek, hanem a fiatalabbaknak, valamint a cseh fővárosba lelkiekben utazni vagy visszatérni vágyóknak is kellemes kikapcsolódást tud nyújtani a regény.
