Az olvasási élmény maradandóságához jelentős mértékben hozzá tud járulni az érzékszervek becsatornázása – amiért az olvasó csak hálás lehet.
Aki olvasta Joanne Harris Csokoládé című regényét (esetleg a trilógia többi részét is), abban talán még élénken élnek a főszereplő kezei alól kikerülő különféle édességkülönlegességek és csokoládéköltemények. E téma igen népszerűvé vált az utóbbi időben: a romantikustól kezdve, a történelmi kalandregényen át a krimiig számtalan műfajban találni ilyen koncepcióra épülő könyvet. Ezúttal az előbbi kategóriába eső regénnyel foglalkozunk: a Sarah Addison Allen írta A barackfa titkával, amelynek borítója szinte olvasásra csábító, bódító illatot áraszt magából.
Willa Jacksonban és Paxton Osgoodban nemigen van közös vonás: azon kívül, hogy egykoron osztálytársak voltak, nem köti össze őket más – még más társadalmi réteghez is tartoznak. A sors fintora azonban mégis összehozza őket újra, mégpedig nem is akárhogyan: egy csontváz, amely később szoros köteléket fűz köztük. A bizarr felfedezés egy barackfa alatt történik annak a Willa családjához tartozó, Blue Ridge Madam háznak udvarában, amelyet Paxton szándékozik felújíttatni, hogy fogadót alakítson ki belőle. A csontvázzal együtt pedig titkok is felszínre kerülnek.
A barackfa titkában igazi feminista regényt tisztelhetünk. A főszerepben nők, a fókuszban a köztük lévő kapcsolatok, viszonyok állnak. A barack ennek tükrében így rejtett üzenetet közvetít: a kínai kultúrában, illetve tradíciók szerint a fa virága a nőt is szimbolizálja. A két szereplő, Willa és Paxton adják a cselekmény egyik oszlopát. Karakterük és származásuk eltérő: míg az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó előbbi független, a fiatalkori lázadásból maradt cinizmussal fűszerezett személyiség, addig utóbbi nem hazudtolja meg a gazdagok jellemvonásit, ám idővel „tökösebbé” válik. Találkozásuk, majd a köztük megköttetett szövetség mindkettejükre nagy hatással van, s jelentős fejlődésen mennek keresztül. Ez azért is lényeges, mert ha egy regényt meg tud ölni valami, az a lapos, semmitől sem változó karakterek, ami irreális színezetet ad – itt azonban erről szó sincs.
A másik két oszlopos tag Colin és Sebastian – s ezzel a romantikus szálat be is biztosította az írónő. Ők kevésbé hangsúlyosak, de nem annyira, hogy szerepük szellemekké fokozódjanak le. Rajtuk kívül még Willa és Paxton nagyijai árnyalják a történetet. És hogy mitől különleges a könyv? Attól, hogy a megfelelő arányban tartalmaz több műfaji-hangulati elemet, témát: románc, misztikum, múltidézésben felsejlő „történelem”, avagy családtörténet, amihez párosul a szereplők esendősége, tökéletlensége. Íme, előállt a egy igazán emberi sztori. A mű fő üzenete pedig nem más, mint az, hogy a megoldatlan problémák nem halandóak, ergo nemcsak a mi életünket nehezítik meg, hanem továbbörökíthetők az utódokra is. Érdemes lehet ezen elgondolkodni, még ha csak a könyv olvasása erejéig is.
Összességében könnyed kikapcsolódást tud nyújtani e családregény, amelyet az egyszerű, ugyanakkor nagyon is életszerű történet igazán szeretnivalóvá varázsol. Most, hogy kilábalóban vagyunk a télből, kiváló tavaszváró olvasmány A barackfa világa – ne is késlekedjünk hát beleszagolni!
