Nehéz eldönteni, hogy a gyenge világgazdasági kereslet okozza-e az olajár csökkenését, vagy a bő kínálat. Az viszont biztos, hogy a nagy gazdasági visszaesések idején mindig a világ GDP-jének 4 százaléka fölött volt az olajszámla; így volt ez 2008 és 2014 között is. Mostanra viszont 2 százalékra csökkent a mutató, ami, ha így marad, jelentős növekedési stimulust adhat a világgazdaságnak – állapította meg a Pioneer Investments Tanácsadói Fóruma.
Olajpiaci szakértők és laikusok egyaránt azt találgatják az utóbbi időben, miért alakult ki 2014 második felében az óriási olajáresés, hova mozdulnak az árak 2015-ben, és mindez milyen következményekkel jár az egyes országok gazdaságára nézve. A problémás kérdések ott kezdődnek, hogy vajon a gyengébb világgazdasági kereslet okozta-e az árak zuhanását, vagy a túlkínálat. Nos, a szakértők általában az utóbbit tartják fontosabb tényezőnek, és így vélik a Pioneer Investments Makrogazdasági Tanácsadói Fórumának résztvevői is. Ezt a véleményüket támasztja alá az a tény, hogy az áresésben kimutathatóan nagy szerepe volt az OPEC tavaly novemberi döntésének, amely szerint a tagországok az alacsony árak ellenére sem csökkentik kitermelésüket.
Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a magas olajárak erős összefüggést mutatnak a világgazdaság gyenge növekedési periódusaival. Valahányszor a világban megtermelt GDP 4 százaléka fölé emelkedik a kőolajtermékekre világszinten kifizetett összeg, megnő a globális recesszió esélye. Ez történt 1974–75-ben az első olajárrobbanás idején, az 1980 és 1982 közötti nagy visszaesés idején, és 2007–2008-ban is. A mutató 2008 és 2014 közepe között is 4 százalék felett állt – könnyen lehet, hogy ez is hozzájárult a kilábalás lassúságához.
2015 elejére az olajszámla a világ GDP-jének 2 százalékára mérséklődött. Ha így is marad, azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy jelentős fellendülés előtt állunk. Márpedig az OPEC stratégiájának változása miatt könnyen elképzelhető, hogy az árak tartósan a 4 százalék alatti tartományban tartják az olajszámlát. A szervezet korábban 100 dollár körüli hordónkénti árat tartott kívánatosnak, így a novemberi döntés az egész világot meglepte. Azóta viszont sokan érteni vélik a mögötte meghúzódó megfontolásokat.
Létezik egy olyan határár, amely felett az OPEC által kitermelt olaj iránti kereslet csökken, és megnő az alternatív olajforrások kínálata – gondolják erről a Pioneer Tanácsadói Forumának résztvevői. Eddigi története során az OPEC sokszor próbálkozott e határár fölött tartani az árat, ám ez mindannyiszor a szervezet világpiaci részesedésének visszaeséséhez vezetett. Az ilyen periódusokat mindig alacsonyabb árak követték, amikor is az OPEC ismét növelni tudta piaci részesedését. Ékes példája volt ennek a nyolcvanas évek. Az évtized elején az OPEC nyilvánvalóan túlfeszítette a húrt a kitermelés csökkentésével és a magas árakkal, így világpiaci részesedése 45-ről 25 százalék körüli szintre csökkent. Ezt követően azonban egészen a 90-es évek végéig viszonylag alacsony olajár pörgette a világpiacot, ami alatt az OPEC részesedése helyrebillent.
Ha az OPEC tanult a hibából, most különösen óvatosan jár el, hiszen az új autók üzemanyagigénye gyors ütemben csökken, az amerikai palagáz-kitermelés pedig magasabb árak mellett erős alternatívát jelent. „Mindezek figyelembevételével az olajár idén benézhet 35 dollár környékére is, az év végéig pedig 40 és 65 dollár között stabilizálódhat” – vélte a Pioneer Tanácsadói Fórumán Robert Wescott, a Clinton-kormány energiaügyi tanácsadója. A fórum ennél hosszabb távú prognózist is megfogalmazott, amikor úgy vélte, hogy az árak a következő két évben tartósan 50 és 75 dollár között mozognak majd.
A 70 dollár alatti árszint sok ország gazdaságának adhat átmeneti lökést – vélik a Pioneer szakemberei. Az Egyesült Államokban a hozzávetőleg 1,3 százalékos GDP-stimulust 1 százalékra mérsékli az a körülmény, hogy az ország kőolajipara megsínyli az alacsony árakat. A legnagyobb nyertes Dél-Korea lehet 2,4 százalékos GDP-töblettel, őt követi India (1,8) és Japán (1,2), de 1 százalék felett profitálhat Európa is. A vesztesek természetesen az olajkitermelő országok, közülük is elsősorban azok, amelyek gazdaságában nagyobb szerepet játszik a kőolajexport. Így Kuvait 18, Szaúd-Arábia 16, Venezuela pedig 10 százalékos GDP-csökkenéssel kell hogy számoljon. Oroszországban a hatás nem éri el az 5 százalékot.
