A cím kicsit csalóka lehet, mert nem az emberéletek darabszáma értendő alatta, hanem annak az egyetlenegynek a sokfélesége. Mindannyiunknak sok oldala van, s azok teljes ismeretében lehet megalapozott ismeretünk az illetőről. Éppen ezért vezethet tévútra például a sztárokkal kapcsolatban, ha csak a médiaszereplésük alapján ítéljük meg őket – márpedig legtöbbünk csakis ez alapján alkothat véleményt róluk. Pedig a kép ennél sokkal árnyaltabb, mint általában bármivel kapcsolatban. Így van ez Demcsák Zsuzsa esetében is, akiről sokak nem is tudták, hogy miféle sötét foltokkal van tele a múltja.
Persze, a hírnév nyilván nem azt jelenti, hogy a magánélet közügy, így Demcsák titka sem tartozik akárkire. Mégis bevállalt egyfajta lelki „coming outot”, mert egy olyan ügyről van szó, amely mellett nem szabadna elmenni. A másik élete című könyvében fájdalmas emlékek, sérelmek nyilvánosság előtti vállalását lépte meg, melyeket a családon belüli erőszak során szenvedett el.
A másik életem több egy „egyszerű” önéletrajzi írásnál, ugyanis megszólalnak benne más érintettek is. Ezáltal a még teljesebb, még objektívebb képet kaphatnak az olvasók, hiszen nemcsak egy szemszögből, illetve „szemüvegen” keresztül nyernek rálátást a problémára. Így Demcsák könyvére nem mondható az öncélúság: egyszerre szól róla és másokról is, akik szócsöveként pedig egyféle missziót is betölt.
A regény erősségének mondható, hogy egy másik oldal is megszólal. Demcsák szakemberek szavait, hozzászólásait is tolmácsolja, aminek köszönhetően mélyebben beleláthatunk a családon belüli erőszak természetébe, mögöttes okaiba, következményeibe. Így pedig kívülállóként mi is szemfülesebbek lehetünk, s adott esetben társainkon észrevehetjük az árulkodó jeleket, amelyek idejekorán történő észlelése, leleplezése rendkívüli fontosság is lehet.
Az írónő mindehhez pedig őszinte, szókimondó hangnemet választott – nem is lehetett volna másfélét megütni, hiszen nem tündérmeséről van szó, valamint nem is lehet, illetve nem is szabad szépíteni, enyhíteni, elferdíteni a tényeket. Az erőszak bármilyen formája hosszabb ideig elhúzódó, maradandó sérelmeket okoz – tehát az alapvető emberi jog ellen elkövetett (bűn)tett. Hogy ez milyen is, nyilván azok értik igazából, akik benne vannak és elszenvedik; de talán ez a könyv közelebb hozza a kívülállókhoz is a bántalmazást.
Persze, A másik életemet kétkedve is fogadhatjuk, gondolván, hogy az egész csak bulvár, a marketinget és a pénztárca vastagodását szolgálva – ám ez bizonyos mértékben attitűd kérdése is, mert belevegyülhet a szerző iránti szimpátia vagy antipátia is. Azonban érdemes (s nemcsak ez esetben) elvonatkoztatni a mű témájától, céljától és annak közszereplő szerzőjétől, s a kettőt külön kezelni. Mert ez a memoár nem (főleg) a hírnév „felkorbácsolásának” eszköze, hanem nagyon is fontos, aktuális, s gyakran a szőnyeg alá söpört problémára hívja fel a figyelmet.
