Minden sorozat, akár jó, akár nem, véget ér egyszer. Így van ez A Végzet Ereklyéi esetében is, mely a hatodik kötettel pontot tesz Clary és kompániája sztorijának végére. Ez a rajongóknak nyilván fájdalmas hír; mindenesetre kárpótolja őket A Mennyei Tűz Városának izgalmas, epikus cselekménye. A szerző, Cassandra Clare szerencsére nem pufogtatott el minden „poént” az eddigi öt rész során, és bőven tudott még meglepetést okozni – nem kevesek meglepetésére.
A testvérharc komoly dolog, mondhatjuk, hogy durva. Még ellenségeinknek sem kívánnánk, ha mélyen magunkba nézünk. A kedves, szívünkhöz nőtt Clarynek meg biztosan nem, mégis a sors ezt a lapot osztotta neki. Ugyanis bátyjával, Sebastiannal kell elszámolnia – végleg. A valaha legnagyobb csatának néznek tehát elébe. Sebastian Morgestern mozgásban van, és meglehetősen ügyesen végzi piszkos munkáját, ami az Árnyvadászok egymás elleni fordítását, hangolását illeti. Mi több, a Kehely birtokában szörnyű, félelmetes teremtményekké változtatja az Árnyvadászokat; s ahogyan egyre csak hízik sötét serege, családok és szerelmek szakadnak széjjel.
A csataesemények rohamsebes folyása nem éppen a nephilimeknek kedvez, ugyanis sarokba szorulnak Idrisben, és lassan semmi sincs, ami féken tartaná vagy feltartóztathatná Sebastiant. Csapdába esve pedig kik védik meg a világot a démonok ellen? A sornak azonban ezzel nincs vége… Fény derül a nephilimek valaha legnagyobb árulására, minek után Clary, Jace, Isabelle, Simon és Alec mind kénytelenek kereket oldani – még annak ellenére is, hogy útjuk a démonokkal teli sötétség bugyraiba vezet, ahová eddig még egyetlen Árnyvadász sem tette még ne a lábát, és ahonnan élő ember még nem is jutott ki soha.
A Mennyei Tűz városa a sorozat legepikusabb része – de ez nem is csoda, hisz általános szabály, hogy egy befejezést illik ütősre megírni. Szerelmek kerülnek az áldozat oltárára, életek vesznek el a legvégső, mindent eldöntő összetűzésben, amelyben lehet is mindenkiért izgulni rendesen.
Mindemellett az írónő mesterien összekapcsol minden szálat, főleg a szereplők származása, felmenői terén. Minden kérdésre és teóriára választ kaphatunk, amelyek már hónapok óta ott birizgálják az elménket – de nemcsak a képbe nem illő, odavetett puzzle-darab formájában, hanem megindokolt formában, annak rendje-módja szerint. Mi több, extra meglepetések és édes pillanatok is várnak ránk, a keserűségek mellett.
A sorozat szereplői tanúbizonyságot tettek bátorságukról, rátermettségükről, barátságról, kitartásról, áldozathozatalról. Ezek örök(zöld) értékek, melyeket magunkkal vihetünk a regényekből. És erőltetve, de bújtatottan ott van a világról való törődés is. Cassandra Clare sorozata tehát megállja a helyét a fantasy műfajában, egyedi történetével és mögöttes üzenetével. Bár alapvetően a tiniknek szól, fiatalabb lelkületű felnőtteknek is kellemes szórakozást nyújt. Összességében, az efféle történetek kedvelőinek biztosan maradandó élményt nyújt, míg a kissé komolyabb, reálisabb olvasmányokra vágyók kopogtassanak más könyvborítón.
