A verseny sok területen jelen van életünkben: versenyzünk az idővel, önmagunkkal és egymással is. Jellemzően egy jó adag adrenalin is felszabadul egy ilyen szituációban. Maggie Stiefvater ugyanezt ajánlja most: A Skorpió Vágta című regényében egymást követik a különböző jellegű izgalmak, hisz ebben a fantasyvilágban a ló halálosabb a bikánál, s az évente egyszer megrendezett versenyek során nemcsak a helyezések forognak kockán, hanem életek is. Persze nem kell megijedni, nem sima pacikról lesz szó.
E mitikus lények vad vízi lovak, amelyek egy évben egyszer jönnek ki a Thisby-sziget partjaira. Egyes lovakat sikerült elfogni – ezeket a példányokat versenyeztetik a híres és tradicionális Skorpió Vágtában. Emberek tömegeit vonz az esemény, valamint a szörnyű és izgalmas látvány. Azonban a vágta nem gyerekjáték, hanem véresen komoly. Szó szerint, mert olyan veszélyes, hogy még a verseny kezdete előtt is történhetnek halálos kimenetelű balesetek. Egyedül két dolog parancsol ezeknek a lovaknak: az óceán hívószava és a vérszomjuk; és még többhónapos vagy akár –éves suttogó általi „kezelés” után sem lehet teljesen megbízni bennük, mert természetes ösztöneik, hogy öljenek, egyszerűen túl erősek, s csak ideiglenesen lehet visszaszorítani kicsit.
Mindazonáltal, a temérdek kockázatot hatalmas díjjal jutalmazzák. A verseny Thisby legnagyobb attrakciójának számít, így a legtöbb szigetlakónak nem rossz kiegészítése a megélhetésnek: az első helyezés egy hatalmas és ellenállhatatlan pénztárcával jár. A sziget minden lakója elvesztett legalább egyvalakijét – de a több a gyakoribb. Nincs menekvés, mert vagy a lovak jönnek, vagy Thisby szigete biztosít lehetőséget a versenyekkel, hogy emberéletek vesszenek oda.
Kate „Puck” Connolly számára az előbbi eset már megtörtént, míg utóbbi jó eséllyel meg fog. Ugyanis szüleit halászás közben ölték meg a lovak, míg bátyja, a fő kenyérkereső, épp arra készül, hogy elhagyja a szigetet. Így Puck a fejébe veszi, hogy elindul a versenyen, csakhogy testvérét itt tartsa vagy feltartóztassa. A tény, hogy házukat elveszthetik a fejük felül, végleg eldönti a kérdést; s ő lesz az első lány a verseny történetében.
Seannak, a suttogónak az édesapja és édesanyja is odaveszett, s összesen négyszer nyert versenyt, de mind a nyeremény, mind a ló a főnökéhez tartozik. Azért versenyez, mert ez a munkája, és nem tud senki mást sem elképzelni lován, Corron. Puck és Sean összetűzése tehát elkerülhetetlen.
A történet elsőre gyerekesnek, furcsának tűnhet, azonban ezek az érzések azonnal tovaszállnak, ha valaki tényleg nekiáll a könyv olvasásának. Mert a szerző egy nagyon egyedi atmoszférát tudott teremteni, amely mágnesként vonzza az olvasót. A tengeri lovak szabályosan beszippantanak: ezek a lények egyszerre csodálatosak és kegyetlenek, lenyűgözőek és utálnivalók. Emellett ott van a verseny is, amely megint csak nem hétköznapi, a szabályait és a tétjét illetően. Felmerül a kérdés, hogy megnyerni vagy túlélni a fontosabb-e.
A regényben a hangsúly nem az eseményeket van, hisz nem találkozhatunk háborúkkal, csatákkal, hanem a szereplőkön. Puck és Sean két ellentétes karakter: nemcsak személyiségeik térnek el, hanem az általuk képviselt értékek is, így összeütközésük egyszerre szól róluk és eszmékről is. Ezek tükrében pedig a hangvétel meglehetősen érzelemdús. Maggie Stiefvater könyxe biztosan maradandó élményt nyújt, mert az ötlete eredetinek mondható, továbbá minden műfaji és történeti alkotóelemet a megfelelő arányban kevert, így semmi sem kevés vagy túlzó.
