Bizonyára megesett már, hogy egy-egy jobb széria esetén mégis valami furcsa rendellenes érzésünk támadt: valami nincs rendben, túlságosan klappol minden. A sólyom éneke egyik szereplőjének nem szólalt meg a fejében egy effajta vészharang. Így élete hirtelenséggel változik meg, és nem pozitív irányba. Andrea Schacht történelmi kalandregénye izgalmas lezárása egy ötrészes sorozatnak, melyben a főhősnek át kell esnie a végső megpróbáltatásokon, mielőtt elnyerheti szíve hölgye kezét – mint mikor a mesékben a herceg megküzdött a hét- vagy tizenkét fejű sárkánnyal.
1404 tavaszán járunk Kölnben. Az egész háztartás a feje tetejére állt: Peer kereskedősegédet holtra verve találják meg – pedig a posztókereskedésben „utazó” John of Lynne úgy érezte, élete végre egyenesbe jön, miután édesapjával sikerült rendeznie viszonyát még a halála előtt. S mintha mindez nem lenne elég, szerelmének és a ház úrnőjének, Alyssnak is se híre se hamva Kölnben.
John Marian, Alyss ikertestvére segítségével nyomozásba kezd. Bár ne tették volna: az elkövető elvetemültebb, mint gondolták volna, merthogy egy sorozatgyilkos mozgatja a szálakat. Rengeteg homályos foltja van az ügynek: miért fogták el az űrnőt, és hol rejtegethetik? Ki áll a történtek hátterében? Minden másodpercük meg van számlálva, mert mindegyikkel egyre kisebb az esélye annak, hogy Alysst éve találják meg – már ha egyáltalán rábukkannak. A háznép felbolydul, és eszeveszett keresésbe kezd.
A történet kissé nehézkesen indul be. De minek után egyre több és több részletet rak össze a háznép, úgy növekszik az izgalom foka is. Majd aztán természetesen a tetőfokára is hág (nem is lehetne másképp így az utolsó részben): komoly, súlyos, rossz dolgok kerülnek felszínre a mélyből. Ettől függetlenül A sólyom éneke hasonlóképpen olvasmányos „felmenőihez” képest, a cselekmény szépen halad előre, sosem lassul le túlságosan. A megoldásig persze az utolsó oldalig ki kell tartani – de kárpótoljon érte, hogy aztán minden a helyére kerül, és kitisztul a kép. Szép lezárást kapunk a szerzőtől.
Mely egyébként egyszerre drámai és romantikus – ez a kettő igen jó párost alkot, melyek az egyik szemet sírása, a másikat nevetésre késztetik. Ezzel pedig, mintegy megkoronázásként méltón zárta le Andrea Schacht befejezése a sorozatot.
