A cikkcímszereplő helység csupán azoknak mondhat valamit, akik olvasták a Déli Végek részeit. Hogy azok a kedves olvasók is képben legyenek, akik e cikk kapcsán találkoznak először Jeff Vandermeer nevével és trilógiájával: egy önálló életet élő, önálló akarattal rendelkező dzsungelről van szó, mely különleges és ismeretlen növény- és állatfajoknak ad otthont, de ami még ennél is durvább, hogy furcsa dolgokat művel az emberekkel, ha éppenséggel még nem ölte meg őket. S mostanra már elfogyott a türelme: megelégelve az embereket, kilép zónájából és támadásba lendül.
Az X Térség a Déli Végek ügynökséget végre „elintézte”, s nem áll szándékában itt megállni. A tél beköszöntött, s egy csapat útra kel egy misszióra, melynek célja az előző expedíció egy feltételezhetően ott ragadt tagjának felkutatása. Ahogyan egyre beljebb, mélyebbre hatolnak az ismeretlenbe – új terepen navigálva, és új kihívásokkal találkozva –, a külvilágot fenyegető veszély egyre ijesztőbbé, félelmetesebbé válik. Mert hiába, hogy talán megoldották a zöld övezetet övező rejtélyt, azok következménye mélyre hatók és rémisztők.
Az első rész, az Expedíció az odaküldött tizenkettedik csapatról szólt, míg a második, a Kontroll a Déli Végekkel foglalkozott. Jó, ügyes elgondolás a szerzőtől, hiszen előbb a „bestiát” ismerhetjük meg (annak minden erőszakával, kegyetlenségével), majd az azzal hadakozó ügynökségbe (amely a címszereplő személyében új vezetőt kap) nyerhetünk bővebb betekintést. S miután mindkét szembenálló felet megismertük, az utolsó kötetben végül ugrana, egy végső összecsapásban. Illetve visszatérünk az X Térséghez: végre fény derül a különleges élővilág előéletéről, és a tizenkettedik expedícióval történtekig vezető eseményekről.
Vandermeernek megvan az a képessége, hogy nemcsak a tartalommal – ergo a történettel –, hanem a formalitással is. Egyrészt a Déli Végek-trilógia erőssége az írói stílus: (a horrorisztikus, félelmetes) hangulatot a nyelvezettel, mondatokkal és szavakkal teremti meg. Gyakorlatilag hipnotikus transzba ejti az olvasót, amire a zöld övezet övező rejtély, bizonytalanság rátesz egy lapáttal.
A Déli Végek és Jeff Vandermeer biztosan nyomot hagy az olvasóban, a számtalan felmerült és nyitva hagyott kérdéssel, a furcsa álomszerű, hipnotikus hangulatával, az állandó bizonytalanságával (ugyanis a bizonyosságot szeretjük, emberek vagyunk). A sci-fi rajongóinak kötelező és igazi csemege, a pszichothrillert kedvelők tetszését is minden bizonnyal elnyeri. Összetett, nem szájbarágós, sejtelmes, elgondolkodtató, többrétegű – ettől válik maradandó élménnyé a trilógia.
